2017. május 28., vasárnap

3. In memoriam - Örök emlékül

            Andy Darden érkezése gyakorlatilag mindent megváltoztatott. Legalábbis Lauren és Kelly számára. A férfi ugyanis tökéletesen tisztában volt a testvérpár történetével, és ez olyan könnyebbséget adott a lánynak, amire már nagy szüksége volt. Andy és Kelly gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátok voltak, és míg Beni Severide nem döntött úgy, hogy újabb családot kell keresnie magának, Lauren is szerves része volt a fiúk életének. Rengeteg közös emlék kötötte őket össze, s bár évek teltek el úgy, hogy rendszertelenül tudott találkozni Andyvel, pontosan tudta, hogy ugyan ott fogják folytatni, ahol akkor abbahagyták.
– … és akkor Kelly kitalálta, hogy a belógó ág elég magasan van, tehát ha oda felmászunk…–  Andy nevetve mesélt, de Kelly belevágott.
– Micsoda? Az egész a te ötleted volt Darden!
– Az hát – legyintett miután sörébe kortyolt. – Szóval Kelly felmászott. Az megvan, hogy Lauren milyen ártatlanul tud pislogni?
– Ó igen – Matt felnevetett – pont mint egy ártatlan bárány!
– Nem, inkább mint egy elárvult kiskutya – szólt bele Shay. – Hát múltkor neki kellett adnom az utolsó csokis fánkot, úgy nézett rám.
– Mi? Nem is – Lauren elnevette magát.
– Téged büntetett meg már rendőr? – kérdezte Herrman. – Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy egy olyan tekintet mellett, mint a Shrekben lévő macska, inkább a számod kérték el, mint a jogsid.
– Nem tudom, miről beszélsz – ingatta fejét a lány, s kikerekített, ártatlan, elárvult szemekkel nézett Chrisre, fokozva a nevetést. – Na, jó, de.
– És akkor képzeljétek el ez a boci nézést egy tizenegynehány éves gyerektől. Hát persze hogy meg kellett tanítanunk mindenféle zsiványkodásra! Na, és az egyik ilyen eset volt, amikor mi kemény férfiak – Lauren megforgatta szemeit, élénken élt a két taknyos kölyök képe benne –   már tudtuk, hogy lánglovagok akarunk lenni, és erre az eszmére a kis copfos csajt is rá kellett ébresztenünk, tehát gyakorlatot mutattunk be a magas helyeken való mászásról.
– Valójában felmásztak egy fára, letörött az ág, és beleestek a tóba – egyszerűsítette le vigyorogva a nagy előadást Lauren. – Persze a nagy mellébeszélés már akkor is így ment nekik!
– Olyan ünneprontó tudsz lenni Sevi – fújtatott megjátszott dühösséggel Darden.
– Sevi? – Matt felvont szemöldök alól nézett a lányra.
– Andy és Kelly folyton a vezetékneveiken szólította egymást, és ha én is ott voltam a Severide nem volt működőképes – mosolyogva grimaszolt – , így jött.
–  De ahogy tapasztaltam végül nem tudtak ráébreszteni a nagy eszmére – Matt végignézett Laurenen, de elnevette magát, az idézett szó nem illet Kelly Severidehoz.
– Valójában sosem vonzott az, hogy tűzoltó legyek – könnyedén vállat vont – , bár mint tudod ez nálunk családi vonás. Vagy hagyomány. Talán egy másik világban létezik olyan, hogy Beni Severide gyerekei ne egy laktanyában akarják leélni az életüket. 
– Kelly nagyszerű tűzoltó. Igaz néha egy önelégült majom, de végül mindig a szíve győz, ami pedig alapjáraton a helyén van. Téged nem ismerlek – megingatta fejét – olyan régóta, de amit eddig láttam, abból biztosan tudom, jobban hasonlítasz a bátyádra, mint hinnéd, vagy mint ő gondolná.
– Úgy tudom, ti így hármasban egy elég jó kis csapatot alkottok – Lauren igyekezett óvatosan fogalmazni.
– Mondhatni igen – Matt egész lényéből áradt az őszinteség.  A lányban a legelső pillanattól kezdve az a benyomás élt, hogy a férfi egy tiszta lelkű ember. Egyszerűen volt egyfajta kisugárzása, amiből ránézésre lehetett tudni, hogy bármit képes elérni. – Régóta ismerem őket, s dolgozom velük. Tudod, Kelly nem nagyon beszél bent az életéről. Igyekszik a kemény vezetőt mutatni, ami egyfelől jó és szükséges, mert az embereinek is kell az erős hadnagy.
– Ezt miért mondod el nekem?
– Mert tudnod kell, hogy igen is sokat számít neki, hogy itt vagy – pislogás nélkül nézett Laurenre. – Még ha ezt most nem is érezteti.
A lány Kellyre pillantott, ő éppen egy Andy által felhozott régi történeten nevetett, és ahogy tekintetük találkozott a tűzoltó kedves mosollyá szelídítette nevetését.
Ezt a mosolyt pedig tökéletesen ismerte a múltból…

– De Kelly, én félek – hatalmas, szívet szaggató sóhaj tört fel a kislány vékony ajkai közül.
– Nem kell – a kisfiú határozottan megingatta fejét. – Majd én segítek neked.
– Ki foguk kapni apától – lopva a ház felé pillantott. – Tudod, hogy apu nem szereti ha a dolgaival játszunk.
– Akkor ne gyere! – fújtatott dühösen és otthagyta a kislányt. Ajkát rágcsálva végül a fiú után futott.
– Várj meg Kelly! – tanácstalanul megvakarta buksiját, mikor meglátta testvérét a létra második fokán.
– Gyere – nyújtotta kezét a kislány felé. Lauren nem is tudta hogyan sikerült felmászniuk a lovarda felső emeletéig, egyedül az volt biztos, hogy egyesével lépkedtek fel, és ahogy Kelly ígérte egy pillanatra sem hagyta cserben.

            A hosszúra nyúlt éjszaka után Lauren nem is bánta, hogy csak este kezdődik a következő huszonnégy órás műszak. Andy, a tegnap esti emlékekkel teli történetek jó kedvre hangolták a lányt, és végre úgy érezte, működhet a régi élete az új ritmusban. Hiszen a múltjának két fontos főszereplője a jelene szerves része lett, a régmúlt szépsége pedig egy pillanat alatt hamis illúzióba ringatta a lányt.
Eseménymentesnek ígérkezett a nap, amelynek lassan a fele is lejárt, mikor először megszólalt a sziréna. Már világosba borult a város, amelynek ismét szüksége volt hőseire.
– Kigyulladt a Meapl Street negyvenháramas alatti ház. Nyolcvanegyes, ötvenegyes és hármas tűzoltó –, és hatvanegyes mentőautó.
– Srácok – Darden elvigyorodott és fordítva húzta fejére a maszkot – nem is tudom hogy ez hiányzott e!
– Ó hát persze – fordult felé Casey, majd a rádiójáért nyúlt. – Severide! Mikor csapod végre már le a kezemről Dardent? Folyton csak bohóckodik – tette hozzá jókedvűen.
– Nyeregbe szállhat, ha nem én leszek már a góré – jött a válasz szinte rögtön.
– Perszeee! Hiszen alig várod, hogy jelentkezzek a katasztrófavédelemhez! – kotyogott bele Andy.
– Mint az óvódások – Shay Laurenre nézett, aki csak mosolyogva ingatta fejét.
– Nem kell bemutatnod őket. Kelly és Andy kölyökkoruk óta ezt csinálják, és ahogy hallottam Casey tökéletes harmadik amigó lett.
– De még mennyire – helyeselt a lány. – Majd kérd meg őket, hogy meséljenek a kaszinóestről, aminek a végén Kelly nadrág, Matt póló, Andy pedig cipő nélkül hagyta el a lakásunkat. Novemberben, teszem hozzá.

