2018. január 4., csütörtök

Guardian Angel



Főszereplők: Kelly Severide, Brittany Baker
Mellékszereplők: Matthew Casey, Gabriela Dawson, Leslie Shay, Peter Mills, Joe Cruz, Christopher Herrman, Randy McHolland, Brian Zvonecek, Wallas Boden, Pouch
Felhasznált jelenetek: Chicago Fire  /Lángoló Chicago/ 3. évad 7/8/9. rész
Figyelmeztetés: a történet hozzávetőleg négy évet ölel fel, a múlt és jelen részleteit szín– , és betűkódolás különbözteti meg


Vaskos füstfelhő ölelte körül a bár sötét hangulatát. Tompa fények szolgáltak halovány világítás gyanánt. A belépő férfi gyors, megszokott módon nézett körül. Bőrkabátjában úgy nézett ki, mint az éj titkos rejtekében kóborló sötét herceg. Hihetetlenül kék szempár villant a tükörben, s ő meglátta, amiért jött.
– Apa – ereszkedett a székre könnyedén.
– Mi szél hozott erre, fiam? – kérdezet vissza egy korty után a férfi.
– Mit csinál egy tűzoltó, ha már nem lehet tűzoltó?
– Nézd Kelly, egy tűzoltó mindig is tűzoltó marad. Tehet akármit, a szíve előre fogja vinni. Még ha nem is karja.
– Téged pedig ide visz? – biccentett a pohár felé.
– Ezért jöttél ide? – kérdezett vissza metsző hangon. Kelly felállt, mire a férfi enyhébb hangon folytatta. – Maradj. Igyál egyet az öregeddel, és beszélgessünk.
– Jó egy sör belefér – felelte egy pillanat hezitálás után.
– Nem, nem – mosolyogva ingatta fejét. – Ide a legjobb skót whiskey kell.

***

– Csááá fiacskám – nevetett két csuklás között. De a lány azt is nagy elismerésnek tartotta, hogy nem esik össze az ajtajában. Elképzelni sem tudta mennyi whiskey csúszott le a torkán, de azt tökéletesen látta, hogy alig áll a lábán. Tökéletesen tudta mivel és kivel töltötte a férfi az előző óráit.
– Azt ne mond, hogy az apáddal találkoztál – sóhajtott fel miközben hagyta, hogy Kelly átkarolja. Imádta a férfi ölelését, de nem így és nem most. A mindent átitatott alkoholszag, a tudat, hogy Kelly teljesen padlón van mindent semmisé tett.
– Gyere igyunk egyet – nevetett részegen Kelly. A lány bevezette a hálóba, s elkezdte lehúzni cipőit. – Képzeld elvesztettük a meccset!
– Emeld fel a karodat szivem – kérte.
– Elvesztettük, tizenhárom pontos előnyből – magyarázta szaggatottan, de tette, amit a lány kért.
– Sajnálom – sóhajtott, s kikapcsolta övét is.
– Hidd el azok a fiúk még bajnokok lesznek!
– Na nem mondod komolyan – folytatta.  – Na, most a gatyádat is levesszük. Ez az – simított végig Kelly arcán mikor már csak egy alsógatyában feküdt, s bebújt mellé az ágyba. – Jól van, most már aludj – puszit nyomott a férfi arcára. Egyszerűen nem tudott ellenállni neki.
– Tudod azt kérdezte, hogy van az én sikeres kicsi fiam – kezdte sóhaj mellett. – Meg, hogy kicsit le vagyok égve – elhallgatott. –  És minek kellett nekem család.
– A régi lemez – könnyed mozdulatokkal simogatni kezdte a férfi vállát, amiről jól tudta, hogy ellazítja. – De most már aludnod kell.
– Sosem változik – suttogta.  – Kamu az egész. Az egész élete.
– Mikor tanulod meg végre, ő már csak ilyen – fakadt ki a lány. –  Nem is lehet más – tette hozzá. Gyűlölte, hogy az a férfi képes volt ennyire a mélybe taszítani Őt.
– Nem akarom – folytatta akadozottan. – Azt mondta mi ketten egyformák vagyunk, hogy nem való nekünk a megállapodás és a család. De én nem akarok ilyen lenni –  forró nedvesség csorgott a lány karjára, ami a férfi feje alatt volt. Brittany hosszú puszit nyomott a barna tincsek közé.
– Sosem leszel ilyen Kelly – átfordult, hogy a férfi arcába nézhessen. – Az életünket mi formáljuk olyanná, amilyen. Itt vagyok veled, sosem hagylak el. 
Óvatos csókot adott ajkaira, a férfi mohón húzta magához, mintha csak az életet jelentő levegőért kapkodna. Nem tudta a férfi mire fog emlékezni másnap, de azt igen, hogy minden egyes alkalom, amikor Kellyt ennyire a padlón látta éppen annyira hozta közel hozzá, mint amennyire eltaszította tőle. Mert a férfi ilyenkor egy teljesen másik világban létezett, ráadásul egy sötét, gonosz világban, ahol minden egyes alkalommal csalódnia kellett. Brittany nem szeretett volna mást, mint mellette lenni, segíteni neki, és gyűlölte, hogy nem lehetett ott, hogy megértesse vele az a világ a múltja, és a sötét jövő csak a fejében létezik.

            Kelly Severide arra ébredt, hogy szó szerint lüktet a halántéka. Sóhajtva nyomta arcát a párnába, s terült el még inkább az ágyon. Ahol gyanúsan nagy hely volt. Hunyorogva nézett fel, de csak a lány nyomait látta maga mellett, őt már nem. Hálásan sóhajtott fel, mikor az éjjeliszekrényen megpillantotta a nagy pohár kólát, és a két szem Advilt, amelyeket gondolkodás nélkül eresztett le a torkán. A zuhany alatt állva próbálta felidézni az estéjét, ami egy pontig könnyen is ment, de aztán egyre homályosabbak lettek az események.
Brittany hallotta a víz csobogását, így elkezdte pirítani a kikészített kenyeret. Tudta, hogy rá fog férni a férfira egy kiadós reggeli, ezért egy nagy adag Denver omlettet készített.
Míg Kellyt várta öntött egy újabb csésze kávét. A bögrére pillantva elmosolyodott, hiszen mostanra régi kedves emlék lett az, amikor kapta, amikor először járt az Ötvenegyeseknél…

