Someday maybe #2

Part 2

Caitlyn étvágytalanul tologatta jobbra– balra a tányérján fekvő zöldségeket, míg vele szemben Spencer már a muffi eltüntetésén fáradozott. A nő elképzelni sem tudta hogy tud ilyen jóízűen enni, miközben az ölében egy FBI akta van, amiben biztosan nem Walt Disney sztorik kaptak helyet.

– Spencer, ez az én aktám? – húzta ki magát a nő, de nem láthatta melyik ügyről olvas az ifjú zseni.

– Részben – csapta össze a mappát. – Bocs, de szerettem volna minél előbb elolvasni, valami nem hagy nyugodni.

– Éspedig? – nyelt görcsösen.

– Buffyról nem olyan régen beszéltél egy tévéműsorban, a levél viszont, ami róla szólt hetekkel az adás előtt érkezett. Ki tudhatta, hogy van kutyád?

– Szó szerint bárki – sóhajtott fel míg az iPad után nyúlt. Pár pillanat múlva Spencer elé tolta a készüléket, ami saját Instagram fiókját mutatta. – Igaz, hogy privát a profilom, de mindenkit visszaigazolok. A Vougenál dolgozom, elismert újságíróként, az, hogy megosztok képeket az emberekkel számomra természetes.

– Nekem még e– mail fiókom sincs – hümmögött Reid.

– Ez komoly?

– Nincs rá szükségem – vont vállat az ifjú zseni.

Pár órával később a nő álmatlanul forgolódott az ágyban. Kicsivel több, mint huszonkét óra
leforgása alatt az élete egy katasztrófába torkollott. Egyszerűen képtelen volt elhinni azt, hogy egy őrült fickó taszítja olyan helyzetbe, amit még rémálmaiban sem élt meg. Lassan lenyomta a kilincset szobájának ajtaján, a félhomályos előtérben a spotlámpákon kívül egyetlen fényforrás világított a kanapé mellett, amin Spencer hanyatt fekve aludt. Bár volt nála váltás ruha az álom a fekete ingében, aktával a kezében érte utol. Haja kesze kusza módon meredezett nagyjából mindenfelé, mosolyt csalva a nő arcára. Ebben az állapotban sokkal inkább hasonlított egy gondtalan fiatalra, mintsem egy szövetségi ügynökre, de Lyn egy csepp félelmet sem érzett, ugyanis biztos volt abban, hogy Spencer meg tudná védeni, ha arról lenne szó. Óvatosan felemelte az aktát, és bár egy pillanatig erős késztetést érzett arra, hogy beleolvasson végül mégis inkább az asztalra tette. Elég szarság van már így is körülöttem gondolat mellett leoltotta a lámpát és visszaballagott szobájába, mintha kési kíváncsiskodása csupán a képzelet szüleménye lett volna.

Másnap reggel az FBI főhadiszállásán egy kék lógós bögréből kortyolta a kávét. Spencer éppen Aaronnal osztotta meg azt, amire jutott ez előző este folyamán, míg a csapat többi tagja egyéb dolgokkal foglalkozott. Látszott, hogy jól összeszokott társaságba cseppent, így egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy szavak nélkül is megértették egymást. 

– Itt a nyomozó Hotch – dugta be fejét JJ – , és veled akar beszélni.

– Küld be kérlek – biccentett.

– Miért van itt? – fordult Spenc felé Lyn.

– A hivatalos protokoll szerint fel kell kérnie a rendőrségnek, vagy valamilyen szervnek minket, hogy nyomozást folytassunk. Hotch csupán bebiztosítja a csapatot azzal, hogy felajánlotta a csoport segítségét a gyilkossági ügyekben nyomozó rendőrtisztnek.

– Miss Carey! – fogott kezet Caitlynnel a bemutatkozások során.

– Kezdjük – nézett végig csapatán Hotch. –Reid, mire jutottál a levelekkel?

– Bár ártalmatlannak és egyszerű nyelvezetűnek tűnnek majdnem megtévesztettek.

– Mire célzol?

– Két nyelvezetet különítettem el. Különböző szavak, írás jelek ismétlődnek, de csak bizonyos levelekben.

– Tehát két különböző ember írta?