– Az öcsém a tetőtérben lakik és még nem jött le!
– Azaz az ablak? – mutatott fel Matt.
– Igen! Még nem jött le!
– Nyugalom, kihozzuk hölgyem – Casey Kelly felé fordult. – Az öccse még fent van.
– Kitoljuk a létrát – közölte Andy.
– Lehet a lépcsőn, a földszinten, hátul, bárhol – Kelly körbe nézett, majd folytatta. – Egy sörbe, hogy mi hozzuk ki előbb.
– Miért vagy te mindig ilyen öntelt farok? – Matt megingatta fejét, Lauren pedig elmosolyodott. – Inkább zárd le a szellőzőt!
Shay és Severide oxigénmaszkot adtak a nőnek, pontosan tudták, hogy ameddig a férfit ki nem hozzák nem lesz mád dolguk. A rádión, s az előttük zajló valóságban összemosódtak a hangok, parancsok. Locsolják a szomszédos házakat… az alsó szint lángokban áll… egyenlőre nem látom a férfit…
Viszont Matt Casey kiáltó hangja tisztán csengett ki a szürreális képből.
– Darden ne! Várj!
Lauren azonnal felkapta fejét, a férfi az előtt az ablak előtt állt, amelyre a nő mutatott érkezésükkor, mögötte Matt pár lépéssel lejjebb.
– Nyugi, jók vagyunk – fordult felé magabiztosan Andy. A lány észre se vette, hogy megkönnyebbülten sóhajt fel. A következő pillanatok azonban sorsdöntő erővel bírtak, csak ezt még egyikőjük sem tudta.
– Darden vissza – jött az újabb utasítás Mattől, immár komolyabb hangon.
– Földre! –  kiabált Kelly,  a veszély tisztán hallatszott hangján.  
– DARDEN! – Matt minden eddiginél hangosabban kiáltott, aztán egy pillanattal később mindennek vége volt. Hatalmas lángcsóva tört ki azon az ablakon, ahol fél perccel ezelőtt Andy bemászott. Mattnak is épp annyi ideje maradt, hogy lehasalt a létrán, hogy ne találják telibe a lángok.  Az érkező egységek távoli szirénájának hangjába szinte visszhangzott Matt Casey hangja, ahogy kétségbeesetten szólította barátját, aki azonban már egy jobb helyen volt.
Néma csend honolt az emberek között. Legalábbis képtelenek voltak szóhoz jutni, a város, az utca zaja eltompult a jellegzetes zúgó, ropogó égő hang mellett, ahogy az elméjük lassan kezdte felfogni azt, amit a szemük látott. Keserű, jeges félelem kerítette hatalmába a lányt, pedig több száz fokos tűz tombolt nem is olyan messze tőle. A tűz, amely Andy minden egyes porcikáját körülölelte. A tűz, amely örökre megfosztotta a világot egy baráttól, férjtől, és egy pokolian jó lánglovagtól. A városban azon a reggelen fájdalom és félelem vegyült a levegőbe, miközben a körzet tűzoltói lassacskán kezdtek ráeszmélni, hogy a halál szele ismét megérintette őket.

            Az elkövetkező napok, hetek zűrzavaros álommá formálódtak. Az ötvenegyes laktanyában mintha megállt volna az idő, ugyanis a társuk elvesztésével járó, dermesztő ködként köréjük fonódó fájdalom nem akart enyhülni. Mindenki tette a dolgát, nap– nap után ismétlődtek a rutin feladatok, de mégis minden örökre és visszavonhatatlanul megváltozott. Lauren hirtelen kapott boldogsága és szabadsága azon a végzetes napon semmivé vált. Pokoli érzések keringtek benne, hiszen együtt nőt fel a férfival, ismerte a családját, az életét. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy soha többé nem fogja hallani Andy Darden hangját, nem nevetteti meg többet egy régi emlékkel. A tragédia árnyékában, de az életnek mennie kellett tovább, és ezt nem könnyítette meg az, hogy Kelly Severide és Matthew Casey folyamatosan egymásnak feszültek. A két férfi szemmel láthatóan egymást okolta Andy haláláért, és ez olyan viszályt szított közéjük, amely magában hordozta annak a veszélyét is, hogy ők ketten egymást is elveszítik.
Kelly visszahúzódó, igazi magányos farkas lett, és minden eddiginél magasabb falat húzott maga köré, amelyen senkinek sem volt esélye átjutni, amíg a férfi úgy nem akarta, hogy ez változzék. Matt alapjáraton nyugisabb személyiség volt, így rajta nem nyilvánultak meg annyira nyíltan a jelek. Csendesebb, visszahúzódóbb és keményebb vezetője lett az alakulatának, de szótlansága és a benne rejtőző feszültség elárulta, egyáltalán nincs túl barátja halálán.
Ő sem.
Lauren Severide nem egyszer került a két férfi csatájának kellős közepébe. Vezető mentősként folyamatosan kapcsolatban kellett lenni a laktanya két hadnagyával, hiszen az esetek kilencvennyolc százalékában együtt dolgozott a két vezető csapatával. Tökéletesen tudta, hogy szüksége lenne Kellyre, de meg kellett várnia, amíg a férfi megvívja saját harcát. Mint ahogy azt is látta, hogy Mattnak is szüksége lenne egy barátra, de jelen helyzetben ezt nem kaphatta meg ő sem.
            Lauren Severide aznapi első esetük jelentésével sétált a parancsnok irodája felé, így az első sorból figyelhette, amint Kelly Severide és Matthew Casey ismételten összecsap. A lány olyan távolságban állt az ajtótól, hogy ne tűnjön úgy, mintha hallgatózna, viszont értse a bent zajló párbeszédet, elvégre a testvéréről volt szó.
– Nézzék – a parancsnok lassan felállt –, legyen ennek vége. A polgármester úr látogatást tesz nálunk, hogy megnézze hogy vagyunk a történtek után. Maguk vezetők, mutassanak példát. Mindannyian érintettek vagyunk, hiszen mindnyájunk barátja volt.
– Igen, az volt – morrant fel Kelly és Mattre nézett.
– Célozgatsz valamire? – felelt hasonló stílusban Casey.
– Látják?  Már megint. Pontosan erről beszélek.
– Igaza van, bocsánat, jók leszünk – Kelly széttárta karjait.
– Részemről rendben.
Egymás után, de tisztes távolságban sétáltak ki, Kelly futólag a lányra pillantott, tekintete rideg s elutasító volt, épp mint viselkedése.  Lauren szóra nyitotta száját, de Kelly sietős távozása nem engedte szóhoz jutni. Casey arcán egy amolyan tudom, hogy szar a helyzet grimasz futott át miután üdvözlésképpen intett neki.
– Matt – kezdte tétován Lauren.
– Igen? – kérdezett vissza könnyed hangon Casey, amiről rögtön az jutott a lány eszébe, hogy mennyivel egyszerűbb lenne Kellyvel, ha csak egy kicsit is olyan lenne, mint Matt.
– Jól vagy? – eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de a sötétebb karikák a férfi szemei alatt aggodalommal töltötték el.
– Megvagyok – Matt vállat vont.
– Figyelj, Dawson szólt, hogy este átmennek páran a Molly’s– ba. Velünk tartasz?
– Nem is tudom – kezdte tétován, így a lány belevágott.
– Azt hiszem mindannyiunkra ránk fér – bíztatóan elmosolyodott. – Kár, hogy Kellynek már van programja – tette hozzá természetesen véletlenül.
– Severide – jött a parancsnok hangja.
– Később beszélünk – indult el a hadnagy, s Lauren belépett az irodába.
– A legutóbbi jelentés – nyújtotta a férfi felé a mappát a lány.
– Köszönöm. Tetszik a gyorsasága, tartsa meg ezt a jó szokást.
– Igyekszem uram – bólintott. – Viszont ha nem lenne más…
– Hogy áll Kellyvel Lauren? – hosszan felsóhajtott. – Mert azt hiszem pont az a makacs Severide jellemvonás kell ahhoz hogy észhez térítsük, ami rajta kívül itt egy személyben van meg.
– Kelly pontosan ugyan olyan rideg és elzárkózó velem is, mint a többiekkel. Talán Shayel többre menne góré – tette hozzá keserű hangon.
– Leslie Shay mindent megtenne a testvéréért, ebben teljesen biztos vagyok. Talán túlságosan is elnéző vele szemben. Ha érti, mire gondolok – hosszan nézett a lányra. – Andy Darden halála mindannyiunknak nehéz, és borzalmas tragédia. De ne feledje, maga volt az, aki felnőtt velük, nem Shay.
Lauren fejében legalább öt indok futott át, amit az mellett tudott volna felsorolni, miért nem ő a megfelelő személy a rángassuk ki Kellyt a depresszív időszakból hadműveletre, de végül szó nélkül bólintott.
– Meglátom mit tehetek.



