8. – Úgy raboltad el a lelkem, hogy észre sem vettem
Spencer Reid hason fekve mélyen aludt, pedig az óra már a tizenegyet közelítette. Henley a levegőjét is visszafogta mikor óvatosan kikelt mellőle, de Reid még arra sem rebbent fel, hogy a lány leverte az egyik könyvet az éjjeliszekrényen álló ingatag halomról. Henley bosszúsan forgatta meg szemeit miközben a könyv után nyúlt, hogy visszategye az ideiglenes helyére, ám ahogy a kezébe került önkéntelenül is belelapozott. A puha szőnyeg, ami talpát simogatta nagyon csábítónak tűnt, így törökülésben helyet foglalt rajta. Mire észbe kapott már hason fekve a hatvannegyedik oldalra lapozott, ekkor hallotta meg Spencer hangját. – Új értelmet nyer az olvasás iránti szeretetem. – Ezt még Derek Morgan is megirigyelné, mi? –Henley kuncogott, míg kiélvezte a fiú simogató pillantását. – Egyértelműen – Spencer felnevetett, lerúgta magáról a takarót és könnyed léptekkel a lányhoz sétált. Henley automatikusan végignézett a félmeztelen férfitesten és vigyorogva nyúlt a feléje nyúló kezek után. Aho