Runnin'

Főszereplők:  Reese  O’Brian, Antonio Dawson

Mellékszereplők: Kelly Severide, Matthew Casey, Gabriela Dawson, Joe Cruz, Christopher Herrman, Randy McHolland, Brian Zvonecek, Wallas Boden, Jay Halstead, Adam Ruzek, Kim Burgess, Hank Voight, Kevin Atwater, Alvin Olinsky, Hailey Upton, Will Halstead

Felhasznált jelenetek: Chicago Fire  /Lángoló Chicago/; Chicago PD / Bűnös Chicago/

Figyelmeztetés: –  

A lány feje lüktetően fájt. Az előző este, akarata ellenére pár whiskeyt le kellett engednie a torkán. Óvatosan összecipzározta magán a vékony kabátot, így az oldalán lévő sebeket is védte. Testtartása azt mutatta, hogy minnél inkább el akart bújni a tömegben, olyan kicsire húzta össze magát amennyire csak lehetett.

Egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt, elérni a laktanyáig.

Bármi áron.

Szakadozott farmernadrágos, foltos bördzsekit viselő  fekete hajú lány közeledett a monumentális épülethez. A kint gyakorlatozó tűzoltók kiváncsi tekintetekkel figyelték a törékeny női alakot, ahogy a laktanya felé botladozik.
– Nem úgy tűnik, mint aki szomjas – vonta fel szemöldökét Kelly a lány imbolygó léptei láttán.
– Én másra tippelnék – fonta keresztbe karjait Ottis.

– De mit akar itt? – sóhajtozott Cruz szemforgatva.

– Az emberek az oltalmazókat látják a laktanyákba – felelte Matt, majd a nő felé indult.
– Hölgyem – alaposan végignézett a nő zilált kinézetén. Kócos haja szerteszétt állt, sminkjének maradványai az arcán lefolyva, az álla környékén sárgás foltok bántalmazásra utaltak. –   Hölgyem, segíthetünk? – kérdezte a nyilván valóan segítségre szoruló nőt, aki jobb karját erősen az oldalához szorította. Az egész összekép nyugtalanitó látványt nyújtott.

– Gabriella Dawsont keresem – sóhajtott a nő erőtlenül.

A hadnagy egy pillanatra sem vette le tekintetét a nőről míg rádióáért nyútl. –   Gaby, ki tudnál jönni a garázshoz? – halkan reccsent a kis készülék, s a válasz  szinte azonnal jött is.

– Baj van?

– Csak gyere – sóhajtott a férfi aki arra gondolt, hogy a sérült nő biztosan valamelyik mentésből ismeri a laktanya menősét. Ruházata, kinézete alapján talán egy prostituált lehetett, akin Gaby segíteni akart. Hiszen a mentős lány mindig ezt tette. Mindig, mindenkin segíteni akart.  A nő esetleg valóban valamilyen szer hatása, vagy függősége alatt állt. Számtalan lehetőség villant átt a hadnagy gondolatiban, de csak abban az egyben lehetett biztos, hogy valami szörnyű dolog történt az előtte imbolygó nővel.
– Basszus – szisszent fel Gaby Dawson. – Kösz Casey, innen átveszem – biccentett, de nem pillantott  Mattre, hanem a lány felé nyúlt. – Gyere. Most már biztonságban vagy.

– Ne érj hozzám – húzodott el a nő.  Matt és Kelly azt még pont hallotak mielőtt becsukódott az ajtó, hogy Gaby, egy számukra ismeretlen személynek annyit mond a telefonba, törött szárnyú madárkára bukkantam ma reggel. A két tűzoltó gyanakodva nézett össze...

– Mi az, hogy nyoma veszett? – kérdezte indulatosan Voight őrmester. – Annyi volt a dolguk, hogy feltünés mentesen szemmel tartsanak egy nőt.

– Folyamatosan figyeltük uram, de rengeteg üzletet bonyolítottak le, és számtalan férfi ment be a klubba. Bármelyikükkel távozhatott.

– Tűnjenek a szemem elől – a lépcső felé biccentett, majd a csapatához fordult. – Nekünk kell megkeresnünk, mielőtt még elfajulna az ügy.

– Az utolsó felvétel Back town– ban készült – fordította ki a monitort Ruzek.

– Kezdjük a klubban – folytatta Jay. – A fedő sztori szerint tudjuk, hogy drogos, kábszer birtoklásáért visszük be.

– Óvatosnak kell lennünk – Antonio lendületesen lökte el magát az asztaltól, amin addig támaszkodott. Mondandóját csörgő mobilja szakította félbe. – Mi történt? – szólt bele köszönés nélkül. Hiába a testvére hívta, tudta hogy munka közben nem könnyed csevegés miatt fogja keresni. A mondat hatására, amelyet a lány mondott egy pillanatra lehunyta szemeit, a megkönnyebbülés hullámokban öntötte el.