                              A központ régi, szegényes, bandatagok által lakott környékre irányította a hatvanegyes mentőt. Bár egy lövöldözés után voltak, a környékbelieken ez egyáltalán nem látszott meg. A hip– hop ugyan úgy szólt, mint egy normális napon betöltve az egész lakóházat, hiszen a zene éppen olyan természetes volt számukra, mint a levegővétel.
– A gyilkos meglépett, de keressük – tájékoztatta a két lányt az egyik rendőr. – Valószínű, hogy a környéken maradt.
– Oké – bólintott Shay. Ez sem volt szokatlan számukra.
– Hogy hívnak?  – guggolt a sérült elé Lauren.
– Ricky.
– Eladsz vagy használsz? – kérdezett rá szemrebbenés nélkül, míg kesztyűt húzott, tökéletesen tudta milyen környék ez.
– Csak varrj össze ribanc!
– Hagyhatnánk még vérezni – morrant fel Shay, de azért egy köteg gézt nyomott a lány kezébe.
– Kapott egyet a dög! – nyöszörögte. –  Fejbelőttem
– Nem hinném Rick. Elmenekült.
– A támadó még odafent lehet – fordult a mentősökhöz  rendőr.
– Nyugodtan menjen. Ricky mit szedtél be? Tudnom kell, hogy ne adjunk be neked olyat, amitől sokkot kapsz.
– A rohandt! – próbálkozott felállással Ricky. – Mondtam, hogy rálőttem! – maga elé mutatott, amire a lányok megfordultak.
Leslie és Lauren egy fegyvert rájuk szegező, vérző férfival találta magát szemben.
– Ülj le, megnézem a fejed – szólalt meg nyugodt hangon Lauren. A férfi kibiztosította a fegyvert. – Nincs semmi baj – folytatta lassan, ösztönei ezt diktálták, ugyanis nem először nézett már farkasszemet egy fegyverrel. – Nem zsaruk vagyunk. Csak ülj le, hogy megvizsgálhassalak. Oké?
A férfi egy szót sem szólt, csak lassan leült, s biccentett.
– Elég rossz bőrben vagy, hm? Én segíthetek, de csak akkor tudok, ha azt szépen eldobod. Dobd el a fegyvert, vagy itt hagyunk.
– Gyerünk!
– Nem, míg el nem dobtad. Ahogy nézem ez egy elég komoly fejsérülés, és a pólódon lévő nagy mennyiségű vér is mutatja, hogy nagyjából öt percen belül el fogsz ájulni. Szóval nekem mindegy, hogy most magadtól dobod el és megmentem az életed, vagy akkor esik ki a kezedből, amikor holtan fordulsz le a székről! Dobd már el azt a szart! – kiabált rá, mikor semmi reakciót nem látott. A hirtelen fordulat ráijesztett a fiúra, és elhajította a pisztolyt, a rendőrök pedig nagyjából öt másodperccel később betódultak az ajtón.


                              Egy seregnyi gyermek, csodálattal arcukon szinte szájtátva hallgatott egy tűzoltóruhába öltözött Lauren számára ismeretlen férfit. Kelly és csapata az asztaluknál ült, míg Matt Casey az ajtóban állva, mosolyogva figyelte a kölyköket.
– Ő meg kicsoda? – fordult Shay felé.
– Sose láttam még – vont vállat. – Lehet ujjonc lesz nálunk.
– Nos, igen srácok kétféle tűzoltó van, aki velünk van, meg aki szeretne velünk lenni – közölte fellengzős vigyor mellett Kelly. A két lány erre a mondatra ért a bejárathoz.
– Uuu – grimaszolt Matt gúnyosan.
– Egy hét és az ujoncotok átjelentkezik hozzánk – tette hozzá elégedetten a katasztrófavédő.
– Ha szeretnéd, vigyed – Matt közönyösen vállat vont, majd a lányokra irányította figyelmét.  – Minden rendben van, jól vagytok? Hallottuk rádión, hogy mi volt.
– Ja, kicsit gáz volt, de Lauren kidumált minket. Szó szerint – sóhajtott fel Shay.
– Az egész az én hibám volt – csóválta meg fejét a lány. – Én mondtam a rendőrnek, hogy menjen fel.
– Mi történt? – állt fel Kelly.
– Dehogy is Lauren! Ha nem te, akkor én mondom. Ez ilyen egyszerű. Egy droggal áztatott, bandaháborús övezetben nem számíthatsz sok jóra, szóval ebben a sztoriban nem mi vagyunk a hibásak.
– Elmondaná valaki végre, hogy mi történt? – csattant fel Kelly ismét.
– Míg te népszerűségi versenyt rendezel a laktanyába egy nepper fegyvert fogott a húgodra, és a legjobb barátodra – felelt hasonló stílusban Matt.
– Kezd nagyon elegem lenni belőled Casey! – lépett a férfi felé Kelly.
– Hé, hé hé – emelte fel kezét  Lauren. – Először is kösz az érdeklődést srácok, de jól vagyunk. Ja, hogy ez mellékes infó az mellett, hogy egymásnak eshettek újfent?! – folytatta éppen olyan gúnyosan, ahogy csak egy Severide tud beszélni. – Te – mutatóujját Kelly mellkasának nyomta – szállj le a magas lóról. A katasztrófavédők elitek igen, de aki nagyképű, az nem elit, csak egy seggfej. Nem csak a hármasoké a laktanya. Te pedig – Matt felé fordult – okosabb vagy annál, hogy bedőlj a kekeckedésnek, nem?
Válaszra nem várva otthagyta a döbbent bagázst.
– Ez igazán Severideos volt – lépkedett utána Shay.
– Nem tudom – Lauren megingatta fejét. – Csak azt, hogy elegem van abból, ami itt zajlik. Kellynek és Mattnak nagyobb szüksége lenn egymásra, mint valaha, és csak ellenségeskednek, amellyel még inkább megnehezítik a történteket.
– Persze, de érthető az indulat, hiszen Andy a legjobb barátjuk volt!
– Miért, nekem nem?! – csapta be a szekrénye ajtaját. – Hat éves kora óta ismertem Andy Dardent! Ő volt az egyetlen, aki akkor sem fordult el tőlem, amikor a saját testvérem igen, szóval tökéletesen megértem milyen rohadtul nehéz ez az egész! De ha Andy látná azt, ami maradt utána – keserűen megingatta fejét – , egyszerűen nem méltó hozzá az, ami itt történik.

                              A laktanyában uralkodó feszültség egy cseppet sem lett kisebb, pedig az idő telt, s riasztások, mentések jöttek mentek a csapat életében. Egyedül annyi változott, hogy már nem Lauren Severide volt az a személy, aki legutoljára csatlakozott a csapathoz, hanem az ifjú, tűzoltó ujjonc, Peter Mills.
– Olyan ismerős nekem ez a Mills név – ráncolta homlokát Lauren Kelly mellett. A mostanság ritka alkalmak egyike alatt, amikor is a férfi csatlakozott a többiekhez az étkezőben.
– Az apja és apánk egy laktanyában szolgált – felelte Kelly.
– Tényleg! – kapta a férfira pillantását Lauren.
– Vaj van a füled mögött? – kérdezte Cruz miután a pultra támaszkodott, ami mögött Matt éppen egy lakomát készített a csapat számára.
– Ne érdekeljen – dobott hanyagul egy falatot szájába. – Jöhettek abrakolni!
– Uh, de jól néz ki! – mosolygott őszintén Mattre Lauren, amit a férfi viszonzott. – Éhen halok!
A lány után Kelly állt, de ahelyett, hogy követte volna testvére példáját, és szedett volna a finom ételből csak állt a megpakolt tányérok előtt.
– Essetek neki! – helyezett újabb adagot a pultra, de Kelly csak körbe nézett és végül egy narancsot magához véve kivonult a jelenetet csendben figyelő csapat előtt.
Az ebéd után Shay és Lauren a mentőben leltározott, ahonnan tökéletesen ráláttak a magányosan szivarozó Kellyre, és a felé sétáló Mattre.
– Mi a fene bajod van? – tárta szét karjait Casey. – Jók leszünk mi? Ha meggondoltad magad talán szólhattál volna.
– Kértem tanácsot? – morrant fel Kelly.
– Próbálkozom Severide.
– Tényleg? – kérdezett vissza ironikusan. –  Szarul csinálod.
– Ma kipakoltam a szekrényét – sóhajtott fel Matt. – Be kellett volna zárnod – utalt a baleset napjára.
– A mentésért felelünk nem a szellőztetésért! – kiáltott fel. –   Jobb lett volna, ha te nem küldöd be az ablakon. Nem kell magyarázkodnom, nyugodtan alszom. És te?
Matt megingatta fejét és magára hagyta a férfit, a két lány pedig tanácstalanul összenézett.
– Andy magától ment be – szólalt meg halkan Lauren, mikor Kelly elment mellettük. – Nem Matt küldte be. Ezt tudnod kell.
Egy pillanatig egymás szemébe néztek, majd Kelly ment tovább csapatához. Lauren gyakorlatilag a következő riasztásig nem is látta őt, amely során egy épülettűzhöz vezényelték ki az ötvenegyes laktanya egységeit.