– Nos emberek, ő itt Brittany! – a lány bent tartotta levegőjét egy pillanatra, hiszen az összes szempár rá szegeződött, de az, ahogy Kelly vállaira simította kezét, s mellkasát hátának támasztotta jó hatással volt rá. 
– És mit hoztál? – vette ki a dobozt a lány kezéből Chris nevetve.
– Azt olvastam valahol, ha először jársz laktanyában a könyököddel kopogj – felelte lazábban.
– Na ez egy remek hagyomány – nevetett fel Chris.
– Mivan? – értetlenkedett Ottis.
– Tudod, mert kaját kell vinned – magyarázta szem forgatva Cruz Ottisnak. – Hihetetlen, hogy nem érted.
– Az emberek túlagyalják, hozzák a flancos tortákat és muffinokat a mázzal a tetején.
– Ohh meg a krémes. Alkalmanként élvezem a krémest, de így…
– Irtóra gej – vágott bele a lány nevetve. Neki is eszébe jutott az a fajta sütemény, de túlzásnak érezte.
– Pontosan! – helyeselt Mouch lelkesen.
– Szóval, hogy is volt ez a baleset?– fordult a lány felé Chris egy adag sütivel.
– És hogy jött ki belőle ez? – mutatott a párosra Cruz.
– Cruz! – ingatta meg a fejét Ottis. – Ne legyél ilyen tolakodó…
– Hah, mindegyötök erre kíváncsi – morgott. – Álszent bagázs!
– Tényleg jófejek – kuncogott fel Brittany Kelly ölében a férfira pillantva.
– Egész nap nyaggattak, hogy mikor jössz már – felelte nevetve Kelly.
– Ne hallgass ám rá – vágta rá Chris.
– Sosem – kacsintott cinkosan. – Viszont megértem, hogy kíváncsiak vagytok. Nem olyan nagy az esélye annak, hogy éppen egy civil ruhás tűzoltóba botlik az ember lánya, mielőtt majdnem elcsapja egy kocsi.
– Volt egy baleset – vette át a szót Kelly. – Lent a folyón túl. Ami már nem a mi körzetünk ugye. Néha szoktam arra futni, így tudom, hogy van ott egy bár, ahol olyan hamburgert készítenek, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Na, oda indultam, amikor pár méterre tőlem összeütközött két autó, ez a nőszemély meg ekkor jött ki valami boltból…

– Vigyázzon! – üvöltött Kelly automatikusan, s már nyúlt is a törékenynek tűnő nő felé. Magával rántotta a földre, az elszabadult kerék pedig pont oda csapódott, ahol a nő egy másodperccel még állt. A nő sikkantott, ösztönösen összehúzta magát, Kelly érezte, menyire reszket, és azt is hogy üvegszilánkok hullanak rájuk.  – Jól van? – végignézett rajta sebesülés jelei után kutatva.
– Igen, a– azt hiszem – tapogatta végig karjait a nő hitetlenkedve. –Ma…
– Helyes – vágott bele. – Van telefonja? Hívja a 911– et, jelentse a balesetet, és most figyeljen, azt is, hogy Severide hadnagy megkezdi a mentést. Értette?
– Hadnagy? – nyökögte a nő.
– Tűzoltó vagyok – jelentette ki.
– Segítség! – jött egy kétségbeesett hang a füstölgő roncsok valamelyikéből.
– 911! – kiáltott vissza a válla fölött Kelly.
A nő úgy érezte mintha egy szürreális álomba cseppent volna. Nagyjából száz másodperccel ezelőtt még virágot választott a csokorba, amelyet édesanyja születésnapjára készítetett, aztán kilépett a boltból, és megjelent a semmiből egy férfi, aki megmentette. Mint valami titkos szuperhős, aki megérzi, ha baj van. Tágra nyílt szemekkel nézett körül, a nyüzsgő város forgalmas utcájának a képe teljesen megváltozott. Mintha az egész világ lelassult volna.
– Héj! – hallotta meg a férfi metsző hangját, melynek hatására megugrott, mintha áram érte volna.
– Igen, már hívom – kezdett matatni zsebeiben. Annyira remegett a keze, hogy alig bírta beütni a három számjegyet. – Hallo. Brittany Baker vagyok, történt egy ba– baleset… igen… nem…én jól vagyok. …És itt van egy tűzoltó…. Severide hadnagy…
És a káosz ebben a pillanatban robbant be a nő tudatába. Egyszeriben újra a normál sebességben érezte a világ mozzanatait, a hangok, a szagok, a látvány, az érzet, ami bensőjében áradt szét arra sarkalta, hogy valamit tennie kell.
– Hadnagy… – futott Kellyhez. – Mit csináljak?
– Maradjon nyugodtan – vágta rá, de fel sem nézett, a nővel foglalkozott, akit kiszabadított az autóból.
– De én…
– Ezt szorítsa ide – nyomott egy letépett póló darabot a kezébe, s rámutatott egy vérző felületre a nő fején. –És ne mozogjon.
A távoli szirénák hangjai észrevétlenül, de megnyugvással kezdték el megtölteni a nő lelkét. Mire igazán észbe kapott volna, egyenruhások jelentek meg mindenhol, egy mentős finoman, ám de határozottan vizsgálatra küldte, egy másik a nővel foglakozott… és a káosz újabb szinten folytatódott tovább…
– Jól van? – lépett hozzá a titokzatos férfi. Nem tudta mennyi idő telt el, csak azt, hogy nehezen jött le a vér a kezéről.
– Én igen – sóhajtott. – Magának köszönhetően – Brittany felemelte fejét, hogy felnézzen megmentőjére. – Megmentette az életemet.
– Ez a dolgom – vont vállat szolid mosoly mellett Kelly.
– De még meg sem köszöntem – ugrott fel hirtelen. Valamiért úgy érezte a férfi köddé válik, ha már vége a veszélynek.
– Hé, hé – Kelly a lány kezei után kapott, ugyanis látszott, hogy nincs jól.
– Csak… megszédültem – hunyta le szemeit egy pillanatra. – Jól vagyok. De eléggé ijesztő volt ez így – folytatta halk hangon.
– Van valaki, aki önért tud jönni? – kérdezte a férfi.
– Nem – ingatta fejét. – Csak átutazóban vagyok itt, nem Chicagoban élek. De nem is kell…
– Így nem engedhetem el – gyorsan körülnézett. – Jöjjön – a sarkon lévő kávézó felé biccentett – azt hiszem, magára férne egy kávé. Némi whiskyvel.

– Végül öt órán át a kávézóban ragadtunk – folytatta Brittany. – És ez így ment napokon át. Csak igyunk egy kávét – szeretetteljesen Kelly tincsei közé túrt. – Igaz?
– Azért jó így látni téged – mosolyodott el Matt.
– Ó a jóságos hadnagy – Brittany szelíd hangon, alázattal szólította meg a férfit.
– Ezt ő mondta? – mutatott Kellyre vigyorogva Matt.
– Szó szerint így – kuncogott a lány. – Hogy te vagy a jóságos, ő pedig a rosszfiú.
– Na jól van ám – simított végig Brittany hátán Kelly. –Hol vannak a lökött mentőseink?
– Szerintem a kedvenc fánkosuknál, már voltak a Medben…