– Azonnal indulok – nyomta ki a telefont Dawson nyomozó. – Hank, megvan. Az ötvenegyesekhez ment.

– Okos lány – mosolyodott el Voight. – Mind megyünk.

A nagyjából tíz perces út végtelennek tűnt ebben a helyzetben Antonio Dawson számára. El sem tudta képzelni milyen állapotban fogja látni a lányt, és ez aggodalommal töltötte el.

– Rendben lesz – sóhajtott fel a mellette ülő Hailey. – De azzal nem segítesz rajta ha most kinyírsz minket – folytatta hamiskás mosoly mellett. Antonio a kilométerórára pillantott, nem is vette észre hogy a száznyolcvanas tartomány felett vannak...

– Ki ez a csaj? – kérdezte rosszallóan Ottis.

– Fogalmam sincs – felelte Matt. – De Gaby ismeri. Ez az egy biztos.

Kicsit távolabbról figyelték, ahogy Gaby betessékeli az ismertlen nőt az egyik üres helyiségbe, majd elfordítja az összes reluxát kizárva a figyelő tekinteteket.

– Megsérültél? – kérdezte miután a lány óvatosan levette a kabátját.

– Az oldalamon egy kicsit, de nem vészes – sóhajtott fel. – Gaby, kell egy zsák ennek – emelte fel a kabátot.

– Hozok be kötszert és keresek valamit – bólintott komolyan. – Kávé?

– Életet mentenél vele – mosolyodott el a lány. – Szólj kérlek Boden parancsnoknak is, hogy itt vagyok.

Pár pillanat múlva a lány egyedül maradt. Sóhajtva ült a székre, végre biztonságban volt.

– Srácok – szólt halkan Ottis. Persze a laktanyában lévő összes tűzoltó és mentős a konyhában tolongott, hogy első sorból tudják nyomon követni az eseményeket. – Mi a...? – nyökögte mikor Gaby nyomában a parancsnok is belépett a szobába. – Mi folyik itt?

– Olyan jó kérdéseket tudsz feltenni, de komolyan – forgatta meg szemeit Severide. – Pont ugyan annyit tudunk, mint te. Akkor szerinted?

– Jól van na – morgott.

– Mondjuk ha én lennék a parancsnok, szeretnék tudni arról ha befogadnak az embereim egy sérültet – bölcselkedett Herrman.

– Inkább egy drogost.

– Nem tudhatjuk hogy drogos – felelte Matt. – Igaz,hogy elég ... zilált a kinézete, de ennél többet nem tudunk.

– Ugyan kérlek, csak rá kell nézni!

– Én egyenlőre csak egy sérült nőt látok – válaszolt Matt is kissé indulatosan.

– Na tessék – mutatott kifelé Ottis – nyilván azért jelent meg három villogó rendőrautó, mert csak  megsérült!

A következő pillanatban Boden parancsnok kijött a szobából, és az érkező rendőrök elé indult.

– Wallas – nyújtotta kezét az őrmester a parancsnok felé. – Köszönöm a segítséget.

– Ha mi nem tartunk össze, milyen példát mutatunk? – mosolyodott el. – Örülök, hogy viszonylag sértetlenül láttam viszont.

– Később folytatjuk, de most beszélnünk kell vele – Hank az ajtóra pillantott, majd kopogás után egymás nyomában besétáltak.

– Most komolyan, ártatlan kis virágszál, ugye? – értetlenkedett a tűzoltók egy része. – Végül is csak öt nyomozó masirozott be...

A furcsa helyzet pillanatról pillanatra még furcsább lett.

– Ennyire rémesen festek? – pillantott a lány Antoniora, akinek az arcáról egyszerre megkönnebbülést, döbbenetet és fájdalmat olvasott le.

– Ami azt illeti... – sóhajtott a férfi, de elharapta a mondatot. – Örülök hogy egyben vagy.

– Nem engedte hogy ellássam – fordult a nyomozók elé Gaby durcásnak mondhatóan.

– Gaby, amig a cuccaim nincsenek bezacskózva nem hagyhattam, hogy mindenféle fertőtlenítő dolgokkal gyere a közelmbe – folytatta kiengesztelő hangon a lány.

– Öltözz át, és ha elláttak beszélünk kölyök – jelentette ki Voight. – Mi kint várunk.

– Hoztam pár cuccot – mutatott a táska felé Hailey. – Segítek.

Amint a lány már csak fehérnebűben állt, s a ruhái bizonyítékos zacskóba kerültek készségesen hagyta, hogy Gaby megvizsgálja.