– A hatvanegyes mentő úton van – közölte a diszpécser a nyolcvanegyes és hármas tűzoltóautókkal.
– Úristen – dőlt előre Lauren, ahogy megpillantotta a lángokban álló épületet.
– Durva – sóhajtott fel Shay. – Központ itt a hatvanegyes, valószínűleg még egy mentőre lesz szükség, egy többszintes lakóépület ég.
Mire a két mentős mindent előkészített, a nyolcvanegyes egység emberei már a lángokban álló épületben voltak, pedig az egész nem tartott hetven másodpercnél tovább.
– Igyekezzünk, nagyon nagy a füst – hallotta Matt hangját a rádióból. – Tűzoltóság! Van itt valaki?
– Az egyes lift tiszta – jött Ottis hangja. – De a másik az ötödiken ragadt, felmegyünk!
Casey és Herrman két gyermekkel karjaikban jöttek ki, Matt egy méterre tette le a kislányt a két mentőstől – Futás a két kedves nénihez.
– Mutasd magad kiscsillag – ültette az ágyra Lauren mosolyogva. – Nem kell félned kicsim, segítünk.
–  Két percre vannak a hármasok. A helyzet? – tudakolta a kocsiból kiugró parancsnok.
–  Cruz és Mills a tetőn, Ottis és Vargas kész, és Herrman Casyvel a negyediken vannak, de már jönnek le.
– Nem, nem, nem – csóválta a fejét a parancsnok. Hangszínére a lányok felkapták fejüket. – Felfelé kell menniük, fekete a füst. Casey – szólt rádiójába – menjenek felfelé. A tetőre. Vette?
– Casey, Herrman! – jött Ottis kétségbeesett hangja pár pillanattal az után, hogy a házból moraj hallatszott ki.
– Sérült tűzoltók, ismétlem sérült tűzoltók! – búgott fel a rádió. Ebben a pillanatban érkezett meg a hármas egység.
– Ketten lezuhantak az alaksorba – tájékoztatta Kellyt a parancsnok - Casey és Herrman.
– Kihozzuk őket – bólintott komolyan. Lauren feszülten pillantott testvérére, ez a mentés nagyon sok kockázatot rejtett magában a lány számára, már csak bátyja miatt is, ráadásul, ha igazán a szívére hallgatott a szőke hadnagy volt az egyetlen a laktanyában, akivel baráti lett a kapcsolata, és aki soha nem Kelly Severide testvéreként tekintett rá.
– Itt Severide! Létrát az ötödikre, nyugati oldal, ötödik emelet. Látom Caseyt és Hermannt, lemegyek!
Mindenki feszülten figyelte a lángoló házat melynek mélyén a két egység veszélyben volt. Csak a bent lévők tudhatták mi történik, Laurenék csupán a rádióban elhangzott foszlányok alapján találgathattak.
– Hé, jól vagy? – jött Kelly tompa hangja.
– Igen – felelt Matt, egy pillanatra enyhült a félelem. – Herrman! Nincs oxigénje.
Óráknak tűnő percekkel később Cruz jelent meg egy sérült nővel, akik a tetőn keresztül mentettek, s nem sokkal később Mouchék is felbukkantak, Christ támogatva.
– Severide és Casey még lent vannak!
A két lánynak gondoskodni kellett Christopherről, aki csak egyre azt hajtogatta, hogy jól van.
– Jól leszel – bólintott magabiztosan Shay míg levágta a tűzoltó pólóját. Lauren sztetoszkópot illesztett fülébe.
– Lehetséges légmell – ráncolta homlokát míg Shayre nézett. Mindketten tudták, hogy itt és most kell beavatkozniuk, különben Chris nem éli túl a kórházba vezető utat, hiszen már így is alig kapott levegőt.
– Csináld – biccentett Leslie. Lauren steril tűt fogott, másik kezével kitapintotta a bordákat, és egy határozott mozdulattal a férfi mellkasába döfte a tűt. Chris azonnal könnyebben kapott levegőt. – Valószínűleg belső vérzése van, be kell vinnünk. Jól van Christopher, tarts ki – fektette kezét a vállára. – Gyerünk.
Mire a mentőbe tették a hordágyat Matt és Kelly tűnt fel az utcán. Lauren csak egy pillanatig látta őket, de a megkönnyebbülés hullámokban tört rá.


Pár órával később Lauren szó szerint csak átöltözni és tusolni rohant be a laktanyába.
Épp befejezte az öltözködést, mikor Matt lépett be, a férfi testét csak a törölköző fedte, hajából mellkasára csöpögött a víz.
– Jól vagy? – kérdezte Lauren kissé feszülten.
– Igen, semmi bajom – felelte nyugtató hangon a férfi, s automatikusan közelebb lépett a lányhoz.  – Mit tudsz Herrmanról? – aggodalommal telve folytatta – még egyet nem veszíthetek el Lauren.
– Nem fogsz – szorította meg Matt karját. – Jelenleg a műtőben van. Várnunk kell, többet nem tehetünk.
Lauren Matt kíséretében lépett be a Lake Shorba, ahol a laktanya nagy része várt.
– Hogy van?
– Még mindig műtik, keresik a vérzés forrását – sóhajtotta Cruz.
Nem sokkal később futott be Kelly. A lány órák óta nem látta, pontosabban akkor látta utoljára, amikor a sötét hajnali órán, kormos kabátban kitámogatták egymást Mattel. Egy társuk, s barátjuk az életért küzdött valahol a kórházban, és a fojtogató érzés arra késztette Laurent, hogy ne foglalkozzon Kelly távolságtartó viselkedésével; nagy sóhaj mellett indult a férfi felé, aki bár eddig is  ösztönösen tudta, hogy az egyetlen gyógyír összetört lelkére a lágy végtelenül könnyű érintése lenne, mégis remetevárába vonulva magányt teremtett maga köré, hogy ne kelljen igazán szembenéznie a fájdalommal, amit barátja halála okozott. Most azonban képtelen volt ellenállni a tisztaságot és megnyugvást sugárzó lánynak.
– Annyira aggódom minden egyes alkalommal, amikor azt látom, hogy berohansz a lángoló épületbe – hadarta önkéntelenül Lauren, míg szorosan ölelte testvérét.
– Tudom – sóhajtott fel Kelly – de, nem kell. Ez az életem, a hivatásom, és ebben vagyok a legjobb a világon. Bíznod kell bennem, és a tudásomban – szeretettel pillantott a lány ugyanolyan színű szemeibe, mint amilyenek neki voltak.
– Sosem kételkedtem benned – ingatta fejét –  , de bármikor történhet egy olyan baleset, mint Chrissel, vagy… Andyvel  –  a lány hangja szinte suttogássá halkult.
– Igen, ez így van, de ha hagyjuk, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk – Kelly megingatta fejét –, nem tehetjük. Itt vagyunk, és élünk. Ezért pedig hálásnak kell lennünk.
Kelly és Matt egymásra pillantottak, egy kissé esetlen biccentéssel üdvözölték egymást, amelyből Lauren rájött, hogy valami megváltozott köztük. Még tartott a férfigőg, de a megbocsájtás és felejtés szele már megérkezett közéjük. Lauren ezt annak tudta be, hogy Kelly volt az, aki berohant a lángoló épületbe mikor Matt bajba került, de a lány nem tudhatta, hogy, amikor kettesben álltak szemben a veszéllyel Casey épp úgy gondolkodás nélkül nyújtott segítő kezet Kellynek, a saját épségét kockára téve, mint ahogy a katasztrófavédő berohant az égő házba… és ez a kaland rádöbbentette Kellyt arra, hogy bármennyire nehéz is el kell tudni fogadni a segítséget, még egy ilyen magányos farkasnak is, amilyen ő volt.



Sziasztok!