            Brittany háttal ült a hálójuk ajtajának, így nem látta Kelly mikor érkezik, de egyszer csak megérezte a férfi finom illatú tusfürdőjét, és egy hosszú puszit feje búbján, miközben két erős kar ölelte. 
– Köszönöm. Életmentő volt a gyógyszer.
– Na, nem is nézel ki olyan szörnyen – mosolyodott el, mikor Kelly maga felé fordította a bárszékkel együtt. –Tudod, hogy nincs mit – végigsimított a férfi enyhén borostás arcán. – Hmm, ugye tudja hadnagyúr, hogy ez a kedvencem?
– Lehetséges, hogy szándékosan nem borotválkoztam – vigyorodott el a férfi mielőtt hosszan megcsókolta a lányt. – Azt hittem, mérges leszel rám – folytatta aztán.
– Mert részegen jöttél haza? – kérdezett vissza Brittany, bár jól tudta a választ. Kelly bólintott, így a lány folytatta. – Egy pillanatig sem haragudtam. Mi volt apádnál?
– Az este vége kissé homályos, hogy őszinte legyek – felsóhajtott miközben kávét öntött magának. – A szokásos. Anyát okolta, aztán meg az én már csak ilyen vagyok, nem kellett volna család szövege mögé akart bújni.
– Miért kerested meg egyáltalán? – Brittany bent tartotta a levegőjét.
– A műtét után azt mondta a doki, hogy ha megint komolyabban megsérülök előfordulhat, hogy fel kell adnom a hivatásomat – egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta fejét, Brittany biztos volt abban, hogy a képzelt képet akarja elűzni. –És mikor pár napja ráestem a vállamra mentés közben… megijedtem. Nem a sérülés miatt, azokat már megszoktam.
– Kelly – Brittany gyengéden ejtette ki a férfi nevét. – Ha félsz valamitől, hogy elveszíted, megmutatja, hogy pontosan tudod mekkora értéke van az életedben. Az pedig, hogy mi történhet majd a jövőben, sosem tudhatod. Nem élhetsz abban, hogy lett volna ha, vagy mi lehet még. Mert abba beleőrülsz. Legalábbis egyszer ezt mondta nekem, valaki, és igaza volt – apró csókot nyomott a férfi szájára, akinek visszafogott, kedves mosolya mutatta, tudja, mire gondol Brittany.

– Már egészen jól nézel – vigyorodott el Kelly a kávézóban töltött negyedik órában.
– Igen kellett az a kis whisky a kávémba – felelte sóhaj mellett a lány. –Én nem tudom mikor ijedtem meg ennyire utoljára.
– Tudom, hogy félelmetes volt átélni – felelte komoly hangon a férfi.
– Te hogy éled meg ezeket? – hajolt felé hirtelen mozdulattal Brittany. Tekintete nyílt és kíváncsi volt, Kellynek pedig kellett egy pillanat, hogy el tudjon szakadni a világoskék írisztől. És ezt nem tetszett neki. – Hiszen ha csak egy pillanattal később lépek ki, vagy éppen te nem vagy ott…
–  Én folyton ebben a cipőben járok. Egyetlen véletlen mozdulat, az egyik meghal, a másik megmenekül. Ne játszd a mi lett volna ha nevű játékot. Mi van, ha két centivel odébb megy, mi van, ha fél másodperccel előbb érkezem. Az őrületbe kerget, ha ezen agyalsz.


            Pár órával később a lány Kelly biztonságos ölelésében feküdt, a kényelmes kanapén.
– Mmm, olyan hosszú a huszonnégy óra – sóhajtott fel Brittany. 
– Tudom – felelte miután egy puszit nyomott a lány szőkés tincsei közé. – Gyere be majd. Pouch oda van érted. Meg a srácok is.
– Persze, mert anno lesütiztem őket – nevetett fel Brittany.
– Tudod, hogy nem csak ezért – a lány álla alá nyúlva emelte fel fejét. – Ugye?
– Igen – mormogta mosoly mellett. – Mindenképp beugrom hozzátok.
Másnap reggel Brittany egyedül ébredt, hiszen Kelly a huszonnégy órás szolgálatát töltötte. A lány kényelmesen megreggelizett, kipakolta a száradásra váró ruháikat, majd könyvét táskájába dobta. Gyorsan átfutotta minden megvan e, amit a laktanyába akart vinni, majd vidáman bezárta maga mögött az ajtót. Kelly parkolóhelye az épület előtt szabadon várt, hiszen a férfiért Matt ugrott be, hátra sétálva pedig szembesült az üres garázzsal. Az aggodalom régi jó ismerősként telepedett rá.
– Hát te? – torpant meg az ajtóban, mikor meglátta, hogy Matt a konyhában tevékenykedik. –Nem mentetek?
– Tankolnak a srácok – felelte könnyedén. – Kellyéknek volt egy esetük ugyan. Kérsz? – biccentett palacsinta felé.
– Ümm, igen – válaszolta egy pillanattal később. – Azt hittem éppen lánglovagoskodtok.
– Eddig nyugis napunk van – ült a lány mellé Casey. –  Egyébként pont azt beszéltük Kellyvel, hogy valamelyik este beugorhatnánk a Molly’s– ba pár sörre.
– Jól hangzik – elmosolyodott. – Csak nehogy úgy járjatok, mint legutóbb – húzta immár nevetve.
– Az egy csúfos este volt – ingatta fejét vigyorogva a férfi.
Nem sokkal később Matt a jelentések ingatag tornya mögé zárkózva lelkesnek nem mondható módon tett eleget hadnagyi kötelességeinek, így a lány egyik kedvenc időtöltésének hódolt a laktanyában: a régi képek történeteit próbálta megérteni a titkos folyosók félhomályában. A falakon lévő színes képeket pedig mindig jó volt nézni, mert mindegyik mögött egy történet állt, amelyeket szívesen meséltek el neki.
– Az egyik legnehezebb pillanat volt az életem során, amikor ezt az egyenruhát kellett viselnem – jött Matt hangja távolabbról. Egy nagy bögre kávét tartott kezében, így a lány nem kérdezett, hiszen egyértelmű volt miért szakította meg a jelentések írását.
– Mesélsz róla? – egy pillanatra Matt szemeibe nézett, majd ismét a fotók felé fordult. A színes képeken volt valami szívbe markoló fájdalom. Az egész laktanya díszegyenruhában vonult fel, a gyönyörűen letisztogatott tűzoltóautók előtt. Óriási pelyhekben hullott a hó, és a sorfalat álló tűzoltók, mentősük arcán meghittség, szomorúság volt olvasható.
– Riasztást kaptunk – kezdte lassan Casey. – Nem messze innen. Egy kilencéves kisfiú aknába zuhant. Játszottak a testvérével egy lakóházban. Egy lelakott, rosszfajta lakóházban. Mindannyian ott voltunk, gyorsan cselekedtünk, de – egy pillanatra elhallgatott –, nem volt elég, amit tettünk.
– Sajnálom – suttogta Brittany könnyeivel küszködve.
– Azokban az időkben Kelly és én nem voltunk éppen a legjobb barátok – folytatta kis szünet után. – És ez a csapatainkra is kihatott. Nem egészen olyan volt az élet a laktanyában akkor, mint most. És ennek a kisfiúnak a halála, akiről aztán kiderült, hogy tűzoltó szeretett volna lenni – Matt hangja teljesen elhalkult, a lány pedig lélegezni is alig mert, egyszerűen annyi fájdalom áradt a férfi minden egyes szavából, hogy Brittany könnye észrevétlenül kicsordultak szeme sarkán –  , ébresztett minket arra, hogy jobbnak kell lennünk. Chris ötlete volt, hogy így vegyünk végső búcsút – a képre mutatott, ahol mindannyian egyszerre tisztelegnek a fekete limuzin előtt, melyből egy síró nő, egy zokogó kisfiút tart karjaiban hálával int a sötétkék sereg felé…
Brittany nem sokig maradt egyedül mélázó gondolataival.
–  Kelly és Shay kapcsolata nagyon különleges volt – hallotta meg maga mögött Boden hangját, a lány a képről a parancsnokra pillantott.
– Ezt már akkor láttam, amikor Kelly először mesélt a lakótársáról – Brittany elmosolyodott az emlék hatására.

