9. – Az utolsó nyugodt pillanat
Alex Blake ritmusosan dobolt ujjaival az íróasztalán, miközben Hotch ajtaját szugerálta. – Alex? Aleex? ALEX! – Hm? – kapta fel fejét Blake. – Szóltál? – Ja, úgy három perce – Derek megingatta fejét. – Elárulnád miért bámulod ennyire azt az ajtót? – Beszélnem kell Cruzzal. – És mi köze ennek Hotchoz? – Az, hogy nála van Cruz – felelt Alex helyett Reid, aki egy tudományos lapot tartott kezeiben. – Mióta tartasz te ennyire tőle? – Nem tartok, de még az előtt akarok beszélni vele, hogy a fehérgallérosok vezetője felhúzza az értelmetlen és negatív tartományba ereszkedő statisztikájával. – A kis cseles – nevetgélt Morgan. – Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen jól beválik Cruz. – Ki hitte volna – ironizált bájos mosoly mellett Henley. – Azért lássuk be a főként irodában dolgozott mondat eléggé lehangoló a mi köreinkben. – Cicafiú, erre az aktára gondoltál? – sétált hozzájuk Garcia széles mosollyal ajkain. – Mióta vagy te ilyen előítéletes Derek? – paskolta...