Bár ez a rész valójában már nagyon régóta készen van mégis csak most került fel. Nem panaszkodás vagy magyarázatképpen, de tényleg nagyon sokat dolgozom mostanság, többször heti hat napot, mintsem ötöt, ez is hátráltat nyilván. De nem sajnáltatni akarom magam :D csak elmondani miért volt mostanság csak arra időm, hogy a háttérben dolgozzak a történteken. És hát igazán örülnék, ha elmondanátok mit gondoltok a részekről, történetről, tudjátok, motiváció gyanánt, mert így kezdem úgy érezni, hogy nagyjából magamnak  írok csupán…

A CF legelső része az, amelyet felhasználtam a részhez, valójában már ennek a réznek a végén tudtam, hogy imádni fogom ezt a sorozatot, így nem volt kérdés, hogy felhasználom :)  Szegénykéim pedig már egészen jól alakultak a dolgok, kezdett kialakulni a bizalom, erre történik egy katasztrófa, és minden változik. Mit gondoltok hogyan alakul a lány sorsa kedven hadnagyainkkal?
A mai részhez azt a dalt ajánlanám, amely a sorozatban is ebben a részben tűnik fel.


Köszönöm szépen az érdeklődőknek a kedves szavakat :) 


2017. február 7., kedd

2. This is the Reality - Ez a valóság

            Shay vezetési stílusa tetszett Laurennek. Több évet lehúzott mentősként, nem egy emberrel dolgozott együtt, így pontosan tudta milyen az ideális társ számára, és eddig a szőke copfos lány egészen jól bele illett a képbe. A baj csak az volt, hogy Shay már elkötelezte magát az egyik Severide mellett. 
– Szóval Severide, háh? – kérdezett rá egyenesen. – Meglepődtem. Pontosabban sokkot kaptam.
Lauren fanyarul elmosolyodott miközben megingatta a fejét, Kelly is ezt a szót használta az érkezésére.
– Elhiszem – hosszan felsóhajtott. – Nézd, én…
– Azt hiszem, tudom, mit akarsz mondani – vágott bele Leslie –, de jobb, ha már most tisztázzuk, hogy Kelly a legjobb barátom. Együtt élünk, együtt dolgozunk, és nem érdekel, hogy te vagy a testvére, ha az ő érdeke úgy kívánja, szembe megyek veled.
– Korrekt – nézett a lányra. – De engem sem fog érdekelni, hogy a legjobb barátja vagy. Nem ismersz engem, semmit nem tudsz rólam, tehát nem fogom hagyni, hogy előítéletes legyél. Gondolom, van egy történet előtted róla, rólam, de biztos lehetsz abban, hogy amíg nem ismered a másik oldalt nem tud érdekelni, hogy nem vagy pártatlan.
– Bírom a kemény csajokat – futólag végignézett a lányon majd a füstölgő háztól nem messze leállította a motort.
            A kétszintes épület ablakaiból fehér füst tódult ki a szabad levegőre. Lauren pár pillanatra lélegezni is elfelejtett, ahogy tudatosult benne, hogy annak a laktanyának az egységével készül a legelső bevetésére, amelyben az apja is szolgált, és ahol Kelly Severide ott állt mellette. Ott állt, és a következő percben már a lángoló épületben volt. Az adrenalin sebesen száguldott a lány vénáiban.
– Mind a két szint lángokban áll – mondta a rádióba a mentést koordináló Boden parancsnok.
– Segítsenek! Brookerék a másodikon laktak, három gyermekük van, az előbb kiáltoztak! – rohant feléjük az egyik szomszéd.
– Figyelem! Három gyerek lehet a második emeleten – tájékoztatta azonnal az embereit a góré. – Valószínűleg a szülők is ott vannak!
– Cruz, Otis hozzátok a létrát! – vezényelte a kocsiból kiugró Casey hadnagy. Nagyjából húsz másodperccel később értek a helyszínre, mint a két mentős. – Hermann, Mouch ti bejöttök velem.
– Öt áldozat lehet, mi is megyünk veled Millsel – indult Matt után Kelly. Menet közben visszafordult, hogy kiadja utasításait csapatának.  – Cap hozz még egy tömlőt! Egy négy és feleset a bejárathoz.
Severide és Shay bevetésre készen álltak a mentő mellett. Felszerelésük s a hordágy csak arra várt, hogy életet mentsenek, Lauren pedig kitágult pupillákkal figyelte, ahogy Kelly eltűnik a lángokba borult épületben. Minden kétség és habozás nélkül. Ő mégis úgy érezte, hogy mázsás súly telepszik mellkasára, megnehezítve a levegővételét. Rádiójának köszönhetően minden egyes szót hallott abból, ami a veszéllyel teli házban történt.
– Hermann, törjük be! – jött valószínűleg Casey hadnagy hangja. Még nem volt egészen biztos benne, hiszen nagyjából egy órát töltött velük.
– Héj Casey, miénk a keleti oldal – reagált azonnal Kelly.
– Rendben – csekkolta Casey. – Mi átnézzük a nyugatit!
– Cap, hozd ide a tömlőt és fedezz minket – utasította izzó hangon Kelly a társát.
– Tűzoltóság, kiáltsanak! – hallották a bevett mondatot, amelyet minden egyes mentésnél használtak. Lauren hátán bizsergés futott végig, a felfokozott állapot miatt, amelyet az izgalom és az  aggodalom szédítő elegye alkotott.
– Itt van egy – kiáltotta Casey. – Egy gyerek van itt. Erősítés kell a lakás nyugati oldalára, MOST!
A két mentős tudta, hogy hamarosan ők következnek.
– Atya Isten, mind itt vannak – a döbbent szín tisztán kihallatszott a férfi hangjából.
– Még mozognak – kiáltotta Herrman.
– Tartson ki pajtás!
Elsőként Christopher futott ki, karjaiban egy nyolc tíz év körüli lány gyermekkel.
– Tedd le – kérte Lauren, a helyszínre érkező másik egységre bízta őt. Őket Otisék követték egy kisfiúval, Capék az anyával a sort pedig Severide és Casey zárta az apával karjaikban. A gyermekek látszólag csak füstmérgezést kaptak, de Leslienek és Laurennek a súlyosan sérült apával kellett foglalkozniuk.
– Meg sem mozdult – nézett Laurenre Matt maszkján át miután Kellyvel a hordágyra fektették. Lauren azonnal a férfi nyakára illesztette ujjait keresve a pulzusát, ám arckifejezése csupán tragédiát tudott tükrözni. – Nincs pulzus, kössük a gépre. 
Határozott mozdulattal tépte le a férfi ingjét, míg Shay a defibrillátort hozta.
– Egymásra halmozta a családját a háló sarkában – mesélte megtörten Kelly – majd rájuk feküdt.
A két nő egymásra pillantott mikor a gép egyenletes sípolásba kezdett.
– Aszisztolé – mondta ki Shay. Casey hitetlenkedve lökte arrébb a lányt, s szívmasszázst kezdett alkalmazni. Egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy a férfi, aki a családját mentette nem élhette túl a történteket.
– Casey…
– Ne, hagyd. Had próbálja meg – fogta le Shay kezét Kelly.
– Matt – Lauren a férfi kezére fektette sajátját, de úgy, hogy ne akadályozza mozgását. – Elég. Ő már elment. Sajnálom.
Szó nélkül nézett a lány kék szemeibe majd abbahagyta az újraélesztést. A feszültség és csalódottság szinte tapintható volt a szélben, ahogy végigsöpört a tragédiával átitatott chicagói utcán…
            A mentés után a csapat visszatért a laktanyába, és bár kaptak képzést arról, hogyan kezeljék a tragédiákat, és volt már akkora tapasztalatuk, hogy az elméjük tudta, nem menthetnek meg mindenkit a nyomasztó érzet mégis kézzel foghatóan feszült az emberek köré. 
