2017. május 28., vasárnap

3. In memoriam - Örök emlékül

            Andy Darden érkezése gyakorlatilag mindent megváltoztatott. Legalábbis Lauren és Kelly számára. A férfi ugyanis tökéletesen tisztában volt a testvérpár történetével, és ez olyan könnyebbséget adott a lánynak, amire már nagy szüksége volt. Andy és Kelly gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátok voltak, és míg Beni Severide nem döntött úgy, hogy újabb családot kell keresnie magának, Lauren is szerves része volt a fiúk életének. Rengeteg közös emlék kötötte őket össze, s bár évek teltek el úgy, hogy rendszertelenül tudott találkozni Andyvel, pontosan tudta, hogy ugyan ott fogják folytatni, ahol akkor abbahagyták.
– … és akkor Kelly kitalálta, hogy a belógó ág elég magasan van, tehát ha oda felmászunk…–  Andy nevetve mesélt, de Kelly belevágott.
– Micsoda? Az egész a te ötleted volt Darden!
– Az hát – legyintett miután sörébe kortyolt. – Szóval Kelly felmászott. Az megvan, hogy Lauren milyen ártatlanul tud pislogni?
– Ó igen – Matt felnevetett – pont mint egy ártatlan bárány!
– Nem, inkább mint egy elárvult kiskutya – szólt bele Shay. – Hát múltkor neki kellett adnom az utolsó csokis fánkot, úgy nézett rám.
– Mi? Nem is – Lauren elnevette magát.
– Téged büntetett meg már rendőr? – kérdezte Herrman. – Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy egy olyan tekintet mellett, mint a Shrekben lévő macska, inkább a számod kérték el, mint a jogsid.
– Nem tudom, miről beszélsz – ingatta fejét a lány, s kikerekített, ártatlan, elárvult szemekkel nézett Chrisre, fokozva a nevetést. – Na, jó, de.
– És akkor képzeljétek el ez a boci nézést egy tizenegynehány éves gyerektől. Hát persze hogy meg kellett tanítanunk mindenféle zsiványkodásra! Na, és az egyik ilyen eset volt, amikor mi kemény férfiak – Lauren megforgatta szemeit, élénken élt a két taknyos kölyök képe benne –   már tudtuk, hogy lánglovagok akarunk lenni, és erre az eszmére a kis copfos csajt is rá kellett ébresztenünk, tehát gyakorlatot mutattunk be a magas helyeken való mászásról.
– Valójában felmásztak egy fára, letörött az ág, és beleestek a tóba – egyszerűsítette le vigyorogva a nagy előadást Lauren. – Persze a nagy mellébeszélés már akkor is így ment nekik!
– Olyan ünneprontó tudsz lenni Sevi – fújtatott megjátszott dühösséggel Darden.
– Sevi? – Matt felvont szemöldök alól nézett a lányra.
– Andy és Kelly folyton a vezetékneveiken szólította egymást, és ha én is ott voltam a Severide nem volt működőképes – mosolyogva grimaszolt – , így jött.
–  De ahogy tapasztaltam végül nem tudtak ráébreszteni a nagy eszmére – Matt végignézett Laurenen, de elnevette magát, az idézett szó nem illet Kelly Severidehoz.
– Valójában sosem vonzott az, hogy tűzoltó legyek – könnyedén vállat vont – , bár mint tudod ez nálunk családi vonás. Vagy hagyomány. Talán egy másik világban létezik olyan, hogy Beni Severide gyerekei ne egy laktanyában akarják leélni az életüket. 
– Kelly nagyszerű tűzoltó. Igaz néha egy önelégült majom, de végül mindig a szíve győz, ami pedig alapjáraton a helyén van. Téged nem ismerlek – megingatta fejét – olyan régóta, de amit eddig láttam, abból biztosan tudom, jobban hasonlítasz a bátyádra, mint hinnéd, vagy mint ő gondolná.
– Úgy tudom, ti így hármasban egy elég jó kis csapatot alkottok – Lauren igyekezett óvatosan fogalmazni.
– Mondhatni igen – Matt egész lényéből áradt az őszinteség.  A lányban a legelső pillanattól kezdve az a benyomás élt, hogy a férfi egy tiszta lelkű ember. Egyszerűen volt egyfajta kisugárzása, amiből ránézésre lehetett tudni, hogy bármit képes elérni. – Régóta ismerem őket, s dolgozom velük. Tudod, Kelly nem nagyon beszél bent az életéről. Igyekszik a kemény vezetőt mutatni, ami egyfelől jó és szükséges, mert az embereinek is kell az erős hadnagy.
– Ezt miért mondod el nekem?
– Mert tudnod kell, hogy igen is sokat számít neki, hogy itt vagy – pislogás nélkül nézett Laurenre. – Még ha ezt most nem is érezteti.
A lány Kellyre pillantott, ő éppen egy Andy által felhozott régi történeten nevetett, és ahogy tekintetük találkozott a tűzoltó kedves mosollyá szelídítette nevetését.
Ezt a mosolyt pedig tökéletesen ismerte a múltból…