– Szerencsére felületi sérülések, horzsolások csupán – jelentette ki. – Lefertőtlenítem, leragasztjuk és kész is.

– Gyorsan letusolhatok előtte? – reménykedve pislogott a mentősre. – Légysziiii – folytatta összekulcsolt ujjakkal, mikor a lány nem válaszolt.

– Jó, de gyorsan – mutatott az öltöző irányába.

– Angyal vagy – mosolyodott el a lány. – Kösz Hailey – pillantott a nyomozóra, és a táskát magához véve beséltát a zuhanyzóba.

Bár Gaby pontosan tudta, hogy mi fog történi, a változás még őt is teljesen letaglózta.
A lány aki visszatért ugyanis teljesen más volt, mint aki alig negyed órája látott eltűnni.
A törékeny, függő, kócos, szakadt ruházatú utcalány helyett, egy magabiztosságot sugárzó, farmeres, kissé göndör hajú nő állt elébe, pólóját a kezében tartva.

– Tessék, a tiéd vagyok – angyalian elmosolyodott.

– Esküszöm, veletek tényleg csak a baj van – Gaby fejcsóválva látott a kezelésnek.

– Hagyok egy kis időt mielőtt kijönnél – Hailey megérintette a lány vállát, majd magára hagyta. Egyedül maradt a szobában. Tökéletesen tudta, hogy odakint nagyon sokan kíváncsiak rá, és a történetére ami ide vezette. Hosszan nézett a falon lógó tükörbe, majd egy sóhaj után kitárta az ajtót és kilépett a valóságba.

– Ez meg, hogy történt? – pattant fel Ottis csodálkozva. Egészen egyszerűen nem hitt a szemének, és ahogy körbenézett ugyan ezt a döbbenetet látta a kollégái arcán. És ez a döbbenet csak fokozódott, amikor Voight fegyvert húzott elő, s adott a lány kezébe egy jelvény társaságában.

– Üdv újra köztünk!

Néma csend telepedett a laktanyára, pedig eléggé sok ember volt jelen. Úgy tűnt a rejtélyes idegen átváltozása teljesen lesokkolta a társaságot. A levegőben szinte tapintani lehetett a kíváncsisággal teli várakozás feszültségét.
– Úgy gondolom tartozunk némi magyarázattal főnök – Jay a tűzoltók felé pillantott.

– Egyetértek–  bólintott, majd a lánglovagok elé állt. – Mint tudják én Hank Voight vagyok, a Beépített Műveletek egység vezetője. Önök most egy pár hete tartó akció végjátékát látták.

– Szóval akkor a sérült nő, aki betámolygott ide valójában rendőr? – kérdezett vissza Matt.

– Igen, konkrétan nyomozó vagyok – felelt személyesen a lány. – Reese O’Brian nyomozó.

– Gondolom az sem éppen véletlen, hogy ebbe a laktanyába jött – folytatta Kelly.

– Nos, ami azt illeti nem. Beépülve dolgoztam, és a feladatom végeztével a karakteremnek el kellett tűnnie, amihez kellett egy biztonságos út, és hely.

– Ez elég zavaros így – ráncolta homlokát Cruz.

– Nem hiszem, hogy a részleteket tudiuk kell – fonta kereztbe karjait Voight.

– Nem kezdhetnénk előről? – szólalt meg Herrman. – Mármint oké, hogy volt, vagy van egy akciótok, de srácok, naponta jártok a Molly’s– ba, elég sok közös munkánk is van, és mivel a laktanya is érintett lett ebben, azt hiszem, de ránk is tartozik.

– Ennyivel tartozik nekik Voight – felelte Boden parancsnok.

– Jó – Hank Reesere pillantott. – Mennyi időnk van?

– Nem sok. Ma este lesz a buli.

– Christopher, éjféltől lefoglalom a Molly’s– t. Amolyan privát rendezvény – Hank könnyedén vállat von. – Akkor mindent megtudhatnak, de még van egy kis elintézni valónk.

            – Biztos vagy abban, hogy a sérüléseid nem fognak akadályozni az akció közben? – kérdezte Hank a lányra nézve.

– Semmi bajom, csak pár sérülés az oldalaom, Gaby is megmondta – felelte. – Nagyon sok munkám van ebben az ügyben, nem fogom veszélyeztetni.

– Rendben – felelte pár pillanatos mérlegelés után.

Az esti szürkületet éppen kezdte volna leváltani a minden bűnt eltakaró sötétség, mikor kihajtott a garázsból egymás után három, lesötétített autó. Az első autót Hank vezette, mellette Hailey, mögöttük Jay ült. A másodikat Antonio irányította, Reese és Ruzek társaságában, míg a leutolsóban Kim, Al és Kevin kapott helyet. Az akció, amelyre készültek nem volt éppen veszélytelen, még így sem, hogy több hetes kutató munka és beépülés előzte meg.

