Profile of the Love

Sziasztok! Mint tudjátok egy nem tervezett kinézet cserét kellett beiktatom, mivel gondok voltak az oldal elérésével. A mai napig nem tudom, hogy miért, a kódban elméletileg minden a helyén volt, de nagyon remélem, hogy ez a váltás végleg megoldja a felmerülő problémákat. Az extra kódok betöltése miatt az, hogy ugrik egyet az oldal mielőtt az egészet felhozná normális jelenség :) Fontos, hogy bár még nem fejeződött be a LMLYD, ti már a befejezett kategóriában találjátok. Ez azért van, mert most jó ideig nem akarok kinézetet cserélni, ebből a történetből pedig már csak pár rész van :) Viszont a változtatás jogát, mint ahogy eddig is fent tartom :) Van egy ötletem, amely derült égből pottyant az ölembe... :) Erről később beszélünk még, egyenlőre a LMLYD befejezése lesz az első lépés. A blog priváttá tételéről annyit szeretnék közölni, hogy ez a gondolat már a kezdettől kísér, egyenlőre nem valósítom meg, és HA meg is lépem, MINDENKÉPP jelentkezem előtte :)

„ Mindig azt ígéred magadnak, hogy a holnap majd más lesz, de a holnap sokszor a ma megismétlődése” – James T. McCay Ha  visszatekintünk az életünkre sok olyan pillanattal szembesülhetünk, amelyet szerettünk  volna elkerülni, de a sors valamilyen okból kifolyólag elébe állított minket. Henley is több tucat ilyen pillanatot kapott az élete során, és az egyik ezek közül pont az volt, amelyben Spencer Reidre vetette magát egy gyönyörű nő, miközben Derek kaján megjegyzéseket duruzsolt fülébe. – Oké, Henley szeretném tudni, hogy mi van veled – Ryan félre állt egy mellékutcában, a lány lakása felé félúton. – Fáradt vagyok, ez az igazág – sóhajtott fel a lány. – Tudom, de én arra vagyok kíváncsi mi van veled . Tudom, hogy az ügyekkel járó feszültség benned él, ez mindannyiunkkal így van – kinézett az ablakon és csak úgy folytatta –, mi van közted és Reid között? És ne gyere a semmi, vagy miről beszélsz kifogásokkal. Ismerlek, bár őt nem, de feltűnt, hogy egyből rád ...