– Imádni fogod! – összeillesztette kezeit, mintha csak tapsolni akarna, és amögé rejtette vigyorát. – De komolyan!
– És, ha ő engem nem? – pillantott fel aggódva. Kelly nevetve nyomott puszit az arcára.
– Olyan nem létezik – egy utolsó biztató pillantás után kitárta az ajtót és bevezette a lányt. – Shay! Megjöttünk!
– Jó, hogy időben szólsz Severide – hallott a lépcső felől egy szigorúnak leplezett kuncogós hangot. Mikor a lány felé fordult akkor szembesült vele, hogy a szőke mentős éppen nadrágjába próbál beleugrálni a legalsó lépcsőfokon. Mulatságos volt az egész jelenet. – Ne nézz így – grimaszolt Kellyre pillantva – nem voltam egyedül.
– Miért nem vagyok meglepve – nevetett ismét a férfi. – Bébi, ő a híres Leslie Shay!
– Azért túlozni nem kell – mosolyodott el vagányan a lány, majd Brittanyhoz lépett. – Örülök, hogy végre megismerhetlek, Kellyt szabályosan kicserélték az elmúlt hetekben!
– Azt mondod? – kérdezte szintén nevetve. –Miért eddig milyen volt? 
– Morci.  Undok. Egoista. És kissé lökött – az ajkaira tette ujját, mintha gondolkodna. – Ja, nem, szerintem most is az!
– Shay! – morrant fel Kelly miközben leült a pulthoz, de a lány csak legyintett.
– Na, most mindent el kell mesélned magadról – Brittany felé tolt egy sört, és vigyorogva nézett rá. – De először ezt a képtelen sztorit, hogy hogyan is mentette meg Kelly az életedet?


– Nem tudom hogyan élte volna túl maga nélkül – a parancsnok hangja rántotta vissza a jelenbe Brittanyt. – Megmentette. És ezért hálás vagyok magának.
–  Ő mentette meg az életemet. Aztán megengedte, hogy bepillantást nyerjek az életébe, a világába – a lány édesen elmosolyodott. – Csak hálás lehetek azért, hogy Kelly mellett élhetem az életet, és ez mindent megér. Mellette lenni természetesebb számomra, mint a levegővétel.
– És pont ezzel mentette meg – felelte bölcsen a férfi. – Örülök ha itt van.
– Szeretem ezt a helyet – mosolyodott el ismét Brittany. – Elég monumentális, és a fiúknak mindig van egy remek történetük a számomra. Igazi – egy pillanatra elhallgatott – életérzés lengi körbe a laktanyát.
– Nem véletlenül mondjuk, hogy a második családunk itt van – válaszolta, majd mindketten a garázsba tolató hármas számú autóra figyeltek.
– Góré – biccentett Kelly mikor belépett.
– Szépen dolgoztak ma Severide – nyújtott kezet a parancsnok. – Gratulálok.
– Nem volt egyszerű, de végül minden simán ment – felelte, s a lány ismét a büszke tűzoltót látta maga előtt.
– Szeretném látni ezt  meghatározhatatlan energiát, ami körül vesz egy egy mentésnél – sóhajtott fel, majd megrezzent, mikor tudatosult benne, hogy szavait nem csak gondolta, hanem ki is mondta. – Mármint…
– Kelly szerint erős magában az önfegyelem – szólt bele a parancsnok.
– Ez így van – bólintott a lány.
– Ha hajlandó megígérni, és nem csak azért mert én azt szeretném hallani, hogy képes azt tenni, amit mondok, a következő mentéshez kijöhet. De csak is velem.
– Komolyan??? – Brittany lelkes gyermekként, pislogás nélkül nézett a parancsnokra.
– De csak is akkor, ha végig azt teszi, amit mondok. Közel nem mehet a tűzoltókhoz, az esethez. És ha ez a hadnagynak is megfelel.
A lány levegőjét visszatartva nézett Kellyre, aki csak mosolyogni tudott.
– Ott találkozunk bébi!

A várt riasztás pedig nem sokkal később be is futott.
– Hármas, ötvenegyes, nyolcvanegyes tűzoltó, hatvanegyes mentőkocsi. Épülettűz a 16– os és Road sarkán.
– Indulás! – biccentett az autó felé a parancsnok. Annyira hihetetlennek tűnt az egész helyzet! Brittany érezte, ahogy megugrik az adrenalin szintje, ahogy figyelte hogyan kanyarodik ki a hármas aztán a nyolcvanegyes tűzoltóautó használva a szirénákat, s megkülönböztető fényeiket. Hiszen ez nem gyakorlat volt, minden élesben történt, és a kocsikon lévő férfiak és nők életeket menteni igyekeztek.
A lány egy szót sem szólt, pedig millió kérdése lett volna, ám nem akarta zavarni a jóságos parancsnokot. Így is, hogy engedélyezte ottlétét olyat tett, amire álmában sem gondolt volna. Tudta, hogy szó szerint azt kell tennie, amit mondanak neki, mivel egy veszélyekkel teli helyszínre érkeztek…
– Egy nő az épület hátuljában ragadt – tájékoztatta Casey a parancsnokot. Brittany az autónak támaszkodva Kelly egységlógójával ellátott kabátjában, tisztes, ám de hallható távolságból figyelt.
– Gyorsan ki kell hozniuk, mielőtt a hullámtető beszakad! Cruz, Ottis, próbálják elől. Severide készüljenek a biztosításra!
– Úristen! – kapott szája elé Brittany mikor látta, hogy a férfi berohan a lángoló épületbe.
– Chris, hőkamerát! – kiáltott Matt. – Jól van Dawson, végig együtt megyünk! Világos?
– Vettem!
Az, hogy bent mi történt a lány számára homályban maradt, ám egyszer csak feltűnt a két tűzoltó, s köztük a szinte eszméletlen férfi. Mindeközben Brittany Kellyt figyelte.
– Beszorult az ajtó Sev, le kell vágni! – jött Cruz hangja. A férfi már mozdult is, s pillanatok alatt társaihoz ért.
– Hátra! – kiáltott, s gépet maga elé tartva könnyedény átvágott a fémen. – Gyerünk! – húzta arcába a maszkot, amint kinyílt az ajtó. – Asszonyom hall minket?
– Kelly – sóhajtott összekulcsolt kezek mellett Brittany, mikor a férfi eltűnt a füstben. Tudta, hogy félteni fogja, jobban, mint eddig, hiszen látja is milyen veszélynek van kitéve nap mint nap, de arra nem számított, hogy ennyire lefagyasztja sejtjeit a szívét markolászó jeges félelem. – Végre! – támaszkodott a kocsinak remegő kezekkel, mikor sorban kijöttek.