– Az épület, amelybe be kell hatolnunk két kijárattal rendelkezik, Al, tiétek a hátsó, de fontos, hogy csak akkot hatoljatok be, amikor mi már bent vagyunk. Meglepetés szerűnek kell lennie a támadásnak, hogy senki ne menekülhessen el.
– Hogy fogsz bejutni? – kérdezte pár pillanattal később Kim.–   Mármint, ha nem használhatjuk az eszközeinket az ajtó betörésére...

– Jay az épület sarkánál fog várakozni, teljsenen felvegyerezve – kezdte Reese – én pedig ennek a kis szépségnek a tetjéről – vigyorogva paskola meg az óriási SUV– ot –  fel tudok jutni a tűzlépcsőhöz.

– Jól értem, hogy te egy mozgó járműről akarsz egy jó emeletnyit felfelé ugrani? – ráncolta homlokát Hailey.

– Pontosan – bólintott magabiztosan Reese. – Sima ügy.

– Héj – Antonio elkapta Reese karját mikor kettesben maradtak –  tudom, hogy le akarod zárni ezt az ügyet, de azért légy óvatos.

– Mondja az aki képes fegyver nélkül az elkövető után eredni, úgy hogy tudja gépfegyver van nála – a lány ártatlanul próblt pislogni elfolytott vigyora mellé.

–   Te nagyon szereted felemelegetni az első közös ügyünket – Antonio megforgatta szemeit, míre a lány végigsimított alkarján.

– Ne aggódj Dawson, nem lesz baj.

– Ajánlom is O’Brien! – egy gyors puszit nyomott a lány homlokára, s édeskés illatát belélegezve a társai után indult.

Nem sokkal kilenc óra után kezdetét vette az  akció. Pontosan úgy, ahogy azt előre eltervezték. Minden egyes mozzanat abban a pillanatban történt, ahogy kitalálta az akciócsapat. Reese gugolásból jobb lábával az autó tetejére térdelt, így stabilan tudta tartani magát, míg a SUV szinte hang nélkül suhant a sötét sikátorban. Mikor az épület sarkához értek a lány mindkét talpát az autóra fektette, így könnyedén el tudott rugaszkodni a lépcső felett, amelynek alsó fokába kapaszkodva nem volt más dolga, mint hagynia, hogy saját súlya lenyissa azt. Könnyedén, zökkenőmentesen ért földet. Öt másodperccel később már felfelé tartottak Healsted nyomozóval.

– Szép volt kölyök – hallotta Reese fülesén keresztül az őrmester hangját.

A lány saját pulzusát is hallani vélte aztán a néma csendben. Halkan, –  mint a profi tolvajok–  osontak be a lepukkant épületbe. Reese érezte, hogy egyre erősebben szorítja az automata gépfegyver markolatát, ahogy beljebb és beljebb haladnak. Halk hangok, nevetések zaja szűrödött ki egy tőlük nem túl távoli emeletről.

– Ez lesz az – suttogta, Jay bólintott, és a lányt megkerülve az emelet másik feléhez indult. Antonio és Adam felsorakoztak melléjük.

– Al, háromra – szólalt meg halkan Jay. A terv egyszerű volt. A számolás végén teljesen egyszerre törnek rá a bandára, minden irányból.  – Egy, kettő, három! – a csendes estének ezzel vége lett, minden irányból kiabálás hallatszott, lövések dördültek. a chicagoi rendőrök hangjába belemosódott a kartell tagok elfolytott ordítása.

– Kev, az egyik menekül – hadarta Adam a rádióba – feléd tart a  nyugati sikátornál. Követem.

– Vettem!

Az események mint minden ilyen esetben, most is őrületes tempóban zajlottak. Az egyik pillanatban még az utolsó taktikai egyeztetés folyt a  terepen, aztán már az épületben voltak, a következőben pedig a gyanusítottak bilincsbe verve a rendőrautók hátsó ülésén száguldottak az egység kihallgató termeinek egyike felé....

***

– Azért az elég menő volt, ahogy felugrottál arra a tűzlépcsőre – vigyorodott el Gaby.– Te ezt honnan tudod?! – Reese majdnem félrenyelte a sört, amit éppen ivott.

– Én csak egy ártatlan kérdést tettem fel a kis zseniteknek – Gaby ártatlanul pislogott, míg Reese Egér felé fordult.

– Semmiről sem tudok – vont vállat a fiú, és már el is indult a pulttól.

Nem sokkal később Hank Voight is megérkezett, és mivel a csapat már csak az  ő érkezésére várt elég hamar elcsendesült a bár.