– De Kelly, én félek – hatalmas, szívet szaggató sóhaj tört fel a kislány vékony ajkai közül.
– Nem kell – a kisfiú határozottan megingatta fejét. – Majd én segítek neked.
– Ki foguk kapni apától – lopva a ház felé pillantott. – Tudod, hogy apu nem szereti ha a dolgaival játszunk.
– Akkor ne gyere! – fújtatott dühösen és otthagyta a kislányt. Ajkát rágcsálva végül a fiú után futott.
– Várj meg Kelly! – tanácstalanul megvakarta buksiját, mikor meglátta testvérét a létra második fokán.
– Gyere – nyújtotta kezét a kislány felé. Lauren nem is tudta hogyan sikerült felmászniuk a lovarda felső emeletéig, egyedül az volt biztos, hogy egyesével lépkedtek fel, és ahogy Kelly ígérte egy pillanatra sem hagyta cserben.

            A hosszúra nyúlt éjszaka után Lauren nem is bánta, hogy csak este kezdődik a következő huszonnégy órás műszak. Andy, a tegnap esti emlékekkel teli történetek jó kedvre hangolták a lányt, és végre úgy érezte, működhet a régi élete az új ritmusban. Hiszen a múltjának két fontos főszereplője a jelene szerves része lett, a régmúlt szépsége pedig egy pillanat alatt hamis illúzióba ringatta a lányt.
Eseménymentesnek ígérkezett a nap, amelynek lassan a fele is lejárt, mikor először megszólalt a sziréna. Már világosba borult a város, amelynek ismét szüksége volt hőseire.
– Kigyulladt a Meapl Street negyvenháramas alatti ház. Nyolcvanegyes, ötvenegyes és hármas tűzoltó –, és hatvanegyes mentőautó.
– Srácok – Darden elvigyorodott és fordítva húzta fejére a maszkot – nem is tudom hogy ez hiányzott e!
– Ó hát persze – fordult felé Casey, majd a rádiójáért nyúlt. – Severide! Mikor csapod végre már le a kezemről Dardent? Folyton csak bohóckodik – tette hozzá jókedvűen.
– Nyeregbe szállhat, ha nem én leszek már a góré – jött a válasz szinte rögtön.
– Perszeee! Hiszen alig várod, hogy jelentkezzek a katasztrófavédelemhez! – kotyogott bele Andy.
– Mint az óvódások – Shay Laurenre nézett, aki csak mosolyogva ingatta fejét.
– Nem kell bemutatnod őket. Kelly és Andy kölyökkoruk óta ezt csinálják, és ahogy hallottam Casey tökéletes harmadik amigó lett.
– De még mennyire – helyeselt a lány. – Majd kérd meg őket, hogy meséljenek a kaszinóestről, aminek a végén Kelly nadrág, Matt póló, Andy pedig cipő nélkül hagyta el a lakásunkat. Novemberben, teszem hozzá.