Brittany éppen az arcát öblítette le mikor Gabby belépett a zuhanyzóba.
– Jól vagy? – kérdezte kissé aggódva.
– Persze – mosolyodott el a lány miután megtörölte bőrét. – Nagyon izgalmas volt ez elmúlt egy óra!
– És ez még egy egyszerűbb eset volt – mosolyodott el Gabby. – Azt látnád, mikor égő házba rohanunk be!
– Uh, nem – ingatta meg fejét a lány. –Tudod, nagyon szerettem volna látni Kellyt munka közben, de nem hittem, hogy ennyire nagyon fogok félni.
– Tudod még nekem is nehéz látni mikor Matt rohan be egy épületbe – Gabby megingatta a fejét. – Ezt teszi velünk ez a szerelem.
– Hihetetlenül rossz tűzoltó lennék – mosolyodott el a lány.
– Most úgy tűnik van egy kis időnk – susogta halkan Kelly mikor a félhomályos folyosón elkapta a lány kezét.
– És mit szeretnél csinálni? – cirógatta meg gyengéden a férfi arcát.
– Mutatni valamit – biccentett az ajtó felé. Brittany nem számított arra, ami következett. Egy rövidke út után Kelly a monumentális épület előtt állította le az autót.
– A nyolcszázhetvenegyes tűzvész ismerős? – kezdte Kelly magabiztos nevetéssel miután besétáltak.
– Ühümm – bólintott vigyorogva Brittany.
– Igen? Tanítják Tenesseeben is? – folytatta kacéran.
– Képzeld igen – kacsintott a férfire, majd figyelmét a falakra irányította – valamilyen tehén felrúgott valami lámpást.
– Mrs O’ Leary tehene. A tűz egy napig tombolt és nagy részét elpusztította Chicagonak. Ez volt a világ vége. Mindez itt történt – a padlóra mutatott – ezen a helyen.
– Ezen? – írt le kört kezével a lány. – Pont itt?  Ez komoly?
– Igen. Az Akadémia  Mrs O’Leary istállójának a helyén épült. De a sztori az – elnevette magát.  – Hát… Chicagot újra felépítették, de a tűz a DNS– ében van – lassan körbenézett – itt faragtak belőlem tűzoltót.
Brittany büszkeséget látott a férfi tekintetében. E percben tökéletesen látszott, hogy mennyire fontos hely ez a férfinak, így Brittany csak hálás tudott lenni, amiért megosztotta vele ezt. A büszke, erős tűzoltó kék íriszében sötétség kezdett kibontakozni, a lány érezte, hogy pillanatok alatt változik Kelly hangulata.
– Épp annyit tanultam a mentésről Shaytől, mint az oktatókról ezen az akadémián – folytatta komorabb hangon. Brittany bent tartotta levegőjét, Kelly Shayről magától nagyon ritkán beszélt. Tudta, hogy idő kell a férfinak ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a lány halálát.
– Igen? – kérdezett vissza biztató hangon miközben lassan sétáltak a kihalt épületben.
– Igen – a vitrin végéhez értek, és Brittany pontosan tudta mi fog következni. – Az ő jelvénye – mutatott a legutolsó kitűzőre. – Shay lelkes volt. Mindent megtett, hogy megóvja a szeretteit.
– Jó lett volna több időt vele tölteni – felelte meghatottan.
– Bizony – bólintott Kelly fájdalmasan.
– Köszönöm – a férfi arcára simította kezét. – Köszönöm, hogy megosztod ezt velem.
– Nem lennék most itt, ha te nem volnál – Kelly végigsimított a lány fején. – Tudod, hogy képtelen voltam betenni ide a lábam.
– Kelly, tudom, hogy milyen ez a fajta veszteség – egy pillanatra elhallgatott. – De azt is, hogy bennünk él tovább az, akit elvesztettünk. Shay az életed része marad, örökre. Benne van a mindennapjaidban, és nem csak a laktanya miatt. Nem baj az, ha félsz, ha fáj, én itt leszek végig, hogy segítsek. És a barátaid is. Nagyon fontos vagy nekik, ezt tudod, ugye?
– Megmentettél engem… – felelte halk, meghatott hangon Kelly.
– Egymást mentettük meg – válaszolta a lány miután homlokát a férfiéhoz döntötte.

Kelly és egysége egy baleset mentésében segédkeztek, Brittany pedig nem tudott szabadulni az érzéstől, amely az Akadémián tett látogatás óta kísérte. Sokat gondolt Shayre, az együtt töltött időre, és arra, hogy mennyi mindent megtehettek volna még. Ő maga is igazságtalannak érezte a lány halálát, pedig jóval kevesebb ideje ismerte, mint Kelly. A fejében lévő képek tettre sarkallták, így írt egy cetlit, miszerint hazaugrik pulcsiért, s Kelly szekrényére ragasztotta. Az éjszakába bújó városban Brittany céltalanul kocsikázott. A lehúzott ablakokon beáramló, lágynak mondható szellő borzolta szőkés tincseit, miközben hagyta, hogy gondolatai szabadon szárnyaljanak. Azok pedig minduntalan egy nap körül kavarogtak…