– Mielőtt még bármit mesélnék, mesélnénk az esetről, had mondja el, hogy nagyon jó együtt látni ennyi remek orvost, tűzoltót és rendőrt. Chicagot mindig is az otthonomnak tekintettem, és azt is tudja mindenki, legyen az szakmabeli, vagy egy banda tagja, hogy bármilyen áron, bármilyen eszközzel megvédtem a városom. De szerencsére nagyon sok nagyon jó ember áll a városunk szolgálatára.

– Erre iszom – emelte fel poharát Boden parancsnok, Matték nem kis meglepetésére.

Miután mindenki túl volt egy korty égetőn erős italon a történet elkezdődött.

– Nagyjából egy hónappal ezelőtt az ötvenegyeseknek volt egy kis összetűzése egy közeli banda egyik tagjával.

– Nem egy esetnél botlunk bandákba – szólalt meg Kelly. – De nagyon ritkán kell rendőri beavatkozás.

– Nos, ebben az esetben sem kellett – folytatta Voight. – Casey hadnagy sikeresen elintézte. Arra az esetre gondolok, amelyben a Latin Playerek néhány piti tagja dobbantott és a banda egy nagyobb kábítószer tartalékát megfujták. Amelyeket a környék tűzcsapjaiban rejtettek el, hogy a banda rajtaütéseinél semmit ne találjanak.

– Én csak annyit tudtam erről, hogy igen a Playerek tagjai kábszert árulnak a körzetben, és hogy a csapokba rejtett anyag veszélyeztette a lakosságot – Matt a homlokát ráncolta. – De a közbelépésünk után ez meg is szűnt.

– Igen, és ez a dicsőség valóban a ti érdemetek volt – Antonio vette át a szót. – Viszont, az egyik besúgóm elárulta hogy ezzel elég kellemetlen helyzetbe kerültek a dilerek. Sűrgősen kellett nekik egy hely ahol meghúzhatják magukat előlünk is, de leginkább a Playerek elől, hiszen már nálunk volt a cucc. Nem kis mennyiségű tiszta heroinról volt szó, amit mindenképpen mi akartunk megszerezni.

– Csakhogy  én  nem akartam pár kiló heroinnal megelégedni –   sóhajtott fel Hank, majd egy korty whiskey után folytatta. – A nagyobb kép nagyobb zsákmánnyal kecsegtetett. A volt tagokon keresztül vissza tudtunk jutni a Playerekig. Jó pár olyan vezért jutatthattunk volna rács mögé,akik után évek óta nyomozunk, és akik rengeteg mocsokkal árasztják el a várost. Drog, pénzmosás, prostitució. Szervezkedés a latin királyokkal, akikről tudjuk, hogy erőszakosak, kegyetlenek, főként illegális pénzügyekben utaznak, de a bérgyilkosság is a profiljukba tartozik.

– De hogyan lehetett a drogot megtartani és mégis visszajutni a Playerekig? –   kérdezett rá Gaby.

– Sehogy – Voight széttárta karjait.

– Hát de akkor mi történt?

– Először is kellett egy megbízható ember – Jay folytatta. –Mármint akiben mi bízhatunk, tehát nem lehetett bandatag. Fontos hogy ez egy kényes helyzetté alakult, mert több bandát is érintett. Mi már elég sokszor épültünk be, így nem kockáztathattuk hogy akármelyönk úgy épüljön be, hogy lebuktathatja az akciót, ha valamelyik tag felismeri.

– Szerencsénkre Antonionak volt egy remek kis csapata míg Stone mellett dolgozott – vette át a szót Hank. – Arra gondoltunk, hogy egy kis támogatást kérünk tőlük.

– Így elkezdtem felépíteni az egyik kollégám személyiségét a besúgóink által – Antonio halványan elmosolyodott.–  A képlet egyszerű volt. Kellett egy ember aki segít az aruló Playereken. Pontosabban elhiteti velük, hogy segít nekik, de valójában az embereket és az árut, amit megfujtak vissza szolgáltatja a bandának, így elérve hogy egyáltalán a kartell felfigyeljen rá.

– Jól értem hogy végül azt a nagy mennyiség drogot, amit elvettetek az ex tagoktól, vissza is adtatok egy rossz hírű bandának? – kérdezett vissza csodálkozva Gaby.

– Pontosan ez történt – bólintott Antonio. – Csak kicsit kisebb mennyiséget kaptak vissza, okkal. Persze mondanom sem kell, hogy penge élen táncoltunk, nagyjából minden szempontból. És csak egyetlen esélyünk volt. Hogy a Playerek felfigyeljenek a beépített emberünkre, mondhatni érdekessé tettük a személyiségét.