– Az öcsém a tetőtérben lakik és még nem jött le!
– Azaz az ablak? – mutatott fel Matt.
– Igen! Még nem jött le!
– Nyugalom, kihozzuk hölgyem – Casey Kelly felé fordult. – Az öccse még fent van.
– Kitoljuk a létrát – közölte Andy.
– Lehet a lépcsőn, a földszinten, hátul, bárhol – Kelly körbe nézett, majd folytatta. – Egy sörbe, hogy mi hozzuk ki előbb.
– Miért vagy te mindig ilyen öntelt farok? – Matt megingatta fejét, Lauren pedig elmosolyodott. – Inkább zárd le a szellőzőt!
Shay és Severide oxigénmaszkot adtak a nőnek, pontosan tudták, hogy ameddig a férfit ki nem hozzák nem lesz mád dolguk. A rádión, s az előttük zajló valóságban összemosódtak a hangok, parancsok. Locsolják a szomszédos házakat… az alsó szint lángokban áll… egyenlőre nem látom a férfit…
Viszont Matt Casey kiáltó hangja tisztán csengett ki a szürreális képből.
– Darden ne! Várj!
Lauren azonnal felkapta fejét, a férfi az előtt az ablak előtt állt, amelyre a nő mutatott érkezésükkor, mögötte Matt pár lépéssel lejjebb.
– Nyugi, jók vagyunk – fordult felé magabiztosan Andy. A lány észre se vette, hogy megkönnyebbülten sóhajt fel. A következő pillanatok azonban sorsdöntő erővel bírtak, csak ezt még egyikőjük sem tudta.
– Darden vissza – jött az újabb utasítás Mattől, immár komolyabb hangon.
– Földre! –  kiabált Kelly,  a veszély tisztán hallatszott hangján.  
– DARDEN! – Matt minden eddiginél hangosabban kiáltott, aztán egy pillanattal később mindennek vége volt. Hatalmas lángcsóva tört ki azon az ablakon, ahol fél perccel ezelőtt Andy bemászott. Mattnak is épp annyi ideje maradt, hogy lehasalt a létrán, hogy ne találják telibe a lángok.  Az érkező egységek távoli szirénájának hangjába szinte visszhangzott Matt Casey hangja, ahogy kétségbeesetten szólította barátját, aki azonban már egy jobb helyen volt.
Néma csend honolt az emberek között. Legalábbis képtelenek voltak szóhoz jutni, a város, az utca zaja eltompult a jellegzetes zúgó, ropogó égő hang mellett, ahogy az elméjük lassan kezdte felfogni azt, amit a szemük látott. Keserű, jeges félelem kerítette hatalmába a lányt, pedig több száz fokos tűz tombolt nem is olyan messze tőle. A tűz, amely Andy minden egyes porcikáját körülölelte. A tűz, amely örökre megfosztotta a világot egy baráttól, férjtől, és egy pokolian jó lánglovagtól. A városban azon a reggelen fájdalom és félelem vegyült a levegőbe, miközben a körzet tűzoltói lassacskán kezdtek ráeszmélni, hogy a halál szele ismét megérintette őket.