Ausztrália mesés tengerpartjára néző szobájának teraszán állt, s nem győzött betelni a látvánnyal. Egyedül a férfi hiánya rontott boldogságán. Ebben a pillanatban csörrent meg telefonja, Kelly nevét látva azonnal mosolyba szaladtak ajkai.
– Éppen önre gondoltam hadnagy! – sóhajtott a készülékbe vidáman.
– Máris hiányzom? – jött a férfi nevetős hangja.
– Mint mindig – válaszolta.
– Jól utaztál?
– Igen, minden rendben volt – felelte. – Ó Kelly, bárcsak itt lennél! Csodálatos ez a hely, maga a földi paradicsom – sóhajtotta vágyón.
– Majd elutazunk kettesben valamerre – ígérte jókedvűen. – Ránk fog férni.
– Imádni való ötlet – kacagott a lány. A háttérben pedig felharsant a sziréna. – Hallom. Vigyázz nagyon magadra Kelly! – hadarta. – Szeretlek!
– Én is szépségem! – jött a válasz, majd a készülék elnémult.
Brittanynak még volt bő három órája mielőtt az értekezletre kellett mennie, így kényelmes sarut húzott, s bekopogtatott kolléganője ajtaján.
– Csavargunk egy kicsit a koalák földjén? – támaszkodott az ajtófélfának vigyorogva.
– Engem az értekezlet sem érdekel – nyomott egy pohár pezsgőt a lány kezébe. – Ez még úgy is laza nap lesz.
Pár órával később, kiadós séta, egy mennyei tengeri fogásokból álló ebéd, s frissítő zuhany után Brittany Baker épp az új toronyház vázlatit mutatta be az ausztráliai kollégáinak. Rengeteg munkája feküdt benne, így igazán büszke volt mikor látta, hogy elnyeri a tervezők tetszését munkássága.
– A vacsoránál találkozunk – búcsúzott az ausztrál projekt vezetője, s Brittany is indulni készült, mikor megrezzent telefonja.
Matt neve villant fel a kijelzőn, Brittany pedig érezte, ahogy jeges félelem önti el.
– Mi történt? – vette fel köszönés nélkül.
– Brittany – jött a férfi meggyötört hangja. A lány biztos volt abban, hogy valami szörnyű dolog történt. – Reggel volt egy baleset…
– Kelly? – vágott bele levegőjét visszafogva.
– Ő jól van, pár kisebb sérülést leszámítva – felelte Matt, a lány pedig lehunyt szemekkel fújta ki az eddig bent tartott levegőt. – De Shay…
– Súlyosan megsérült? – kérdezett vissza remegő hangon.
– Brittany, Leslie meghalt – közölte rekedt hangon Casey.
– Micsoda? – kérdezett vissza reszkető hangon mielőtt szája elé kapta volna kezét. Érezte, ahogy könnyek lepik el szemeit. – Meg… meghalt? – suttogta rémülten. – Matt, az nem lehet… – Brittany érzékelte, ahogy a körülötte lévők rászegezik pillantásaikat, így elfordult.
– De. Sajnos ez a valóság. Mindannyian bent rekedtünk egy épületben, többen meg is sérültek.
– De, de – kapkodott levegő után – mi történt?
– Ez hosszú – sóhajtott.
– Azonnal indulok haza – kézfejével gyorsan letörölte könnyeit. –De így is legalább egy nap, mire Chicagoba érek. Matt kérlek, nagyon figyelj Kellyre.
A következő órák zűrzavaros képpé formálódtak. A hirtelen hazaút, a gyors átszervezés, Bess hihetetlen türelme és segítőkészsége, hogy a lány projektje ne vesszen kárba… Kelly élettelen hangja a telefonban, a sírással, zűrös ötperces alvásokkal teli repülőút, mind mind egy szürreális világot alkottak Brittany köré.
Brittany Baker a balesetet követő harmincnyolcadik órában nyitott be lakásuk ajtaján. Kelly a kanapén ült, előtte az asztalon sörös és whiskys üvegek hevertek szanaszét. Látszott a férfin, hogy ivott, de a lány sokkal rosszabbra számított. Mereven maga elé bámult, és érkezésére sem reagált, ez pedig megijesztette.
– Matt? – suttogta riadtan.
– Alig mondott pár szót.
– Gabby hogy viseli? – emelte pillantását a férfira. – És te?
– Vett be egy enyhe nyugtatót, most alszik – biccentett a hálók felé. – Én majd jól leszek.
Brittany megszorította Matt karját, majd Kelly felé sétált.
– Kelly – suttogta gyengéden a nevét mikor elé állt. A férfi ráemelte tekintetét, amely mérhetetlen fájdalmat sugárzott. Lassan, hogy meg ne riassza őt, végigsimított borostás arcán, a mozdulatra lehunyta szemeit, s mire Brittany levegőt vehetett volna Kelly mozdult s magához rántotta. Szorosan ölelte át derekát, míg arcát a hasához nyomta. – Annyira sajnálom édes – motyogta könnyeivel küszködve miközben barna tincsei közé túrt.
Nem tudta mennyi ideig állhatott így, de Kelly szorítása egyszer csak lazulni kezdett, s felnézett a lányra.
– Shay… meghalt – suttogta. Brittany biztos volt abban, hogy most mondta ki először a rémisztő valóságot.  – Nem tudtam megmenteni.
– Kelly tudom, hogy mindent megtettél érte – kezei közé fogta a férfi meggyötört arcát. – Ti mind így tettetek. Ezért a rettenetes balesetért egyikőtök sem felelős.
Kelly megingatta fejét majd a pohárért nyúlt. Brittany úgy érezte neki is szüksége lenne egy italra, így követte a férfi példáját, s húzóra engedett le pár nagyobb kortyot torkán az égető szeszből. – Pihenésre lenne szükséged – karolta át a férfit.
– Jól vagyok – felelte s újabb adagot töltött. És ez így ment órákon keresztül. A lány tökéletesen tudta, hogy Kelly igazi magányos farkas, s hiába lett a társa, s engedte be az életébe ebben az esetben teljesen vissza fog húzódni a falai mögé. Egészen egyszerűen így védekezett az irtózatos fájdalom ellen. Brittany így nem tett mást, csak Kelly mellett volt. Nem sokat beszélgettek, jobbára csak ittak, a lány jóval kevesebbet, és bár a férfi igyekezett a saját várában maradni, nem tudott ellenállni Brittanynak, s bár nem mesélt érzéseiről gyakorlatilag végig fogta kezét.
Világos volt már mire Kelly elaludt a kanapén, Brittany ölébe hajtva fejét. A férfi lassú légzése nyugtatólag hatott a lányra, s ő maga is elbóbiskolt.
        Napok teltek el a baleset óta, de a helyzet nem sokat változott. Kelly ugyan úgy bejárt a laktanyába dolgozni, de mindig csak testben volt jelen. Aztán az estéi nagy részében a Molly’s– ban kötött ki, ahol vagy mindenkivel koccintani akart, vagy éppen ellenkezőleg a rápillantókat is elzavarta. A lánnyal való viszonya is éppen ilyen szeszélyekkel teli lett. Brittany egyik nap úgy érezhette Kelly kezd megnyílni felé, aztán jött egy fordulat és ugyan úgy a mélyben találta magát.
– Ebből elég lesz! – kapta ki az üveget Matt Kelly kezéből a sokadik ilyen estén.
– Mit művelsz Casey? – emelte sötét pillantását Mattre. 
– Már vázolom is! – kezdte indulatosan. –  Tudod, van otthon egy nő, aki az életét adná érted. Te pedig kábé minden este lerészegedsz, mert így könnyebb!
– Semmit nem tudsz Casey!
– Azt hiszed? Azt hiszed, nekem nem fáj Shay halála? Hogy én nem aggódom a csapatért, Gabbyért, és érted? Pontosan azon megyek át, amin a menyasszonyod, akit rohadtul elhanyagolsz! Pedig ő az egyetlen ember, aki segíthetne most neked, de elzárkózol előle! Menj haza és nézz alaposan végig rajta! – Matt már szinte kiabált. – Egyre vékonyabb, alig eszik, alig alszik, sápadt, kialvatlan és épp úgy árnyéka önmagának mint te. Válassz Severide! – lecsapta az asztalra az üveget. – Ez itt, vagy a nő, aki az életed értelme. Vagy őt is el akarod veszíteni, úgy, mint Shayt?
Matt tökéletesen tudta, hogy utolsó mondatával túl messzire ment, de azt is, hogy Kelly makacs énjének pont az kellett, hogy így, vagy úgy, de kizökkentse. És azt is, hogy Brittanyért ölni is képes lenne.