– Ami azt illeti először én is azt hittem – mutatott a kivetített sorokra – Több levélben ejt szót Caitlyn ebédéiről, találkozásairól, amit ilyen olyan üzletemberekkel töltött, az ilyen leírásoknál az egyikben ásványvíz szerepel, a másikban már szóda. Ebben kötőjeleket használ, míg itt már felkiáltó és zárójeleket.

– Ez miért is fontos? – vágott bele a nyomozó nem kevés cinizmussal hangjában. –Most akkor két elkövető van, vagy egy?

– Talán, ha végig hallgatná doktor Reidet – tromfolta le Aaron erősen megnyomva a fiatal fiú titulusát, Caitlyn pedig gondolatban megölelte őt, tetszett neki, hogy nem tűri az ilyesfajta viselkedést Reiddel szemben.

– Szóval először én is azt hittem, hogy több személyről lehet szó, de aztán rájöttem: egy és ugyan az az ember írta őket. Egyszerre imádja és utálja őt, ezért tűnik úgy, mintha két személy írta volna. Ennek az érzelmi összeférhetetlenségnek köszönhető, hogy mostanra már gyilkolni is képes imádata tárgyáért, még ha ő nem is akarja ezt.

– Garcia keresd meg azokat az ötven kilométeres körben élő férfiakat, akik erős antidepresszánsokat kapnak gyógyszert! Az ilyen gyógyszerekhez nem jut hozzá vény nélkül, és mivel jól ismeri Caitlynt a közelében is akar maradni. Szép munka Reid! Már csak azt kell kitalálni, hogy miért szereti, és miért nem. Ha megvan miért táplál gyűlöletet meglesz az indíték is.

– Máris főnök!

– Most komolyan honnan szedték ezt a srácot? –nézett Rossira a nyomozó.

– Képzelje, az FBI bejárata előtt hagyták egy mózeskosárban! – ingatta fejét felháborodottságot színlelve, majd egy lesújtó pillantás után elfordult tőle. Lyn széles vigyorra húzta ajkait, Rossi is kapott egy ölelést.

– Hogy állunk az ismerősök listájával és a látogatókkal? – tért a következő kérdésre Hotch.

– Nem jól –  sóhajtott fel Garcia. – A CC Life.com oldalra az elmúlt huszonnégy órában több mint két millióan kattintottak gyakorlatilag az egész világról. Mint tudjuk átjátszókkal a szomszéd tömbből is létesíthetünk netkapcsolatot úgy, hogy a szerver Pekinget mutatja, de szerencsétekre én a virtuális világ királynője felderítem, ha kamu a kapcsolat, de erre kell még idő. Mivel Caitlyn széles körben mozog, rengeteg barát, ismerős került fel a listára… – nevek, események, helyszínek merültek fel, de Garcia hangja összefolyt Lyn gondolatiban. Fojtogató érzés volt az, hogy egy csapat ember előtt beszélnek áthatóan az életéről.

Délután az egység nagy kegyesen engedélyezte, hogy visszatérjen a kiadóhoz. Pedig 

Caitlyn nem akart mást csak végre egy olyan helyre menni, ahol minden ugyan az, mint a két nappal ezelőtt kitört őrület előtt volt. Természetesen nem mehetett egyedül, így Derek Morgan mellett ücsörgött a sugárúton suhanó koromfekete szolgálati autóban. Bár titkon reménykedett abban, hogy Spencerrel maradhat, mert az ő jelenléte inkább nyugtatóan hatott felborzolt idegeire, de be kellett látnia, hogy a fiú napja nem telhet csak abból, hogy őrá figyel. Biztos neki is van családja, barátai, egyszóval élete esetleg egy lány, aki haza várja…

– Tudom, hogy könnyű mondani, de ne aggódj, el fogjuk kapni – pillantott napszemüvege alól Morgan a nőre.

– Gondolkodás nélkül bíznám az életemet Aaronra. Tudom, hogy el fogjátok kapni.

– Caitlyn! – pattant fel azonnal Becky, mikor kiléptek a liftből. – Mi ez az egész? Jól vagy? – hadarta egy levegővétellel.