            Az elkövetkező napok, hetek zűrzavaros álommá formálódtak. Az ötvenegyes laktanyában mintha megállt volna az idő, ugyanis a társuk elvesztésével járó, dermesztő ködként köréjük fonódó fájdalom nem akart enyhülni. Mindenki tette a dolgát, nap– nap után ismétlődtek a rutin feladatok, de mégis minden örökre és visszavonhatatlanul megváltozott. Lauren hirtelen kapott boldogsága és szabadsága azon a végzetes napon semmivé vált. Pokoli érzések keringtek benne, hiszen együtt nőt fel a férfival, ismerte a családját, az életét. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy soha többé nem fogja hallani Andy Darden hangját, nem nevetteti meg többet egy régi emlékkel. A tragédia árnyékában, de az életnek mennie kellett tovább, és ezt nem könnyítette meg az, hogy Kelly Severide és Matthew Casey folyamatosan egymásnak feszültek. A két férfi szemmel láthatóan egymást okolta Andy haláláért, és ez olyan viszályt szított közéjük, amely magában hordozta annak a veszélyét is, hogy ők ketten egymást is elveszítik.
Kelly visszahúzódó, igazi magányos farkas lett, és minden eddiginél magasabb falat húzott maga köré, amelyen senkinek sem volt esélye átjutni, amíg a férfi úgy nem akarta, hogy ez változzék. Matt alapjáraton nyugisabb személyiség volt, így rajta nem nyilvánultak meg annyira nyíltan a jelek. Csendesebb, visszahúzódóbb és keményebb vezetője lett az alakulatának, de szótlansága és a benne rejtőző feszültség elárulta, egyáltalán nincs túl barátja halálán.
Ő sem.
Lauren Severide nem egyszer került a két férfi csatájának kellős közepébe. Vezető mentősként folyamatosan kapcsolatban kellett lenni a laktanya két hadnagyával, hiszen az esetek kilencvennyolc százalékában együtt dolgozott a két vezető csapatával. Tökéletesen tudta, hogy szüksége lenne Kellyre, de meg kellett várnia, amíg a férfi megvívja saját harcát. Mint ahogy azt is látta, hogy Mattnak is szüksége lenne egy barátra, de jelen helyzetben ezt nem kaphatta meg ő sem.
            Lauren Severide aznapi első esetük jelentésével sétált a parancsnok irodája felé, így az első sorból figyelhette, amint Kelly Severide és Matthew Casey ismételten összecsap. A lány olyan távolságban állt az ajtótól, hogy ne tűnjön úgy, mintha hallgatózna, viszont értse a bent zajló párbeszédet, elvégre a testvéréről volt szó.
– Nézzék – a parancsnok lassan felállt –, legyen ennek vége. A polgármester úr látogatást tesz nálunk, hogy megnézze hogy vagyunk a történtek után. Maguk vezetők, mutassanak példát. Mindannyian érintettek vagyunk, hiszen mindnyájunk barátja volt.
– Igen, az volt – morrant fel Kelly és Mattre nézett.
– Célozgatsz valamire? – felelt hasonló stílusban Casey.
– Látják?  Már megint. Pontosan erről beszélek.
– Igaza van, bocsánat, jók leszünk – Kelly széttárta karjait.
– Részemről rendben.
Egymás után, de tisztes távolságban sétáltak ki, Kelly futólag a lányra pillantott, tekintete rideg s elutasító volt, épp mint viselkedése.  Lauren szóra nyitotta száját, de Kelly sietős távozása nem engedte szóhoz jutni. Casey arcán egy amolyan tudom, hogy szar a helyzet grimasz futott át miután üdvözlésképpen intett neki.
– Matt – kezdte tétován Lauren.
– Igen? – kérdezett vissza könnyed hangon Casey, amiről rögtön az jutott a lány eszébe, hogy mennyivel egyszerűbb lenne Kellyvel, ha csak egy kicsit is olyan lenne, mint Matt.
– Jól vagy? – eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de a sötétebb karikák a férfi szemei alatt aggodalommal töltötték el.
– Megvagyok – Matt vállat vont.
– Figyelj, Dawson szólt, hogy este átmennek páran a Molly’s– ba. Velünk tartasz?
– Nem is tudom – kezdte tétován, így a lány belevágott.
– Azt hiszem mindannyiunkra ránk fér – bíztatóan elmosolyodott. – Kár, hogy Kellynek már van programja – tette hozzá természetesen véletlenül.
– Severide – jött a parancsnok hangja.
– Később beszélünk – indult el a hadnagy, s Lauren belépett az irodába.
– A legutóbbi jelentés – nyújtotta a férfi felé a mappát a lány.
– Köszönöm. Tetszik a gyorsasága, tartsa meg ezt a jó szokást.
– Igyekszem uram – bólintott. – Viszont ha nem lenne más…
– Hogy áll Kellyvel Lauren? – hosszan felsóhajtott. – Mert azt hiszem pont az a makacs Severide jellemvonás kell ahhoz hogy észhez térítsük, ami rajta kívül itt egy személyben van meg.
– Kelly pontosan ugyan olyan rideg és elzárkózó velem is, mint a többiekkel. Talán Shayel többre menne góré – tette hozzá keserű hangon.
– Leslie Shay mindent megtenne a testvéréért, ebben teljesen biztos vagyok. Talán túlságosan is elnéző vele szemben. Ha érti, mire gondolok – hosszan nézett a lányra. – Andy Darden halála mindannyiunknak nehéz, és borzalmas tragédia. De ne feledje, maga volt az, aki felnőtt velük, nem Shay.
Lauren fejében legalább öt indok futott át, amit az mellett tudott volna felsorolni, miért nem ő a megfelelő személy a rángassuk ki Kellyt a depresszív időszakból hadműveletre, de végül szó nélkül bólintott.
– Meglátom mit tehetek.



                              A központ régi, szegényes, bandatagok által lakott környékre irányította a hatvanegyes mentőt. Bár egy lövöldözés után voltak, a környékbelieken ez egyáltalán nem látszott meg. A hip– hop ugyan úgy szólt, mint egy normális napon betöltve az egész lakóházat, hiszen a zene éppen olyan természetes volt számukra, mint a levegővétel.
– A gyilkos meglépett, de keressük – tájékoztatta a két lányt az egyik rendőr. – Valószínű, hogy a környéken maradt.
– Oké – bólintott Shay. Ez sem volt szokatlan számukra.
– Hogy hívnak?  – guggolt a sérült elé Lauren.
– Ricky.
– Eladsz vagy használsz? – kérdezett rá szemrebbenés nélkül, míg kesztyűt húzott, tökéletesen tudta milyen környék ez.
– Csak varrj össze ribanc!
– Hagyhatnánk még vérezni – morrant fel Shay, de azért egy köteg gézt nyomott a lány kezébe.
– Kapott egyet a dög! – nyöszörögte. –  Fejbelőttem
– Nem hinném Rick. Elmenekült.
– A támadó még odafent lehet – fordult a mentősökhöz  rendőr.
– Nyugodtan menjen. Ricky mit szedtél be? Tudnom kell, hogy ne adjunk be neked olyat, amitől sokkot kapsz.
– A rohandt! – próbálkozott felállással Ricky. – Mondtam, hogy rálőttem! – maga elé mutatott, amire a lányok megfordultak.
Leslie és Lauren egy fegyvert rájuk szegező, vérző férfival találta magát szemben.
– Ülj le, megnézem a fejed – szólalt meg nyugodt hangon Lauren. A férfi kibiztosította a fegyvert. – Nincs semmi baj – folytatta lassan, ösztönei ezt diktálták, ugyanis nem először nézett már farkasszemet egy fegyverrel. – Nem zsaruk vagyunk. Csak ülj le, hogy megvizsgálhassalak. Oké?
A férfi egy szót sem szólt, csak lassan leült, s biccentett.
– Elég rossz bőrben vagy, hm? Én segíthetek, de csak akkor tudok, ha azt szépen eldobod. Dobd el a fegyvert, vagy itt hagyunk.
– Gyerünk!
– Nem, míg el nem dobtad. Ahogy nézem ez egy elég komoly fejsérülés, és a pólódon lévő nagy mennyiségű vér is mutatja, hogy nagyjából öt percen belül el fogsz ájulni. Szóval nekem mindegy, hogy most magadtól dobod el és megmentem az életed, vagy akkor esik ki a kezedből, amikor holtan fordulsz le a székről! Dobd már el azt a szart! – kiabált rá, mikor semmi reakciót nem látott. A hirtelen fordulat ráijesztett a fiúra, és elhajította a pisztolyt, a rendőrök pedig nagyjából öt másodperccel később betódultak az ajtón.