Brittanyt telefonja rántotta vissza a valóságba.
– Merre jársz szépségem? – tudakolta Kelly bársonyos hangon.
– Öhm, mindjárt itthon – füllentett. – Kell valami itthonról?
– Te – nevetett. – De ugye tudod, hogy legalább három pulcsim van itt?
– Nos… úgy éreztem jót tenne egy kis levegőzés – sóhajtott. – Nem akartam hazudni Kelly, de azt sem, hogy aggódj.
– Megvárlak a laktanya előtt – felelte kedves hangon.
– Szeretlek Kelly – válaszolta. Miután letette a telefont majd még egy percig nézte a bejárati ajtót, amelyen piros neonfény hirdette, hogy a kései óra ellenére is nyitva állt.
Majd egy óra telt el mire Brittany visszatért a laktanyába. Kelly ahogy megígérte neki az épület előtt várta és bár ettől először megijedt a lány, most mégis tökéletesnek érezte a pillanatot.
– Bri… – kezdte volna Kelly, de a lány szó szerint a nyakába vetette magát mielőtt hosszan megcsókolta volna. – Hűha – nevette el magát a férfi mikor a lány kék szemibe nézett. – Minden rendben?
– Tökéletesen – sóhajtotta őszinte boldogsággal. – Kelly – egy pillanatra elhallgatott – terhes vagyok.
– Micsoda? – nézett végig döbbenten az előtte álló törékenynek tűnő nőn. –Komolyan?
– Ezzel soha nem viccelnék – vont vállat jókedvűen. – Kisbabát várok. Várunk.
– Brittany – sóhajtott fel hosszan Kelly mielőtt elnevette volna magát. – Már most imádom! – vigyorogva kapta fel feleségét. – Egy kicsi te? – lassan végigsimított Brittany hasán tekintetével is ujjait követve a pici domborulaton.
– Kicsi mi – kuncogott fel a lány. – Kelly, ma csináltam meg a harmadik tesztet, szóval ez biztos most már.
Kelly nem felelt csak szorosan magához ölelte őt, s arcát a nyakához fúrta.
– Mindig azt hittem, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor a pánik lesz a legelső amit érezni fogok – folytatta aztán, Brittany szemébe nézve. – Esetleg bevágódom az autóba és kövér gázt adva lelécelek.
– Talán tiniként ezt tetted volna –  hunyorgott játékosan, hogy elvegye a férfi szavainak keserűségét. – De tudod, az a Kelly Severide, aki az én férjem lett pontosan úgy reagált, ahogy vártam. Gyengéden megérintetted a pocakomat, a legelső szavad az imádom volt, és az a határtalan szeretet, ami belőled árad megfogalmazhatatlan. Amikor megismertelek képes voltál egyszerre három nőt szédíteni. Mert akkor megfelelt az az életforma neked, de mint mindenki te is változol. De most…
– Nem engedheted, hogy olyan legyek mint az apám – Kelly összeráncolta homlokát, kék írisze félelmet mutatott.
– Soha sem voltál olyan, mint az apád. Abban a pillanatban pedig, ahogy először a karjaidban tartod a gyermekünket véglegesen bele fogsz szeretni. Az erős oltalmazó, védelmező éned, ami olyan remek tűzoltóvá tesz még erősebb lesz. Hiszen engem is olyan nagyon óvsz.
– Mert a legjobb dolog vagy az életemben – felelte egyszerűen Kelly.
– Azt ugyan még nem tudhatjuk, hogy fiú e vagy lány, de ha kislány, szeretném, ha Elizabethnek hívnánk.
– Elizabeth? – kérdezett vissza halkan.  – Shay…
– Igen, utána – bólintott mosolyogva. – Tökéletes keresztanyja lenne a gyermekünknek. Így viszont mesélhetünk neki arról a különleges személyről, aki után kapta a nevét.
– Most biztos visítva ugrálna körülöttünk – mosolyodott el vágyakozón a férfi. Hosszú idő kellett mire úgy tudott Shayre gondolni, hogy nem a pokolban érezte magát.
– Abban biztos lehetsz – bólintott Brittany. – Szeretnéd elmondani a többieknek?
– Először csak Mattnak és Gabbynak. Majd ha minden rendben lesz – ismét a lány pocakára fektette tenyerét mielőtt megcsókolta volna.

***

            Brittany Baker izgatottan szorongatta a borítékot, amelyet az orvostól kapott.
– Tudod szivem – másik kezével, lassú mozdulatotokkal cirógatta pocakját – ez elég gyakran fog előfordulni. Mármint hogy apa lemarad egy egy fontos dologról, mert éppen életeket ment. De mondok neked valamit, én mindig ott leszek. És ettől függetlenül apának te leszel a világon a legfontosabb. Majd meglátod.
A hármas számú tűzoltóautó éppen hogy csak beállt a garázsból Kelly lendületesen kiugrott belőle.
– Nos? – állt meg Brittany előtt koromtól feketéllő egyenruhában. Ugyanis abban a pillanatban kapott riasztást mikor feleségével besétált a klinikára. – Minden rendben?
– Igen, pont akkora amekkorának kell lennie – a férfi elé emelte a képet, mit a boríték rejtett. – Minden rendben van a… kishölggyel.
– Sajná… –  kezdte Kelly elveszve a képben, majd felkapta fejét. – Állj. Azt mondtad, kishölggyel?
– Igen Kelly – mosolyodott el még szélesebben Brittany. – Kislány.
A csapat ebben a pillanatban tört ki örömujjongásban.
– Ebből már nem hagyhattok ki minket – ölelte meg nevetve Gabby. – Ha már az esküvőt titokban intéztétek.
– Azt hiszem, tartunk egy lagzit, szóval ne aggódj miatta – kuncogott Brittany. Egyszerűen tökéletesen boldog volt.
Kicsivel később mikor már az ötvenegyes laktanya lánglovagjai tisztán várták az újabb riasztást Brittany elérkezettnek látta a pillanatot, hogy feltegye a nagy kérdést.
– Úgy nézel rám, mint egy elárvult kiskutyára – méregette gyanakodva Matt a lányt.
– Miatta van – mutatott pocakjára mosolyogva. – Ez egy darabig így lesz. De azért jól látod, valóban szeretnék mondani neked valamit. Pontosabban tőletek kérdeznénk – Kelly ujjai közé kulcsolta sajátjait miközben Gabbyra pillantott.
– Komolynak tűnik – ráncolta a homlokát Gabby.
– Mondtam – nevette el magát Kelly. – Az én drága, hormontúltengéses feleségem azt szeretné kérdezni, hogy lennétek e Beth keresztszülei.
– Komolyan? – tátotta el száját Gabby mielőtt elmosolyodott volna. – Ó, hát per…
– Aaa – emelte fel mutatóujját Kelly. – Tudjátok nagyon jól, hogy milyen a munkánk. Ha bármi történne velem, tudnom kell hogy támogatni fogjátok a kislányomat, és a feleségemet.
– Az egész laktanya támogatna – Brittany Kelly felé fordult. – És ezt te is tudod. Mint ahogy azt is, hogy Gabbynél és Mattnél jobb keresztszülőket sosem találnánk. Vállaljátok? – pillantott reménykedve rájuk.
– Nem létezik olyan világ, ahol nem én vagyok Kelly Severide gyermekének a keresztanyja! – nevetett fel Gabby. – Hát persze Bri, igen!
– De előre szólok, nagyon el fogjuk rontani! – vigyorodott el Matt mielőtt megölelte Brittanyt. – Igen, ehet majd csokit reggeli előtt, és nem lesz kötelező hétkor lefeküdnie.
– Biztos őket akarjuk? – ingatta fejét Kelly.
– Teljesen – bólintott határozottan. E pillanatban a legboldogabb embernek érezte magát.