– Semmi bajom – sóhajtott hosszan. – Csak úgy tűnik, hogy valami kattant fickó küldözgette azokat a leveleket, de csak idő kérdése és a szövetségi ügynökök kiderítik. Becky, ő itt Derek Morgan különleges ügynök az FBI– tól.

– Asszonyom – fogott kezet a nővel. – Ha nem bánja feltennék pár kérdést önnek.

– Persze, csak nyugodtan. Tegnap felhívott az egyik kollégája, egy bizonyos Penelopé Garcia – pillantott a határidőnaplóra.

– Ő a technikusunk, átvizsgálja a gépeket, szervereket, és minden ilyesmit. Én viszont más típusú kérdéseket fogok feltenni. Pár perc az egész.

Míg Derek Beckyvel beszélt Caitlyn kinyomtatta pár régebbi cikkét, hogy ihletet merítsen az előszóhoz, melyet barátnője könyvéhez akart elkészíteni. Negyed órával később még mindig csak a villogó kurzor volt látható a word oldalon, Lyn pedig könyökére támaszkodva éppen feladni készült ötletét. Tekintete a monitor szélére tűzött névjegykártyára siklott, ami Dr Spencer Reid elérhetőségét hirdette, így előhalászta mobilját és üzenetet küldött a fiúnak.

Remélhetem, hogy ma este is velem leszel?  Reid harmadszor olvasta el az egy soros smst, de igazság szerint nem nagyon tudott mit kezdeni vele.

– Mint gondolkodsz ennyire? – nézett végig Spencer arcán JJ. – Spenc?

– Hm? – kapta fel fejét Reid.

– Már vagy egy perce bámulod a mobilodat. Mi történt?

– Semmi – ráncolta homlokát és a zsebébe akarta süllyeszteni a készüléket, de mivel JJ zseniális radarokkal rendelkezett kedvenc kollégájával kapcsolatban nem úszta meg a faggatást.

– Csak nem egy nőről van szó? – nézett óriási, ártatlan szemeket produkálva Jennifer.

– Ugyan JJ. Egyébként te mit tudsz Caitlynről? Ha már az ő ügyén dolgozunk – pattant fel Reid bögrével a kezében.

– Hotch mondhatta volna, hogy ismeri, nagyon szeretem a cikkeit – követte széles mosollyal arcán Reidet. – Ő írt neked?

– Csak az ügy miatt.

– Mit írt?

– Nem képzeled, hogy megmutatom – hökkent meg a fiú.

– Mond csak Spenc, mióta is ismerjük egymást? – fonta keresztbe karjait JJ.

– Nem hagysz békén, amíg meg nem mutatom – állapította meg lemondóan Reid, mire JJ vigyorogva bólintott.

– Spencer, te tényleg nem vetted észre, hogy hogyan néz rád Caitlyn? – emelte pillantását a fiúra, miután elolvasta az üzenetet.

– Nem. És valójában ezt sem értem.

– Reid, szeretlek, de ennek a bögrének magasabb a felfogóképessége érzelmi szinten, mint neked. Tetszel neki, és ezt mindenki, legalábbis mi nők tudjuk.

– Mit tudunk? – lépett be végszóra Emily.

– Hogy Caitlynnek bejön Reid – közölte a tényt JJ, Spencer pedig homlokára tette kezét.

– Ja, igen – mosolyodott el. – Nagyon helyesek vagytok együtt különben.

– Mi? – nyögött fel Reid.

– Ahogy reggel együtt ballagtatok be, és magad elé engedted, ő pedig szolid mosoly mellett nézett fel rád – hadarta Emily álomittasan. – Jól mutattok egymás mellett.

– Attól, hogy két ember jól mutat egymás mellett a fizikai síkon – kezdett volna valami tudományos magyarázatba Spenc míg visszasétáltak az asztalához, de JJ belé fojtotta a szót.

– Fogd be Reid, az ilyet megérzik a nők! Írj neki, hogy igen, ma is te vigyázol rá. Hotch – pillantott fel az irodából kisiető férfira –, ma is Reid lesz Lynnel, ugye?

– Ha nincs ellenedre – nézett le Spencerre. – Caitlyn megbízik benned, egy korosztály vagytok, és jól kijöttök. Azt hiszem ez a legjobb megoldás.

– Oké – bólintott Reid zsebre dugott kezekkel. – Ezért még számolunk JJ! – fordult kolléganője felé, aki csak mindent tudó mosoly mellett irodájába sétált.

A központ előcsarnokában jártak, amikor megszólalt a Caitlyn mobilja.

– Csak e– mail – tájékoztatta Morgant.

– Amúgy is lenyomozzuk a telefont.

– Mi? – nyögött fel a nő. Szíve szerint a liftajtóba verte volna fejét. Hogy is felejthette el? Az FBI azt is tudta róla, hogy esett az eső azon a nyári napon amikor hat éves korában kiesett az egyik foga, most pedig egy olyan telefonról írt egy szövetségi ügynöknek, amelyet ők maguk figyeltek. Szinte látta maga előtt, ahogy Garcia ezer képernyős birodalmában giga méretben villannak fel a Spencernek szóló személyes jellegű smsei. Sőt! Az e– mailok, amiket Aaron Hotchnerrel váltott!

– Van a tárgyalóban latte, tudjuk, hogy jobban szereted – fogadta mosolyogva JJ őket. Na tessék!  Ezek mit nem tudnak?!

– Utálom az FBI– t – sóhajtozott megrendülten a nő míg Hotch irodájába indult. 

– Minden rendben? – emelte szigorú tekintetét Caitlynre a férfi.

– Jaj Aaron, olyan gondterhelt az arcod – ereszkedett az asztal szélére. Tudta, hogy megteheti, és a férfi nem veszi illetlenségnek ezt, hiszen jól kiismerte már az elmúlt évek során.

– Sajnos ez egy ilyen munka – tette le a tollat, s dőlt hátra a székben.

– Örülök, hogy megismerhettem Hotchner egységvezetőt, de bevallom őszintén jobban kedvelem a mosolyogni is tudó férfit a kávéházból.

– Elhiheted nekem sem jó, hogy ilyen körülmények között vagy itt – ráncolta homlokát szokáshoz híven, majd vonásai kisimultak, s derűsebb hangon folytatta. – Viszont jó hatással vagy a csapatomra.

– Én? – kerekedtek el szemei. – Aaron szegény Spencer miattam nem ment haza két napja, míg Morgan és Prentiss felváltva kísérget, rólad és Garicáról nem is beszélve. Tutira beloptam magam a szívükbe.

– Nos, Prentiss és JJ imádják a cikkeidet, utóbbi szóvá is tette, hogy miért nem meséltem rólad. Garciát szórakoztatja, hogy egy színes életű embert figyelhet, aki nem mellesleg még él is. Reid pedig nem úgy viselkedik, mint akit zavarja az, hogy össze van zárva egy csinos nővel.

– Ha nem akarna az életemre törni egy örült fószer még tetszene is ez a helyzet. Igazán szimpatikusak nekem az embereid, joggal vagy büszke rájuk – eresztett meg óvatos mosolyt a nő. – Ja és ha nem nyomoznátok le a levelezéseimet, aminek a címlistájában te is benne vagy ugyebár.

– A parancsom szerint Garcia a nem azonosított levelekre figyel. Minden információ fontos, de tiszteletben tartjuk a magánszférádat. 

– Köszönöm Hotch – szorította meg egy pillanatra a férfi vállát mielőtt ellépett volna mellőle.

– Caitlyn – szólította mikor az már az ajtóban járt. – Feltűnt, hogy mindig csak Reidet említed a keresztnevén? – tette fel olyan ártatlanul a kérdést, ahogy csak tőle telt.

– Néha igazán kikapcsolhatnád a profilozó énedet – ingatta fejét pont úgy, mint akit nagyon zavar ez a megállapítás. – És téged is a keresztneveden szólítalak.  Ennyi kellett csupán a két barátnak és máris kizökkentek egy pillanatra a gonoszsággal teli világból. Ami aztán rögtön vissza is rántotta Caitlynt, a megnyitott e– mail ugyanis egy újabb üzenet volt az elkövetőtől.

„Mindig jó voltam hozzád, miért kellett szólnod a zsaruknak? X.”

– Úristen – nyögött fel. – Honnan tudja, hogy szóltam nektek? – nézett a tárgyalóban tartózkodó JJ, Spencer, Derek, Rossi négyesre.

– Mutasd – lépett a nő mellé Spencer, miközben már tárcsázta kolléganőjét. – Garcia, Caitlyn honnan kapta a legutolsó mailját? 

– A kiadótól ifjú zseni barátom – vágta rá pár pillanattal később Penelopé. – A kiadó épületében található wifi hálózatról. Még jelszó sem kellett hozzá, a feltöréssel sem kellett foglalkoznia.

– Tedd képernyőre Garcia! – utasította Hotch, aki a hívás alatt futott be.

– Érdekes milyen szavakat használ – állapította meg Rossi.

– Miért?

– Mindig jó voltam hozzád. Múlt időben írva, tehát ön valóban ismeri. Lehet, hogy csupán egyszer szállított ki önnek pizzát mondjuk, és nem is emlékszik rá de az ő fejében innentől maga már több volt neki.

– Nagyon sok emberrel találkozom – kezdte lemondóan a nő. – Csak a kiadónál több, mint ötszáz ember dolgozik. Nem állítom, hogy mindenkit ismerek ott, de akár ott is felfigyelhetett rám. A fotózásokról nem is beszélve, sminkes, fodrász, ott az ügynököm, az asszisztensem, satöbbi. A tévés fellépések és dedikáló turné ennél is nagyobb durranás. Becky számolta az itteni dedikáláson, a három óra alatt háromszáznegyvenhatan kértek meg arra, hogy közös képet csináljanak velem. Ha ön szerint Rossi ügynök elég annyi egy ilyen embernek, hogy pizzát szállít ki nekem, mit érzett attól, ha esetleg ott állt mellettem és egy kamerába néztünk?

– Tényleg hallani akarja a válaszomat? Egy szociopatával dolgunk – tette hozzá meggyőzve a nőt, hogy ne akarja hallani. –   Kapcsolatba fog lépni magával és akkor mi elkapjuk.

– Most dühös – folytatta Spencer. – Rád, ránk, mindenkire, aki érintkezett veled. Leginkább, mert ő nem.  Se Drága C, se ajaklenyomat. Egyedül az X maradt meg.

– Ezt fogjuk kihasználni – közölte Aaron határozott hangon. –Minél dühösebb rád, annál többet hibázik. Szeretném, ha közzétennél egy képet, ahol mosolygsz, jó hangulatban vagy. Látszódjon a dátum, hogy friss, és lehetőleg egy férfival légy rajta, aki átkarol.

– Féltékenyé akarod tenni?

– Így van. Kikényszerítjük azt, hogy lépjen.

– Aaron, és mégis kit tegyek ki annak a veszélynek, hogy egy pszichopata kiszemelje, mert engem ölelget? – pattant fel Caitlyn.

– Hotch a lehetőleg férfival légy rajta alatt az egyik ügynökre gondolt – pillantott rá Spencer.

– Konkrétan rád Reid.

– Tessék? – kérdezett vissza elkerekedett szemek mellett Spencer.

– Egy korosztály vagytok, és a hajad pont úgy áll, mint egy feltörekvő fiúbanda gitárosáé – indokolta meg Morgan. – A képnek hihetőnek kell lennie. Ez a bizonyos X felrobban, ha meglát egy ilyen fotót imádata tárgyáról.

– De ezzel veszélybe sodrom Spencert – aggodalmaskodott Caitlyn.

– Mint ahogy azzal is, ha vigyáz rád – mondta ki Hotch azt a tényt, amiről mindenki tudott, de senki sem ismerte be szívesen.  – Reid egy szövetségi ügynök, tudja kezelni ezt, arról nem is beszélve, hogy egy egész csapat figyeli a történéseket. Hidd el Lyn, ez a legjobb megoldás. Igaz, hogy kockázatos, de amíg nem lép nem tudjuk elkapni.

– Feltörekvő fiúbanda gitárosa? Komolyan? – grimaszolt Red míg levette pisztoly tartó övét.

– Olyan kis baba arcod van kölyök – vigyorodott el gonoszan Morgan.

– De olyan kis cuki – fogta hüvelyk és mutató ujja közé JJ Reid arcát, pont ahogy az idegesítő rokonok szokták a gyerek pofiját összecsípni.

– JJ – vont fel szemöldökét Spenc – , még egy ilyen és ráveszem Willt, hogy vágassa le Henry haját.

– Nem tennéd – méregette gyanakodva Jennifer.

– Biztos vagy ebben? – biccentette oldalra fejét.

– Imádod a keresztfiadat, szóval igen, biztos vagyok benne!

– Ez igaz, de a hajáért csak te rajongsz. Ó azok a szentimentalista anyukák – lépett Caitlyn mellé Reid vigyorogva.

– A kép még véletlenül se legyen beállított pózú. Nem valósághű, ha egy ideális pózban feszítetek, Lazán karoljátok át egymást – vezényelte Prentiss.

– Lőj egy szelfit Reid, és kész – javasolta Morgan.

– Egy mit?

– Ekkora tudás birtokában nem tudod mi az a szelfi? – nézett fel rá a lány csodálkozva.

– És így lesz a száznyolcvanhetes IQ– ból hatvanas – sóhajtott fel ártatlan hangon Emily, amire mindannyian felkuncogtak, még maga Reid is.

– Az agyamra menetek! – panaszolta Spencer, mire Emily elé emelte mobilját. A kijelzőn saját magát láthatta viszont, hozzá igen csak közel Caitlynt és mindketten nevettek.

– Biztos?

– Tuti! – válaszolt egy pillanattal később, és csak ekkor tűnt fel neki, hogy bár a kép már rég kész volt ők még kényelmesen, egymáshoz simulva ácsorognak. Kissé zavart köhintés mellett húzta el kezét a nő válláról.

– Átküldtem mailban, légy szíves tedd fel a közösségi oldaladra valami nem túl hosszú, de vidám szöveg mellett.

Végül a #HappyDay hashtag kíséretében landolt Instagramon a fotó, amelyre szinte azonnal özönleni kezdtek a kommentek és likeok.

Egy óra elteltével több ezer látogató után sem volt semmi gyanús hozzászólás. Többnyire Catilynt dicsérték, és azok, akik szóvá tették a mellette lévő férfit egytől egyig pozitív hozzászólók voltak. Úgy tűnt az elkövető még nem látta a fotót, vagy ha mégis egyelőre nem lépett kapcsolatba a nővel.

– Ugye azt mondtátok, hogy nyílt terepen semmi nem történhet – méregette Reidet a nő.

– Számításaink szerint nem – biccentett, de nem nézett fel az aktából.

– Klassz! – csapta össze tenyereit Caitly. – Akkor lemegyünk a wellness részlegre?

– Mi? – kapta fel fejét Spencer. – Nem! Nem! Kizárt!

– De miért nem? – pislogott ártatlanul az ifjú zsenire.

– Egy pszichopata üldöz, aki embereket gyilkol – közölte tényszerűen a helyzetet Spenc.

– Dolgozz még egy kicsit a kíméletes közlési formán – paskolta meg vállát Lyn és elsétált mellőle.

– Ne haragudj, ha nyers voltam – sietett a nő után. Utólag átgondolva valóban lehetett volna egy kicsit finomabb, de sajnos az őrült nagy IQ– hoz nem tartozott ugyan akkora empátia is.

– Ha? – emelte rá tekintetét Lyn. – Nézd, megmondtam, nem hagyom hogy tönkre tegye az életemet. Pont azért kell minden egyes pillanatot kiélvezni, mert lehet hogy záros határidőn belül az életemre tör.

– Egy rakat rendőr van az épület előtt, rólam nem is beszélve – tette csípőre kezeit kihangsúlyozva a pisztolyt mi oldalán lógott.

– Jaj Spenc, lazább is lehetnél – mosolyodott el Caitlyn a nyilvánvaló „sértődésen”.

– Lazább? Ötvenhét órája ismerlek, és már vagy tíz évet öregedtem!

– Miért ennyire gáz vagyok?

– Igen! Nem! Dehogy vagy gáz Caitlyn! – habogott mulatságossá téve a pillanatot. A nő már biztos volt abban, hogy kell neki ez a csupa szív zseni srác mögé rejtőzött jóképű férfi. Igen, Caitlyn azonnal meglátta a férfit Reidben.