                              Egy seregnyi gyermek, csodálattal arcukon szinte szájtátva hallgatott egy tűzoltóruhába öltözött Lauren számára ismeretlen férfit. Kelly és csapata az asztaluknál ült, míg Matt Casey az ajtóban állva, mosolyogva figyelte a kölyköket.
– Ő meg kicsoda? – fordult Shay felé.
– Sose láttam még – vont vállat. – Lehet ujjonc lesz nálunk.
– Nos, igen srácok kétféle tűzoltó van, aki velünk van, meg aki szeretne velünk lenni – közölte fellengzős vigyor mellett Kelly. A két lány erre a mondatra ért a bejárathoz.
– Uuu – grimaszolt Matt gúnyosan.
– Egy hét és az ujoncotok átjelentkezik hozzánk – tette hozzá elégedetten a katasztrófavédő.
– Ha szeretnéd, vigyed – Matt közönyösen vállat vont, majd a lányokra irányította figyelmét.  – Minden rendben van, jól vagytok? Hallottuk rádión, hogy mi volt.
– Ja, kicsit gáz volt, de Lauren kidumált minket. Szó szerint – sóhajtott fel Shay.
– Az egész az én hibám volt – csóválta meg fejét a lány. – Én mondtam a rendőrnek, hogy menjen fel.
– Mi történt? – állt fel Kelly.
– Dehogy is Lauren! Ha nem te, akkor én mondom. Ez ilyen egyszerű. Egy droggal áztatott, bandaháborús övezetben nem számíthatsz sok jóra, szóval ebben a sztoriban nem mi vagyunk a hibásak.
– Elmondaná valaki végre, hogy mi történt? – csattant fel Kelly ismét.
– Míg te népszerűségi versenyt rendezel a laktanyába egy nepper fegyvert fogott a húgodra, és a legjobb barátodra – felelt hasonló stílusban Matt.
– Kezd nagyon elegem lenni belőled Casey! – lépett a férfi felé Kelly.
– Hé, hé hé – emelte fel kezét  Lauren. – Először is kösz az érdeklődést srácok, de jól vagyunk. Ja, hogy ez mellékes infó az mellett, hogy egymásnak eshettek újfent?! – folytatta éppen olyan gúnyosan, ahogy csak egy Severide tud beszélni. – Te – mutatóujját Kelly mellkasának nyomta – szállj le a magas lóról. A katasztrófavédők elitek igen, de aki nagyképű, az nem elit, csak egy seggfej. Nem csak a hármasoké a laktanya. Te pedig – Matt felé fordult – okosabb vagy annál, hogy bedőlj a kekeckedésnek, nem?
Válaszra nem várva otthagyta a döbbent bagázst.
– Ez igazán Severideos volt – lépkedett utána Shay.
– Nem tudom – Lauren megingatta fejét. – Csak azt, hogy elegem van abból, ami itt zajlik. Kellynek és Mattnak nagyobb szüksége lenn egymásra, mint valaha, és csak ellenségeskednek, amellyel még inkább megnehezítik a történteket.
– Persze, de érthető az indulat, hiszen Andy a legjobb barátjuk volt!
– Miért, nekem nem?! – csapta be a szekrénye ajtaját. – Hat éves kora óta ismertem Andy Dardent! Ő volt az egyetlen, aki akkor sem fordult el tőlem, amikor a saját testvérem igen, szóval tökéletesen megértem milyen rohadtul nehéz ez az egész! De ha Andy látná azt, ami maradt utána – keserűen megingatta fejét – , egyszerűen nem méltó hozzá az, ami itt történik.