            Brittany kényelmesen feküdt Kelly kicsi irodájában, s míg a férfi az elmaradt jelentéseken dolgozott el is bóbiskolt…

Shay temetése napján, a lány testének sírba helyezése után Kelly csak annyit mondott Brittanynak, hogy szüksége van egy kis időre. Úgy ahogy volt díszegyenruhájában beült az autóba és elhajtott a ceremónia végén. A lány úgy érezte megszakad a szíve, ahogy a ködös utcán eltűnt a férfi autója, de megértette őt. Tudta, hogy hagynia kell, hogy a férfi visszataláljon hozzá.
Pár órával később Brittany egy szelet pizzát majszolgatott, amikor megcsörrent a kulcs, s Kelly lépett be az ajtón.
– Shay már kiosztott volna, azért ahogy viselkedem – sóhajtott fel miután ledobta zakóját a kanapéra. – Előbb is mint Matt. Nem akartalak kirekeszteni, csupán…
– Kelly, én tisztában vagyok azzal, hogy vannak harcok, amelyeket előbb magadban kell megvívnod – Brittany megkönnyebbülten fújta ki levegőjét. – Egy magányos farkas már csak ilyen. De nekem ez a természetes, megtanultam, hogy őrizzem meg a lelked.
– Gyere hozzám feleségül – Kelly izgatottan pislogott a lányra, de nem mozdult. Még. Tartása olyan volt, mint egy támadásra kész párducé, aki csak a jelre vár, amely után egy szempillantás alatt zsákmányára veti magát.  – Most. Tervezgetünk, vagyis jobbára te, mert bár szeretlek, és akarom a közös életet, nem érdekel, hogy kék lesz e terítő, vagy sárga. Ebben az egészben csak te vagy a fontos nekem. És hogy végül visszavonhatatlanul hozzám tartozz.
– Nem lehet életed egyik legrosszabb napja egyben a legjobb is – felelte a lány.
– Nézd a hétvége már egy új hónap – mutatott a falon lévő naptár felé. – Új lehetőség. Utazzunk el, mondjuk Vegasba – izgatott mosoly jelent meg az arcán. –   És onnantól, hogy a feleségem vagy, olyan lagzit szervezel, amilyet csak akarsz!
– Imádom a Severide féle szerelmi vallomásokat – nevetett fel Brittany.
– Tudtad mit vállalsz – felelte könnyed hangon. A lány eddig bírta és nevetve vetette magát a nyakába.
– Igen Kelly, ezerszer is igen!
– Akkor irány csomagolni! – biccentett a szoba felé.
– Nem – fogta meg a férfi kezét. – Ez a nap Shayé kell hogy maradjon. Ma emlékezzünk rá. Szeretném, ha egy nap fájdalom nélkül tudnál beszélni róla, de ahhoz elengedhetetlen, hogy meggyászold. 
– Nagyjából egy hónappal az után, hogy bemutattalak neki azt mondta – pislogás nélkül nézett Brittany szemébe, a lány pedig látta, hogy mennyire fontos Kellynek az emlékkép, – hogy ez a lány előbb tudja, mire van szükséged, mint te magad, és ezzel fog megmenteni mindenkitől. Még Kelly Severidetól is. Tudta, hogy kelleni fogsz.
– Nem, azt tudta, hogy egymásnak fogunk kelleni. Nélküled én sem éltem volna ezt túl.


Az ismerős álomból a felharsanó sziréna rángatta vissza a lányt. 
– Héj, héj, nyugi – ült az ágy szélére Kelly. – Csak a mentősöket riasztották – tette hozzá mikor felesége értetlenül pislogott rá. Ahogy a hatvanegyes kifordult a garázsból az ajtóra festett feliraton megcsillant a Nap. – Bri, minden rendben?
– Tökéletesen – pillantott Kellyre egy pillanattal később. – Minden rendben van. Elizabeth szerint is - tette hozzá somolyogva, melyre férje szívet melengető mosollyal felelt…




Sziasztok!

Huuu nagyon sokat szenvedtem ezzel a résszel :D mert valójában még most is tudnám írni még több jelenettel. :D  De egyszer csak abba kell hogy hagyjam, hogy végre felkerüljön.   A vicces az, hogy amikor a legelső sorokat kitaláltam egy totálisan másik sorozatot néztem, mindenben merő ellentéte a CF-nak, így csak jeleneteket használtam fel a sorozatból, de mint látjátok abból sem sokat. Mint tudjátok nagyon nagyon szerettem Shay karakterét, és utálom, hogy már nincs, így egyértelmű volt számomra, ha lesz Kelly sztori, lesz benne sok Shay is. :) Mint ahogy Brittany karaktere is megtetszett. Csak én olyanná formáltam, hogy az egyik kedvenc hadnagyunk társa lehessen, nem úgy mint a sorozatban :) Nagyon más mondani valóm nincs a történetről, és remélem a megkülönböztetések miatt követhető volt a múlt és jelen közötti ugrálás. Nem akartam csak úgy snassz módon a régről kezdeni. A sztori képe hamar megvolt, de a cím, na meg a plakát hozzá, jó ég mennyit bénáztam, aztán hagytam egy kicsit pihenni a dolgot, és mire legközelebb megnyitottam a PS-ot már minden elsőre ment :)


Köszönöm szépen a várakozást, dec. végén azt hittem sírva fakadok a Hoppá feliratok láttán :D aztán meg én utaztam el, január elején jöttem haza… vagyis kb egyenesen a munkahelyemre :(  ahol az ünnepek között is voltam amúgy. Nagyon remélem, hogy nektek jobban telet a hónap vége, és így 2018-ra ujjul erővel érkeztetek. Minden jót kívánok nektek erre az esztendőre :) 



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése