Profile of the Love

Szombat reggel fél tíz előtt Henley magától ébredt fel. Lustán nyújtózkodott az ágyban, majd konstatálta, hogy hétvége van, olyan hétvége, amelyet nem egy másik államban tölt így magához vette mobilját. Henley megforgatta szemeit és már tárcsázta is a fiút. – Mihez kellett neked egy egész perc? – vette fel sóhajtva a mobilt Spencer. – Még jó, hogy fekszem… – Ugyan Henley – kuncogott fel Reid. – Ugye tudod, hogy szombat van? – ráncolta automatikusan homlokát a nő. – Ez egy évben nagyjából tízszer fordul elő, szóval ki kell használnunk! – Tavaly tizenhárom szombatom volt itthon, és ebben nincs benne az a négy, ami szabadság miatt keletkezett. – Köszönöm a pontos információt Dr Reid. Most megerősítette bennem a cselekvés iránti vágyamat. – Mire gondolsz? – Mondjuk egy régi, klasszikus piknikre? – nézett ki az ablakon Henley. – Süt a nap, csodás az idő, és én folyton az irodában és vagy a gépen kuksolok. Rám fér egy kis friss levegő, mint ahogy rád is. Mit szólsz,

Egy újabb  minimalista stílusú, szürke-zöld-fehér színkombinációjú kinézet került fel a blogra. Nem így terveztem :) de egyszerűen beleszerettem ebbe az alapsablonba. A menürendszer mint láthatjátok kettő részre lett bontva; a legfelső modulban az oldallal, a SZPM-al kapcsolatos dolgok találhatóak, míg a cím melletti menüsávban a lényeg, tehát a történetek kaptak helyet. Jobbra fent találhatóak a közösségi média ikonjai, Facebook, Twitter, Googl+ és a Bloglovin (b♥). Felhívnám a figyelmet a jobb alsó sarokban lévő kicsi ikonra :D Egy unalmas nyíl volt ott, amit kicseréltem egy egyedi képre. Na, honnan ismerős ez a két kis szó? :D A fejléc képei és idézete megmaradt, egyszerűen imádom ezt a pár mondatot. :) Bár könnybe lábadt szemekkel néztem, mikor Spencer kimondta őket... :) Előfordulhat, hogy az aloldalak még a régi kinézetben nyílnak meg, ilyen esetben nyomjatok egy F5 billentyűt. Az oldalmodulok pedig nem változtak különösebb módon. :) Ha esetleg van kedvetek pár szót ejteni a

Caitlyn kuncogva lapozott egyet, de amikor megszűnt a fürdőből áradó vízcsobogás összecsukta a könyvet és kezébe vette a papírost, amire jegyzetelt. – Halljuk – ereszkedett mellé az ágyra Spencer. – Tessék – fordította a férfi felé a lapot. – Oldal –oszlop – sorszám. – Hm – ráncolta homlokát Spencer. – Wes, Gavin, Jeremy, Audry, Diana. Ez könnyű volt. – Nos, Dr Reid ez nem meglepő – nyomott puszit a fiú arcára mosoly mellett. – Diana? – nézett Caitlyn szemeibe Spencer. –  Nem akarom rád erőltetni, hogy édesanyád után nevezzük el őt, már ha lány lesz – simított végig a még kisméretű pocakon Caitlyn –, de szeretném, ha tudnád, hogy egyáltalán nem bánnám, ha ilyen ötleted lenne. Tudom, hogy mennyire szereted őt. – Valójában jól hangzik – mosolyodott el szégyenlősen a fiú. – Akkor szurkolj, hogy lány legyen – nézett le automatikusan a domborulatra Lyn. Spencer követte tekintetét, és hosszú ujjaival gyengéden végigsimított felesége hasán. – Alapvetően a férfiak határo