                              A laktanyában uralkodó feszültség egy cseppet sem lett kisebb, pedig az idő telt, s riasztások, mentések jöttek mentek a csapat életében. Egyedül annyi változott, hogy már nem Lauren Severide volt az a személy, aki legutoljára csatlakozott a csapathoz, hanem az ifjú, tűzoltó ujjonc, Peter Mills.
– Olyan ismerős nekem ez a Mills név – ráncolta homlokát Lauren Kelly mellett. A mostanság ritka alkalmak egyike alatt, amikor is a férfi csatlakozott a többiekhez az étkezőben.
– Az apja és apánk egy laktanyában szolgált – felelte Kelly.
– Tényleg! – kapta a férfira pillantását Lauren.
– Vaj van a füled mögött? – kérdezte Cruz miután a pultra támaszkodott, ami mögött Matt éppen egy lakomát készített a csapat számára.
– Ne érdekeljen – dobott hanyagul egy falatot szájába. – Jöhettek abrakolni!
– Uh, de jól néz ki! – mosolygott őszintén Mattre Lauren, amit a férfi viszonzott. – Éhen halok!
A lány után Kelly állt, de ahelyett, hogy követte volna testvére példáját, és szedett volna a finom ételből csak állt a megpakolt tányérok előtt.
– Essetek neki! – helyezett újabb adagot a pultra, de Kelly csak körbe nézett és végül egy narancsot magához véve kivonult a jelenetet csendben figyelő csapat előtt.
Az ebéd után Shay és Lauren a mentőben leltározott, ahonnan tökéletesen ráláttak a magányosan szivarozó Kellyre, és a felé sétáló Mattre.
– Mi a fene bajod van? – tárta szét karjait Casey. – Jók leszünk mi? Ha meggondoltad magad talán szólhattál volna.
– Kértem tanácsot? – morrant fel Kelly.
– Próbálkozom Severide.
– Tényleg? – kérdezett vissza ironikusan. –  Szarul csinálod.
– Ma kipakoltam a szekrényét – sóhajtott fel Matt. – Be kellett volna zárnod – utalt a baleset napjára.
– A mentésért felelünk nem a szellőztetésért! – kiáltott fel. –   Jobb lett volna, ha te nem küldöd be az ablakon. Nem kell magyarázkodnom, nyugodtan alszom. És te?
Matt megingatta fejét és magára hagyta a férfit, a két lány pedig tanácstalanul összenézett.
– Andy magától ment be – szólalt meg halkan Lauren, mikor Kelly elment mellettük. – Nem Matt küldte be. Ezt tudnod kell.
Egy pillanatig egymás szemébe néztek, majd Kelly ment tovább csapatához. Lauren gyakorlatilag a következő riasztásig nem is látta őt, amely során egy épülettűzhöz vezényelték ki az ötvenegyes laktanya egységeit.