– Így született meg az alvilági alteregóm – szólalt meg most először Reese. – Destiny, a volt prostituált, akinek a lába alatt forróvá vált a talaj New Yorkban, miután kivégezte azt a tagot, aki futatta, lenyúlta  a pénzét, a kábszerét, és önálló karriert kezdett Chicagoban. Természetesen szintén prostikat futtatva.

– Én voltam az összekötő személy a banda és Destiny között – folytatta Antonio. – Mivel nem kellett sokáig beépülve lennem nem volt gond. Csak az volt a feladatom, hogy D bejusson.

– A terv bevált, és bár nyilván bizalmatlanul fogadtak, sőt sokáig követtek, nyomoztak utánam, eleve az hogy nő vagyok annyira elterelte a figyelmüket, hogy sokkal hamarabb elfogadtak mint reméltem. Nem volt egyszerű dolgom. Ahhoz hogy minden passzoljon D karakteréhez volt hogy nekem is kellett valamilyen szert fogyasztanom. Egészen egyszerűen nem lett volna hihető, ha mindig vissza utasítom. Elvégre Destiny egy függő volt.

– Micsoda? – morrant fel Kelly, és a lány karjára siklott a tekintete. Lila foltok, és nyilván valóan tűszúrás okozta nyomok voltak felfedezhetőek a hajlatokban.

– Ó ez nem az – Reese követte a férfi pillantását. – Ez a drága Healsted dokink műve.

– Pontosan – lépett a lány mellé Will. – Redszeresen vettem vért, és helyeztem be kanült, hogy úgy nézzen ki a karja, mint aki lövi magát.

– De most mondta, hogy szedett valamit.

– Hányszor mostad ki a gyomrom? Négyszer? – pillatott a lány Willre.

– Igen – bólintott komoran. – Tudom, hogy ő az új tag, de ha benne nem is, bennem bízhattok.

– Ez elég szörnyen hangzik – támaszkodott a pultra Gaby.

– Hát nem volt kellemes – nevetett fel ironikusan Reese. – De túl nagy volt a tét. A beépülés hetei alatt elég sok rejtett kamerás felvételt sikerült készíteni, klubbokról, klubbokban, emberekről, drogvételekről, dilerekről.

– Folyamatosan, a nap huszonnégy órájában figyeltük Reeset – Hank ismét átvette a szót. – Ahogy teltek a napok egyre több és több bizonyíték került elő, és mi egyre mélyebbre jutottunk a kartell életében. De persze az államügyészeknek soha semmi sem lehet elég jó. Kilencven százalékos nyerési esély mellett nem állnak szóba velünk, ha ilyen fajsulyú ügyről van szó. És persze mi sem akartunk kockáztatni. Így egy bűncselekmény elkövetése közben kellett rajtaütni a bandán. Ez ma este történt meg. Legalább tízszer annyi heroint foglaltunk le, mint amit anno elloptak a Playerekről. Több millió drogüzletben és pénzmosáson átesett kp– t, fegyvereket, illegális autókat szállítottunk el.Totálisan szét ziláltuk a banda strukturáját. Ilyen mennyiségű bizonyíték mellett esélytelennek kell lennie, hogy kiszabaduljanak.

– Ha csak valamelyik nem tud még többet, vádalkuért cserébe – fintorodott el Reese.

– Az már Stone és Jefferies dolga – mondta Antonio. – Mi mindent megtettünk, amit lehetett. Sőt, még annál többet is.

– Az nekem még mindig nem világos hogy kapcsolodik a laktanya az ügyhöz, azon kívül, hogy a környékünkön volt ez a pár tag – sóhajtott fel Herrman.

– Még nem végeztünk – folytatta Voight. – Mikor Antonio elkezte megalkotni Destinyt arra is kellett gondolnunk, hogy valamilyen módon ki is hozzuk őt. A rajtaütésig nem várhattunk ezzel, könnyedén beáldozták volna, hiszen nekik egy senki volt a lány.

– Így nem csak totálisan el lett torzítva a külsőm – gondolok itt a tűnyomokra, a parókára, a hennával elfedett tetoválásaimra, műfogakra, kontaklencsére – hogy Destiny könnyedén eltüntethető legyen, hanem még be is lettem biztosítva.

– Voight és én – kezdte Antonio – megbeszéltük egy találkozót Boden parancsnokkal. Elmeséltünk neki mindent az üggyel kapcsolatban, a várható kockázatokról, mindenről. És a segítségét kértük. Reese pontosan tudta mikor kell feltűnés nélkül elhagynia a banda felségterületét, de ha egyenesen a rendőrségre szalad aztért lássuk be, gyanús lett volna, mivel nem tudhattuk, hogy meddig fog tartani a megfigyelése a kartell részéről. Tekintettek arra hogy erről a környékről indult az egész balhé adta magát a sztori. A drogos lány visszatér még egy kis dugi anyagért. A terv szerint figyeltük volna ahogy eljut idáig, de történt egy kis malőr és az utolsó tizenkét órára szem elől vesztettük őt – a nyomozó megingatta a fejét.