– Komolyan rám férne egy sör – csukta be a hűtőajtót Kelly a laktanyában.
– Vagy valami erősebb – mormogta Casey, majd az asztalhoz ült, ahol Lauren is helyet foglalt.
– Te hallottál már ilyen apáról? – pillantott a férfire. – Hogy így ráfekszik a családjára, mint valami… pajzs.
– Nem. Még nem –ingatta fejét Matt. – Egyébként mit nézel ennyire? – biccentett a laptop felé.
– Lakást keresek – felelte röviden. – Végleg haza akarok költözni. De nem kell úgy tenned, mintha érdekelne – Lauren vállat vont – tudom, hogy ez Kelly felségterülete.
– Én nem tudok arról, hogy ez így lenne – pislogás nélkül nézett Lauren szemébe. – Az tény, hogy együtt végeztük el az akadémiát, és az újonc évünket leszámítva egy laktanyában is szolgáltunk, de ez nem jelenti azt, hogy őt tartom a jó Severidenak, téged pedig a rossznak.
Mielőtt a lány válaszolhatott volna Shay lépett melléjük.
– Kipakolunk a mentőből?
– Persze – lecsukta laptopját és felállt. Az első lépések után visszafordult Casey felé. – Kösz. És remélem, tényleg így gondolod.
– Sajnálom, hogy az első eseted így alakult – szólalt meg pár perc pakolás után Shay.
– Én is. Viszont a gyerekeket és az anyát sikerült megmenteni. Az ő érdeme, de akkor is sokat számít.
Ismét pár perces csend következett, amit Lauren annak tudott be, hogy Shay nem igazán tudja hogy is viselkedjen egy Severide– al, aki nem Kelly.
– Mi ez? – guggolt le Shay. – Ugye nem egy állat? – egyből fel is ugrott.
– Várj, megnézem – ereszkedett a lány helyére Lauren. – Ez… a kislányé, akit Herrman mentett meg – egy kormos mackót emelt Shay elé.
A játékról Kelly érkezése terelte el a figyelmet.
– Itt minden rendben? – tanácstalanul pislogott a két lányra. Nyilván őt is rosszul érintette az, ami pár órával ezelőtt történt, és bármennyire nem tudott mit kezdeni azzal, hogy Lauren ott volt, mégis csak a testvéréről volt szó.
– A szokásos módon – vont vállat Shay s lelépett a mentőből.
– Amennyire lehet, igen – felelte Lauren. – Egyébként, khm, elég… –  szórakozottan hátrasöpörte tincseit – , örülök, hogy nem esett bajod.
Megérintette a férfi vállát, majd a játékot magához véve követte Shayt.
– Megtaláltuk a kislány mackóját – mutatta Caseyék felé. – Arra gondoltam kimoshatnánk és elküldhetnénk neki a kórházba.
–  Jó ötlet – vette ki kezéből Matt. – Beviszem, és megnézem hogy van.
– Oké, szuper – Lauren egy félszeg mosoly után az öltöző felé indult.
             Casey a  Chicago Med épületében állt Kellyvel, aki csatlakozott hozzá.
– Hogy van a család? – kérdezte Matt a gyermeket ellátó orvost.
– Fizikailag jól. Mrs Brookert este elengedtük, de bent maradt a gyerekekkel. A szénmonoxid szintjük stabil, szóval még ma elengedjük őket – magyarázta a doki.
– Ez remek hír – bólintott Kelly.
– Doktor úr, várják magát – lépett hozzájuk egy ápolónő.
– Nem is raboljuk tovább az idejét – sóhajtott fel Matt. – Ezt a mentőseink találták a kocsi hátuljában a kislány macija.
– Karoline. Szólok Mrs Brookernek, hogy itt vannak, talán átadhatnák ön neki.
– Jó – bólintott Casey. – Persze.
– Maguk voltak ott? – rohant ki egy zaklatott nő. – Hogy jöhettek ide? Ha korábban odaérnek a gyerekeimnek még lenne apjuk!
– Hölgyem, mi nagyon sajnáljuk a férjét – kezdte Matt együtt érző hangon.
– Majd én beviszem neki – kitépte a mackót Matt kezéből. – Ne menjenek a közelébe!
A két férfi döbbenten meredt maga elé, erre egyikőjük sem számított a zűrös események után.
Éppen csak visszaértek a laktanyába a sziréna ismét megszólalt.
– Nyolcvanegyes, hármas tűzoltó és hatvanegyes mentőautó autóbaleset a Columbia sarkán!
– Hála Istennek! – rohant Boden parancsnokhoz egy nő a baleset helyszínén.
– Megsérült?
– Nem. Defektem volt és egy úr megállt segíteni, majd elszáguldott mellettünk egy furgon és nekünk ütközött, majd simán elhajtott – hadarta sokkos állapotban.
– Hol a férfi, aki segített?
– Ott – mutatott a roncsok felé remegő kézzel.
A látvány önmagáért beszélt, a férfi karja a kerék és kocsi közé volt beszorulva.
– Severide hozzanak dúcokat, rögzíteni kell a kocsit mielőtt az emelő összecsuklik – tájékoztatta embereit a parancsnok.
– A karom rendesen beszorult mi? – nyögött fel mikor Casey mellétérdelt.
– Csak ne fészkelődjön – kérte a rutinos hadnagy. – Alátámasztjuk a kocsit és kiszedjük onnan. Mi a neve? 
– Bloom. Dave Bloom. Maga hadnagy? – Matt rangjelzésére pillantott.
– Igen uram.
– Akkor jó kezekben vagyok.
– Készítsenek elő egy palackot ha esetleg kigyulladna, folyik a benzin – kérte a parancsnok. Shay és Severide pár méterre álltak a roncsoktól, így Lauren ezúttal élesben figyelhette Kellyt munka közben.
– A kocsi kitámasztva – állt fel Kelly. – Kiszúrhatom a gumit, de elmozdulhat az egész.
– Majd én megtartom – vetette fel Casey. –  Adhatnánk fájdalomcsillapítót, ez fájdalmas lehet.
– Nem. Ne. Már vettem be gyógyszer, és nem lenne jó keverni!
A két lány meglepetten nézett össze, még egyikőjük se hallott ilyet pályafutásuk során.
– Mit vett be?
– Oxicodonet. Vényre kapom – a férfi folytatta – , megsérültem munka közben. Tűzoltó voltam Denverben. Szúrja csak ki azt a gumit.
– Tartson ki pajtás! – Kelly bátorítóan biccentett, majd a felvágta a gumit, míg Casey tartotta a plusz súlyt, s kiszabadították a férfi kezét.
– A karja rendbe fog jönni – bíztatta Kelly majd mielőtt Shayékre bízta volna. – Majd tájékoztassatok – pillantott Laurenre s magukra hagyta őket.
            A nap egyik pillanatban soha nem akart véget érni, míg a másikban már azt érzékelték, hogy órák tűntek a semmibe. A volt tűzoltót talán már ki is engedték a kórházból, mikor pár órával később a parancsnok összehívta az embereit.
– Rendben, tudom, lassan vége a műszaknak és szeretnének hazamenni, de azt akartam, hogy tőlem hallják – Boden parancsnok végignézett csapatán. – Sajnálatos módon Mrs Brooker, a hölgy aki elvesztette a férjét, a tűzoltóságot gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolta meg.
– Ez mit jelent? – kérdezett rá Mills.
– Azt hogy minket okol a haláláért – ingatta fejét Herrman.
Értetlenség és csalódottság söpört végig a laktanya dolgozóin. Számunkra minden bevetés egy küzdelem volt az életért, és az olyan esetek, amelyek halálos áldozattal jártak minden alkalommal elloptak egy kicsiny részt a saját életükből is. A tragédiát önmagában is nehéz volt feldolgozni, egy ilyen vád súlya alatt pedig szinte lehetetlen.

            Lauren Severide legelső szabadnapját azzal töltötte, hogy sorra járta azokat a címeket, amelyeket még a huszonnégy órás szolgálatának szabad idejében keresett meg. 
Csak reménykedni bírt abban, hogy a második nekifutásra nagyobb szerencséje lesz. Hihetetlen volt számára, hogy lassan már négy napja a városban élt. Tudta, hogy Kellyvel is beszélnie kell, így mielőtt még az ingatlanossal találkozott volna írt egy üzenetet a férfinek, hogy este találkozzanak. Kevesebb, mint egy órán belül válaszolt is, s az üzenetben egy cím is szerepelt, ahol várta a lányt.
– A helyzet az Miss Severide, hogy erre az ingatlanra elég magas a kereslet. Valójában azt kéne mondanom, hogy még most döntenie kell, de – a pulóverén lévő egységlógóra siklott tekintete – elég, ha a nap végéig dönt.
Bár Lauren soha sem viselte azért az egységégének lógójával ellátott ruháit, hogy akármilyen elismerést vívjon ki, vagy hasznot húzzon belőle, még mindig meglepték az ilyen váratlan szituációk.  Soha sem az elismerés hajtotta, de értékelte a felé jövő empátiát.
– Köszönöm, de felesleges váratnom önt – Lauren még egyszer körbefordult – , kiveszem. Minden szempontnak megfelel, amelyeket állítottam, tehát nincs min gondolkodnom.
– Örömmel hallom – a nő elmosolyodott. – Ennek az eredeti példányával el fogok jönni még a héten – fektette az asztalra az elsődleges szerződést. A lánynak olyannyira megtetszett a két szobás, boltíves, fényárban úszó lakás, hogy még a megvételi ajánlatot is fontolóra vette, de egyenlőre nem akart minden komoly döntést meghozni.
             A megbeszélt időpont előtt pár perccel csengetett be a megadott címen. Shay nyitott ajtót és ez valahogy nem is lepte meg, de az már igen, hogy a lány is kabátban van.
– Szia – köszönt bizonytalanul Lauren.
– Hello – üdvözölte vidámabban Leslie. – Kelly, megjött Lauren! – kiabált be s miután betessékelte a lányt ő maga kilépett. – Később találkozunk! – búcsúzott is rögtön.
– Ugye nem miattam ment el? – tudakolta homlokráncolva Lauren.
– Nem, találkozója van valakivel – mesélte Kelly. – Sör?
– Aham, jöhet – bólintott. – Jól néz ki a lakásotok – pillantott körbe. Egész egyszerűen illett hozzájuk. Kelly a tágas nappaliba vezette őt, ahol kellemes hangerejű zene szólt.
– Kösz – kortyolt italába ő is. – Szóval? Miről akartál beszélni?– Nem egyértelmű? – pislogás nélkül nézett Kelly szemeibe. – Rendeznünk kellene valahogy ezt a Severide testvér vita dolgot. Biztos beszélnek erről bent.
– Nos, erre gondolhattál volna mielőtt idejöttél – Kelly elhúzta száját.  – Nézd Lauren, engem nem érdekel, ha beszélnek rólunk ott bent, együtt tudok élni ezzel.
– Igazán örülök ennek – Lauren gonoszan elmosolyodott. – Mond csak Kelly, azzal is együtt tudsz élni, hogy nap mint nap szó szerint kockára tesszük az életünket, és te engeded, hogy úgy dolgozzunk, ha valamelyikünk súlyosan megsérül a másikban ott marad a lelkiismeret furdalás és az önutálat  amiért nem tettünk semmit?
Kelly hosszan nézett a lányra, így az folytatta. – Mert ha igen, én már itt sem vagyok.
– Nekem is furcsa, hogy látlak munka közben. Oké? Tudtam jól, hogy mentőzöl, és tapasztaltam is, hogy veszélynek vagytok kitéve, de – egy pillanatra elhallgatott – , amíg nem láttam hogy cselekszel, reagálsz valahogy nem tűnt ennyire veszélyesnek.
– Elhiheted elég nehéz volt végignézni, ahogy berohansz a lángoló épületbe – nagy szemekkel nézett a férfire –, legszívesebben utánad mentem volna. Én – felsóhajtott – nem akarom, hogy így folytatódjon az élet körülöttünk. Emlékszel arra a két idétlen kölyökre, akik az Oklahomában töltött nyár alatt eltervezték az egész életüket, azt hogy hogyan is lesznek hősök és milyen módon faragnak tűzoltót egy lányból?
– Jó ég Andy anyja de leszidott minket, mikor beestünk a tóba! – Kelly felnevetett. – Pedig csak meg akartuk tanítani neked hogyan ne félj a magas helyeken.
– Mert milyen tűzoltó az, aki fél a magasban? – mosolyodott el igazán boldogan a kedves emlék hatására Lauren. – Nos, ez hiányzik. Hiányzol Kelly. Tudom, hogy vannak gondjaink, de azt is, hogy csakis rajtunk múlik megtudjuk e oldani őket. Szerintem igen, én készen állok rá.
– De lehet, hogy én nem – felelte halkan a férfi. – Nekem is hiányzik a veled töltött idő, ez biztos. De te egyszer már döntöttél, és nem a javamra.
– Sosem választottam apát helyetted – Lauren hangja dühösen csengett. – Ez a világ csak a te fejedben létezik.
– Ez a valóság – Kelly széttárta karjait –, lett egy új családod, új testvérekkel. Nem értem miért ragaszkodsz a régi megunthoz!
– Azt hiszed nem olyan rohadt könnyű volt mindent magam mögött hagyni, és elmenni innen? – képtelen volt ülve maradni – Tőled? Mégis mit kezdtél volna egy fiatal lánnyal? Az akadémiát kezdted Kelly, amúgy is túlterhelt voltál, és én tökéletesen tudtam, hogy csak megnehezítem az életedet! Hát nem érted? Nem hagyhattam, hogy feláldozz mindent értem. A szívem szakadt meg akkor, amikor azt mondtad az utazásom napján: úgy menj el, hogy vissza már nem kell jönnöd… – gyorsan pislogott párat, hogy könnyei ne buggyanjanak ki, de már késő volt. – Te voltál a hősöm Kelly, az egyetlen személy, aki mellett minden egyes pillanatban biztonságban éreztem magam. Azt akartam, hogy ne kelljen választanod köztem és az álmaid között, de végül te éppen úgy lemondtál rólam, mint apa.
Keserűen megingatta fejét és válaszra nem várva kisétált a lakásból. Kelly talán időben tudott volna reagálni a lány szavaira, ha nem döbbenti le s gondolkodtatja el az a rejtett infó, amelyről eddig neki fogalma sem volt.

            Lauren Severide harmadik műszakjára készült a chicagoi ötvenegyes laktanyában. Éppen kávét töltött magának, amikor belépett Otis, s új híreket hozott az üggyel kapcsolatban.
– A góré szólt, hogy be kell mennünk vallomástételre.
– Ejha, ez gyorsan ment – fintorodott el Matt.
– Nem bánnátok, ha levizelném az egyik ügyvédet? – Chris körbepillantott. – Mert azt érdemelnék!
– Hatvanegyes mentő! Sérült a Chicago és Rush sarkán! – a diszpécser hangja hasította a levegőbe.
– Gyerünk – pillantott Laurenre Shay.
– Központ a hatvanegyesnek! Pontosítanám a címet, nem Chicago, hanem Pierson.
– Vettük központ – felelte Lauren, miután kérdőn néztek össze Shayel.
– Mi tartott ennyi ideig?! – kérdezte feldúltan a nő a helyszínen. Egy lovas hintó előtt állt, s nyugtatólak simogatta az állatokat. –Az idő pénz!
– Nyugalom hölgyem, jöttünk, ahogy tudtunk – felelt Shay . – Uram megmutatná, hol fáj a lába?
– Hol? Hát pont ott, ahol rondán néz ki! – egy sötét foltra mutatott lábszárán. A két lány tökéletesen tudta, hogy egy régebbi sérülést látnak.
– Ez a zúzódás legalább három hetes – Lauren elfintorodott.
– Biztosan el van törve! – sóhajtozott a férfi drámaian.
– Nézze uram, a mi munkánk, hogy segítsünk – kezdte Shay. – Ahogy látja tudásunknak megfelelően látjuk el magát! És ez kész öröm számunkra – fűzte hozzá fen hangon, Severide cinkosan vigyorodott el ahogy Leslie rákacsintott. –Na, meg is vagyunk! További szép napot uram!  – hangosan kifújta a levegőt, amint magára hagyták a csalót. – Még ilyet!
– Ilyenkor látom igazán, miért álommunka a miénk – Lauren ártatlanul pislogott Lesliere, aki felkacagott. – Kávé az ötvennegyediken?
– Naná!