– A hatvanegyes mentő úton van – közölte a diszpécser a nyolcvanegyes és hármas tűzoltóautókkal.
– Úristen – dőlt előre Lauren, ahogy megpillantotta a lángokban álló épületet.
– Durva – sóhajtott fel Shay. – Központ itt a hatvanegyes, valószínűleg még egy mentőre lesz szükség, egy többszintes lakóépület ég.
Mire a két mentős mindent előkészített, a nyolcvanegyes egység emberei már a lángokban álló épületben voltak, pedig az egész nem tartott hetven másodpercnél tovább.
– Igyekezzünk, nagyon nagy a füst – hallotta Matt hangját a rádióból. – Tűzoltóság! Van itt valaki?
– Az egyes lift tiszta – jött Ottis hangja. – De a másik az ötödiken ragadt, felmegyünk!
Casey és Herrman két gyermekkel karjaikban jöttek ki, Matt egy méterre tette le a kislányt a két mentőstől – Futás a két kedves nénihez.
– Mutasd magad kiscsillag – ültette az ágyra Lauren mosolyogva. – Nem kell félned kicsim, segítünk.
–  Két percre vannak a hármasok. A helyzet? – tudakolta a kocsiból kiugró parancsnok.
–  Cruz és Mills a tetőn, Ottis és Vargas kész, és Herrman Casyvel a negyediken vannak, de már jönnek le.
– Nem, nem, nem – csóválta a fejét a parancsnok. Hangszínére a lányok felkapták fejüket. – Felfelé kell menniük, fekete a füst. Casey – szólt rádiójába – menjenek felfelé. A tetőre. Vette?
– Casey, Herrman! – jött Ottis kétségbeesett hangja pár pillanattal az után, hogy a házból moraj hallatszott ki.
– Sérült tűzoltók, ismétlem sérült tűzoltók! – búgott fel a rádió. Ebben a pillanatban érkezett meg a hármas egység.
– Ketten lezuhantak az alaksorba – tájékoztatta Kellyt a parancsnok - Casey és Herrman.
– Kihozzuk őket – bólintott komolyan. Lauren feszülten pillantott testvérére, ez a mentés nagyon sok kockázatot rejtett magában a lány számára, már csak bátyja miatt is, ráadásul, ha igazán a szívére hallgatott a szőke hadnagy volt az egyetlen a laktanyában, akivel baráti lett a kapcsolata, és aki soha nem Kelly Severide testvéreként tekintett rá.
– Itt Severide! Létrát az ötödikre, nyugati oldal, ötödik emelet. Látom Caseyt és Hermannt, lemegyek!
Mindenki feszülten figyelte a lángoló házat melynek mélyén a két egység veszélyben volt. Csak a bent lévők tudhatták mi történik, Laurenék csupán a rádióban elhangzott foszlányok alapján találgathattak.
– Hé, jól vagy? – jött Kelly tompa hangja.
– Igen – felelt Matt, egy pillanatra enyhült a félelem. – Herrman! Nincs oxigénje.
Óráknak tűnő percekkel később Cruz jelent meg egy sérült nővel, akik a tetőn keresztül mentettek, s nem sokkal később Mouchék is felbukkantak, Christ támogatva.
– Severide és Casey még lent vannak!
A két lánynak gondoskodni kellett Christopherről, aki csak egyre azt hajtogatta, hogy jól van.
– Jól leszel – bólintott magabiztosan Shay míg levágta a tűzoltó pólóját. Lauren sztetoszkópot illesztett fülébe.
– Lehetséges légmell – ráncolta homlokát míg Shayre nézett. Mindketten tudták, hogy itt és most kell beavatkozniuk, különben Chris nem éli túl a kórházba vezető utat, hiszen már így is alig kapott levegőt.
– Csináld – biccentett Leslie. Lauren steril tűt fogott, másik kezével kitapintotta a bordákat, és egy határozott mozdulattal a férfi mellkasába döfte a tűt. Chris azonnal könnyebben kapott levegőt. – Valószínűleg belső vérzése van, be kell vinnünk. Jól van Christopher, tarts ki – fektette kezét a vállára. – Gyerünk.
Mire a mentőbe tették a hordágyat Matt és Kelly tűnt fel az utcán. Lauren csak egy pillanatig látta őket, de a megkönnyebbülés hullámokban tört rá.


Pár órával később Lauren szó szerint csak átöltözni és tusolni rohant be a laktanyába.
Épp befejezte az öltözködést, mikor Matt lépett be, a férfi testét csak a törölköző fedte, hajából mellkasára csöpögött a víz.
– Jól vagy? – kérdezte Lauren kissé feszülten.
– Igen, semmi bajom – felelte nyugtató hangon a férfi, s automatikusan közelebb lépett a lányhoz.  – Mit tudsz Herrmanról? – aggodalommal telve folytatta – még egyet nem veszíthetek el Lauren.
– Nem fogsz – szorította meg Matt karját. – Jelenleg a műtőben van. Várnunk kell, többet nem tehetünk.
Lauren Matt kíséretében lépett be a Lake Shorba, ahol a laktanya nagy része várt.
– Hogy van?
– Még mindig műtik, keresik a vérzés forrását – sóhajtotta Cruz.
Nem sokkal később futott be Kelly. A lány órák óta nem látta, pontosabban akkor látta utoljára, amikor a sötét hajnali órán, kormos kabátban kitámogatták egymást Mattel. Egy társuk, s barátjuk az életért küzdött valahol a kórházban, és a fojtogató érzés arra késztette Laurent, hogy ne foglalkozzon Kelly távolságtartó viselkedésével; nagy sóhaj mellett indult a férfi felé, aki bár eddig is  ösztönösen tudta, hogy az egyetlen gyógyír összetört lelkére a lágy végtelenül könnyű érintése lenne, mégis remetevárába vonulva magányt teremtett maga köré, hogy ne kelljen igazán szembenéznie a fájdalommal, amit barátja halála okozott. Most azonban képtelen volt ellenállni a tisztaságot és megnyugvást sugárzó lánynak.
– Annyira aggódom minden egyes alkalommal, amikor azt látom, hogy berohansz a lángoló épületbe – hadarta önkéntelenül Lauren, míg szorosan ölelte testvérét.
– Tudom – sóhajtott fel Kelly – de, nem kell. Ez az életem, a hivatásom, és ebben vagyok a legjobb a világon. Bíznod kell bennem, és a tudásomban – szeretettel pillantott a lány ugyanolyan színű szemeibe, mint amilyenek neki voltak.
– Sosem kételkedtem benned – ingatta fejét –  , de bármikor történhet egy olyan baleset, mint Chrissel, vagy… Andyvel  –  a lány hangja szinte suttogássá halkult.
– Igen, ez így van, de ha hagyjuk, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk – Kelly megingatta fejét –, nem tehetjük. Itt vagyunk, és élünk. Ezért pedig hálásnak kell lennünk.
Kelly és Matt egymásra pillantottak, egy kissé esetlen biccentéssel üdvözölték egymást, amelyből Lauren rájött, hogy valami megváltozott köztük. Még tartott a férfigőg, de a megbocsájtás és felejtés szele már megérkezett közéjük. Lauren ezt annak tudta be, hogy Kelly volt az, aki berohant a lángoló épületbe mikor Matt bajba került, de a lány nem tudhatta, hogy, amikor kettesben álltak szemben a veszéllyel Casey épp úgy gondolkodás nélkül nyújtott segítő kezet Kellynek, a saját épségét kockára téve, mint ahogy a katasztrófavédő berohant az égő házba… és ez a kaland rádöbbentette Kellyt arra, hogy bármennyire nehéz is el kell tudni fogadni a segítséget, még egy ilyen magányos farkasnak is, amilyen ő volt.