– Akkor te tudtál erről? – fordult Matt Gaby felé.

– Hát ennyire részletesen nem – fujtatott a lány. –A parancsnok, Voight és Antonio annyival keresett fel, hogy hamarosan érkezni fog egy nő hozzám. És ha megjelent azonnal értesítsem Antoniot.
– És innentől ismerik a történetet – sóhajtott fel Hank. – Azt hiszem elég jól sikerült az álca, hiszen a lánglovagok is azt hitték, hogy kábszerezel.

– Még ha nem is hittük – hümmögött Ottis zavartan.

– Ugyan – nevetett fel Reese. – Látnotok kellett volna magatokat. De ezért ne érezd rosszul magad, pontosan ezt akartuk elérni. Hogy Destinyt még véletlenül se tudják hozzám kötni.

– Hm, hát, elég lenyűgöző volt az a kicsinek nem mondható átváltozás!

Az este a történet végeztével egy kellemes hangulatú iszogatós, beszélgetős éjszakába fordult át. A háttérben halkan szólt a zene, amibe bele-bele veszett a hajnali nevetések hangja.

– Azért ez nagyon ki lett találva – Kelly Antonio felé fordult egy újabb üveg sörrel a kezében. – Azt kell hogy mondjam, mindere gondoltatok. Bár én nem vagyok nyomozó – elnevette magát.

– Nem kis tervezés és szervezés előzte meg az akciót – bólintott Reese.

– És mi újság veled? – kérdezte Gaby a lányt. –  Akkot ti együtt dolgoztatok Stone mellett? – mutatott testvérére, aki Reese mellett ült.

– Igen – Reese egy korty sörrel nyert egy kis időt magának. – Aztán Antonio besegített egy ügyben a volt csapatánk, Voight pedig ismét lecsapott rá – halványan elmosolyodott. – Nem sokkal később pedig felkerestek engem.

– Maradsz is Chicagoban? –folytatta Kelly.

–  Bár úgy vágtam bele ebbe az akcióba, hogy ez egyszeri eset lesz, de jó volt ismét úgy igazán terepen lenni. Azért az államügyészek mellett ilyen szempontból nyugisabb az élet. Ami nem feltétlenül rossz – a lány vállat vont – , de én utcára születtem. Nekem nem való az, hogy a bíróságokon harcoljak.

– Én is ezért tértem vissza – bólogatott Antonio.

– Jaj, nyugodtan bevallhatod, hogy hiányoztunk – cukkolta Jay nevetve.

– Még nem válaszoltál – pillantott a lányra Kelly ismét.

– Nos, Voight felajánlott egy helyet a csapatában – felelte szerényen Reese.

– Amit ugye elfogadtál? – Hailey szugizva figyelte a lányt. – Ez az – nevetett fel mikor Reese bólintott.

– Nem volt okom nemet mondani – vigyorodott el Reese.

            A pirkadat fényei lassacskán, szinte méterről méterre osontak az ébredező város utcáin mikor az utolsó vendégek is elhagyták a Molly’s– t. A taxi, amelyet még Antonio intett le finoman parkolt le a lány lakása elé.

– Ahhoz képest, hogy mennyi minden történt az elmúlt időben, nem érzem magam fáradtnak – Reese elgondolkodva nézett körül, miután felsétáltak a lépcsőn. – Azt hiszem egy másik lakás után kell néznem.

– Mi a baj ezzel? – kérdezett vissza Antonio.

– Mikor hat hete a városba érkeztem, ezt kaptam meg. Aztán beépültem, és most egy hónappal később térek ide vissza – a lány vállat vont. – Úgy érzem ez nem az otthonom. Biztos a körülmények miatt. Nem érzem a sajátomnak.

– Nos – Antonio a lány csípőcsontjára csúsztatta kezét – , ha gondolod, én szívesen befogadlak, míg keresgélsz.

– Nagyon nagylelkű vagy – kuncogott fel a lány, míg a férfi izmos karját cirógatta. – Olyan dejavu érzésem van…

– Nem is értem miért mondod –  apró csókot lehet a lány szája sarkára. Bosszantóan rövidet. –Antonio – a férfi csokoládébarna szemébe nézett. –Eddig működött, hogy a társam vagy a munkában. És a magánéletben is. Chicago, a csapat nekem most új. Mint neked mikor bekerültél a mi csapatunkba. De ezek a dolgok nem befolyásolják az, amit irántad érzek.

– Az ügyészeknél megtanultam kezelni azt, hogy milyen, ha a társam nap mint nap, mint nyomozó is mellettem van. Nem akarok úgy dolgozni, hogy másik csapatban vagy. Pokolian féltetek minden egyes alkalommal, de tudom, hogy őrülten jó rendőr vagy.

– Igen, én is úgy érzem, hogy jobb, ha egy helyen vagyunk – a lány sóhajtva bólintott. – Tudod, nehéz látnom mikor felveszed a golyóálló mellényt, és mindenféle fegyverrel felszerelkezve részt veszel egy rajtaütésen, de így mindig azonnal tudom, hogy éppen mi történik veled. Egy másik városban lennék, nem hiszem, hogy ez jól működne. Antonio, annyiban egyezzünk meg, hogy ha bármikor bármennyire is kicsi kétség merül fel akármelyünkben, beszéljünk róla. Egyszerűen túl kockázatos a munkánk, hogy hagyjuk, mint ahogy az átlagemberek átlag kapcsolatai – ujjaival idézőjelet mutatott – valami ki nem mondott dolgon megszürküljenek.

– Mellettem soha nem lehet átlag életed – Antonio vigyorogva fogta kezei közé a lány arcát. – Tudod, latin vér csörgedez bennem.

– Szóval, hangos és szenvedélyes lesz az élet? – simult hozzá Reese.

– Ó igen – egy puszit lehelt a lány nyakára.  – Nagyon is. Viszont tudom, hogy a te nyugodtabb temperamentumodnak kell hogy kimondjam,  ezt én is így gondolom. Csak akkor tudunk jó rendőrök lenni, és biztonságosan együtt dolgozni, ha köztünk minden rendben van.

– Egyszerre nagyon jó és mégis furcsa is itt lenni – folytatta halkabban Reese.

– Ez természetes – bólintott Antonio és a kanapéhoz vezette. – Egy hónapig éltél beépülve, nem is veszélytelen helyen. Most kell egy kis idő mire megszokod, hogy biztonságban, és a valóságban vagy. A beépülés ezzel jár. Mindig kell idő, hogy az ember visszataláljon önmagához.

– Igen, igazad van – bólintott Reese.

– Most viszont ideje lesz, hogy a hosszú kihagyás után ismét a saját ágyadban aludj – Antonio felállt és a lány felé nyújtotta kezét.

– Valahogy ki kell kapcsolnom magamban az ösztönös éber alvást – grimaszolt, míg a férfi keze után nyúlt.

Antonio tudta, hogy időt kell hagynia a lánynak. Ő maga is számtalanszor volt már beépülve, így tudtán kívül pontosan úgy tudott segíteni Reesenek, ahogyan szüksége volt rá ebben a törékeny egyensúlyú helyzetben. 

Pár órával később, mikor a lány álmatlan álomba zuhant Antonio óvatosan ráhúzta a takarót. Hosszú idő után most érezte először, hogy nyugalom árad szét benne. A beépülés idejét ő maga is megszenvedte. A félhomályban úszó szobában a lányra tévedt pillantása, ösztönösen megemelte kezét, hogy megérintse őt. Az utolsó pillanatban azonban megállt, nem akarta felriasztani a lányt, tudta, hogy az elmúlt hetek hatására úgy is ijedten ülne fel, ha megérintené. Így inkább egy halk sóhaj után lehunyta szemeit, megvárja, míg visszatalál hozzá. Nem sokkal később puha kezek érintését érzete mellkasán, Reese álmosan simult a férfihez.
– Minden rendben lesz – súgta tincsei közé. Hosszú idő után őszintén így is gondolta…

Sziasztok!

Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a kis történet. Kerestem, de nem találtam azt a részt amelyben Erin csinál egy ilyen autóról való leugrást, szóval nem tejesen az én ötletem volt ez a jelent :D a történet viszont igen, és egy amolyan crossover született belőle :) Úgy írtam volna még :D de akkor meg nagyjából örökké folyatnám :D viszont ha esetleg tetszett, szóljatok és lehet folytatása, ilyen kis rövid, amiben akar arról is szó eshet hogyan is jött össze a mi kis párosunk.
A történet folytatásáról még nem akarok mesélni, mert bár én dolgozom rajta még nincs teljesen kész. Jelentkezni fogok ezzel kapcsolatban.  Úgy tűnik a technikai hibák lassan elmúlnak, kivéve a chatet, mostanság az nem akar rendesen működni :/
Kellemes olvasást kívánok nektek, azt pedig megköszönőm ha hagytok egy kis nyomot magatok után egy kis komment formájában :)

xo