            Pár órával később a három lány csendben öltözött egymás mellett.
– Ez szívás – ült le csalódottan Dawson.
– Minden tőlünk telhetőt megtettünk – Leslie határozottan csapta be szekrénye ajtaját. – És ezt ma mindenki meg fogja tudni.
Szó nélkül sétáltak át a készülődő tűzoltókhoz.
– Na, tessék, nekik sokkal jobban áll a gálaruha! – sóhajtott fel Otis könnyednek szánt hangon.
Vannak azok az élethelyzetek, amikor az ember annyi mindent szeretne mondani, az égbe kiáltani az igazságot, de mégsem tehetni. Egy ilyen szituáció kellős közepén találta magát a csapat, amikor besétáltak a bíróság különtermébe.
– Az embereimet rögtön a második szintre küldtem, ahonnan a kiáltást hallották – folytatta a parancsnok, a vallomástétel huszadik percében járva.
– Casey hadnagy, úgy tudom, hogy ön ment be először – pillantott az ügyvéd Mattre. – Elmondaná, hogy mi történt miután bement?
– Igen. Három emberemmel és Severide hadnagy két emberével beléptünk a folyósóra és azonnal felmentünk a második emeletre. Az ajtó zárva volt, így be kellett törnünk.
– És ez meddig tartott?
– Nagyjából tíz másodpercig. Elég gyorsan ment.
– És miután bent voltak?
–  Odabent semmit sem lehetett látni. Kértem, hogy kiáltsanak, de nem feleltek, így szétváltunk és én egyenesen a nyugati hálóba mentem.
– Mi történt miután bement?
– Lehajoltam és beljebb mentem, és a kezemmel pásztáztam, amikor éreztem valamit.
A hadnaggyal szemben ülő özvegy halkan felsírt.
– Folytassa hadnagy – rendelkezett az ügyvéd, miután zsebkendőt adott a nőnek.
– Öhm, nem biztos, hogy Mrs Brooker hallani szeretné – vetette fel bizonytalanul Matt. Tökéletesen tudta, hogy mennyire megrázó volt az a látvány, amely fogadta őket, és azt is, hogy ez elmesélve is borzalmas élmény lesz.
– Nem megyek sehová – ingatta fejét makacsul a nő. Lauren keze ökölbe szorult az asztal alatt. Megértette, átérezte mennyire nehéz és fájdalmas a nő helyzete, de afelett nem tudott szemet hunyni, hogy azokat az embereket vádolja ilyen alantas módon, akiknek a gyermekei életét köszönhette. Hiszen a két hadnagy és az embereik gondolkodás nélkül léptek a lángoló házba! Az életüket kockáztatták, és igyekeztek túllépni a tragédián. A tragédián, amelyen igazán soha nem képes túllépni egyik tűzoltó, mentős, vagy akár rendőr sem. A férfi a szemük láttára, a kezeik között távozott, és bár életében soha nem ismerték, a halála örökre és visszavonhatatlanul beléjük vésődött.
– Folytassa – kérte az ügyvéd.
– Aztán közelebb mentem és egy kart éreztem. Rögtön tudtam, hogy csúnyán megégett. Aztán tovább tapogatóztam, és több kisebb testet éreztem éppen alatta. Ekkor segítséget kértem rádión. Leemeltük a férfit a gyerekekről, és azok megmozdultak. Ekkor megkönnyebbültünk…
– Casey hadnagy egyesével átadta a tűzoltóknak a kicsiket, majd az anyát, majd ketten együtt emeltük fel a férjét – folytatta Kelly. Szemmel láthatóan mindenki a könnyeivel s szavaival küzdött.
– A mentő egység vezetője Lauren Severide volt. Miss Severide, Mr Brooker milyen állapotban volt, mikor az egység kimentette?–  fordult a lány felé az ügyvéd.
– Már az első pillanatban látni lehetett, hogy súlyos égési sérüléseket szenvedett. Mondhatni túl súlyos égési sérüléseket.
– Életben volt? – szegezte a lánynak a kérdést.
– Nem – felelte hosszas csend után. – Mi már csak a halál beálltát tudtuk megállapítani.
– A jelentés szerint mégis újraélesztési kísérletet vittek véghez.
– Igen – megingatta fejét – , mert képtelenek voltunk elfogadni azt, hogy nem tehetünk semmit.  Elképzelni sem lehet azt, amit tett a családjáért és az életükért. Az volt a legkevesebb, hogy a lehetetlent is megpróbáljuk.
– Mrs Brooker – Matt a nő szemeibe nézett –, szerencsés vagyok, hogy együtt dolgozhatok a világ legjobb és legbátrabb tűzoltóival. De, amit a férje tett, a családjukért a legbátrabb dolog, amit láttam.
A nő zokogásban tört ki. Mindenki tudta, hogy ez így fog befejeződni, és hiába akarták megóvni ettől a kínszenvedéstől a nőt nem tehették. A lelkük mélyén mindannyian tudták, hogy itt a vége. A tárgyalás, a vádaskodás semmi másról nem szólt, mint a válaszok keresésére, az értelmetlen halál árnyékában.
            Késő este Lauren Severide besétált a Molly’s nevű bárba, ahová Dawson és Herrman hívta az egész csapatot. A hely egyfajta második otthon, menedék lett a csapat számára, ahol a hosszú napok, rázós esetek után lazíthattak.
– Tetszik – Lauren elismerően nézett végig a helyiségen. – Nagyon is!
– Erre koccintunk – emelete fel üvegét Otis. – Egyébként üdv a csapatban Severide.
– Kösz – biccentett a lány. – Tudom nem egyszerű a képlet, miszerint még egy Severide került a laktanyába – felsóhajtott, ugyanis páran köréjük gyűltek. – Én csak igyekszem a munkámat végezni, szóval felejtsétek el a vezetéknevem.
– Amit mondtam, megmondtam – Casey pislogás nélkül nézett Laurenre, aki hálásan bólintott.
– Nagyon – Lauren kereste a szavakat –, erőteljes, őszinte volt az, amit mondtál.
– Ezt én is mondhatnám – Matt elhallgatott. – Sajnálom, hogy így alakult ez az ügy.
– Nem tehetsz róla – vállat vont.  –  Egyébként visszavonta a feljelentést?
– Aha. Látod, a hála nem létezik. Már annak is örülhetünk, ha nem perelnek be – Herrman felnyögött, amolyan ez van üzenetet hordozva.
– Én ezt egyszerűen nem értem – Lauren megingatta fejét.
– Vannak, akiknek hibáztatniuk kell valakit, ha meghal egy szerettük – felelte Casey. – Így működünk, legalábbis egyesek.
– Ma nagyon büszkék voltunk rád Casey – veregette vállon Mouch.
– Kösz Mouch – felelte őszintén.
– Nézd már ki van itt! – nevetett fel Herrman, és a bejárat felé mutatott. – Minek köszönhetjük a szerencsét góré?
– Büszke vagyok, és szeretnék poharat emelni az ötvenegyesekre! – válaszolta Boden parancsnok.
– Akkor hozok egy újabb kört!
– Héj – Kelly lépett a pulthoz. – Jól vagy?
– Ahogy lehetséges – a lány vállat vont. – Tudod. És te?
– Nem – lassan megingatta fejét. – Beszélnünk kellene.
– Rendben – bólintott, s lecsúszott a bárszékről. Talán csak az alkohol, talán a közelgő rossz szele, de valami arra késztette a lányt, hogy megérintse testvérét. Kelly tán tudat alatt, de óvón karolta át őt, a minden rendben lesz életérzés hamis illúzióját keltve. Nagyjából tizenkét másodperccel később tárult ki a Molly’s ajtaja.
– Úgy hallottam Lauren Severide felforgatja az ötvenegyes laktanyát! –  egy pillanatra néma csend lett, majd a férfi elnevette magát. – Isten hozott Sevi!
Lauren nevetve ölelte át a férfit, miközben hálásan gondolt az együtt töltött időre.
– Andy!
– A nagy csapat végre összeáll – Andy felnevetett, míg átkarolta Kellyt is. – Rengeteg kaland vár ránk srácok, és erre most innunk kell!
Őszinte mosolyokkal, boldogsággal teli órák következtek.
Az utolsók, mielőtt a világ a fejetetejére állt volna…




Sziasztok!

Jaj, úgy örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a kis történet :) Egy picit most az eredeti részre hagyatkoztam, hogy azok is felvegyék a hangulatot, akik amúgy nem követik annyira nyomon a sorozatot, és hát ez még csak a második rész, szóval bemelegítünk :D de tényleg nem szükséges követnetek az eredeti sorit, csak úgy könnyebb elképzelni a karaktereket :) . Viszont a képek, abból a részből származnak, amelyet alapul vettem, így talán jobban átjön a hangulat is.
Nos, itt van ez a lány, akiről annyit tudunk, hogy elég nehéz múltat cipel magával mikor visszatért hőn szeretett városába. De, hogy miért is nehéz a múlt? Ki, kik miatt? Na, hát erről is szó lesz, így szépen fokozatosan :) A mostani részhez ajánlott dalom pedig a testvéri beszélgetésnél található, a szövege illik oda, hozzájuk :)
Köszönöm a visszajelzéseket, remélem továbbra is írtok nekem :)