Sziasztok!

Bár ez a rész valójában már nagyon régóta készen van mégis csak most került fel. Nem panaszkodás vagy magyarázatképpen, de tényleg nagyon sokat dolgozom mostanság, többször heti hat napot, mintsem ötöt, ez is hátráltat nyilván. De nem sajnáltatni akarom magam :D csak elmondani miért volt mostanság csak arra időm, hogy a háttérben dolgozzak a történteken. És hát igazán örülnék, ha elmondanátok mit gondoltok a részekről, történetről, tudjátok, motiváció gyanánt, mert így kezdem úgy érezni, hogy nagyjából magamnak  írok csupán…

A CF legelső része az, amelyet felhasználtam a részhez, valójában már ennek a réznek a végén tudtam, hogy imádni fogom ezt a sorozatot, így nem volt kérdés, hogy felhasználom :)  Szegénykéim pedig már egészen jól alakultak a dolgok, kezdett kialakulni a bizalom, erre történik egy katasztrófa, és minden változik. Mit gondoltok hogyan alakul a lány sorsa kedven hadnagyainkkal?
A mai részhez azt a dalt ajánlanám, amely a sorozatban is ebben a részben tűnik fel.


Köszönöm szépen az érdeklődőknek a kedves szavakat :) 


Share:

1 megjegyzés:

  1. Szia JJ,
    hát azt nem mondom, hogy türelmesen vártam már ezt a részt, mert nagyon hiányzott a folytatásod, de természetesen megértem, hogy mint dolgozó nőnek, rengeteg kötelezettséged van. Meg kell mondjam ez egy olyan rész volt a valóságban is, ami igazán felkavaró volt, nem hogy itt ilyen összefüggésbe.
    Nagyon vártam ezt a részt és nem kellett csalódnom, mert nagyon jól megszerkesztett, szépen leírt történet volt, szinte sorozatként láttam magam előtt az eseményeket. Láttam kibontakozni a történetet és kezdem érezni, hogy itt mik sülhetnek ki majd a dologból.
    Megindító rész volt, olyan amikor a jó irány helyett a rossz ösvény felé indultak el a szereplőink, de mindig minden okkal történik és ha nagy kanyarral is de vissza fogunk térni a helyes útra, ahogy ez már a rész végén is látszott...

    Ne érezd azt, hogy csak magadnak írsz, sokan olvasnak, még akkor is, ha nem igazán hagynak nyomot maguk után. Amíg élvezed az írást és amíg van időd rá csináld, én minden történeted ugyanolyan lelkesedéssel fogom olvasni, ahogy évek óta teszem ezt, kezdetben névtelenül és komment nélkül, mostanában pedig így.
    Én szeretem ezt a sorozatot, ezt a történeted is ahogy a forma 1eseket és ahogy a CM-eseket is.
    Remélem a következő részre kicsit kevesebbet kell várni, de ha nem jön össze akkor sincs gond :)

    Perla

    VálaszTörlés