A lány lehunyta szemeit egy pillanatra, hogy aztán csillogó szempárral nézzen fel Spencerre. Minden tökéletes volt egy első csókhoz, de a fiú nem mozdult. Lyn óvatosan alsó ajkába harapott és arra gondolt, hogy egy Aaron típusú férfi rég birtokolná ajkait, míg egy Derek Morgannal már a bejárati ajtót sem érte volna el. De ez a fiatal zseni csak nézte őt a meleg barna szemeivel olyan ártatlanságot sugározva, ami forrósággal töltötte meg lelkét.

– Észrevehetnéd a zseni agyaddal, hogy a csókodra vágyom – húzta mosolyra ajkait Lyn.

– A szociális IQ– m legalább olyan alacsony, mint amilyen magas az értelmi intelligenciám – hadarta a fiú. Olyan szívet melengetően reides volt ez a mondat, hogy Caitlyn az helyett, hogy nevetve otthagyta volna őt a fiú nyaka köré fonta karjait és beszívta a vonzó ajkakat. Lassú, óvatos mozdulatokkal ízlelgették egymás ajkait, mígnem az ösztön győzedelmeskedett a fiú félelmei felett és mire észbe kapott már szorosan a karjaiba zárta a nőt, míg nyelveik örült táncot jártak. Spencer nem is értette hirtelen hogyan hathat ilyen módon rá az előtte álló törékeny nő, de azt tudta, hogy mindent meg fog változtatni ez a pillanat.

– Ez nem jó ötlet – sóhajtotta eltávolodva a lány ajkaitól, de a vágy iránta erősebb volt, mint az észérvek, így nem tudta elengedni őt.

– Mert egy ügy résztvevői vagyunk, vagy Aaron miatt?

– Lényegében mindkettő miatt. Lyn – összeráncolta homlokát –, ebben a helyzetben nem meglepő, ha érzelmeket táplál az áldozat az iránt, aki átsegíti a traumákon. Érzelmi átvitelnek nevezik és…

–  Áldozat?! Jesszus ez de pszicho zagyva – nyögött fel a nő. – Most ki ne találd nekem, hogy azért vonzódom hozzám, mert egy kattant fickó zaklat!

– Én egy szövetségi ügynök vagyok, aki azért van itt, hogy vigyázzon rád – tárta szét karjait tanácstalanul a fiú. Sosem volt valami jó abban, hogy a gyengébbik nemmel kommunikáljon, a női logika ugyanis mint olyan teljesen szemben állt a sajátjával, és bár átlag feletti intelligenciája volt az ilyen esetekben teljesen átlag alattinak érezte magát. A fiú pedig nem szerette ezt az érzést.

– Akkor maradj mellettem – vont vállat a nő, míg egyenesen a barna szempárba nézett. Spencer nem tudta, de a lánynak is teljesen új volt ez a szituáció. Hiszen ő, aki félelem nélkül mondta ki véleményét ország világ előtt, ő, aki mindig is határozott, tudom mit akarok attitűddel rendelkező, s általában nála idősebb férfiak mellett kötött ki most itt állt egy vele egykorú, saját világban élő és tagadhatatlanul furcsa fiúval,  aki olyan viccen nevetett szinte könnyfolyásig, amiből ő egy kukkot sem értett. Mégis ez a színes nagyon nem FBI– os pulcsikat viselő különös szavakat használó kölyökképű fiú érintett meg valamit a lelke mélyén. Igaz, hogy nem értett miért nevet annyira valami egzisztencialista villanykörtés poénon, de szerette volna, ha a fiú elmagyarázza neki, hogy megérthesse azt a világot, amelyben Spencer létezett.

Másnap reggel Spencer Reid arca volt az első, amit megpillantott mikor felnyitotta szemeit. A fiú lehunyt szemekkel feküdt mellette, egyenletes, halk szuszogása mutatta, hogy még alszik. Előző éjjel hosszú órákon át beszélgettek, pár – valójában jó pár – csókon kívül nem történt semmi testiség köztük Caitlyn mégis úgy érezte, hogy sokkal közelebb került Spencerhez, mintha lefeküdt volna vele. Ahogy figyelte őt alvás közben minduntalan képek úsztak be emlékezetébe az éjszakáról.

– És az akadémia? Hotch szerint baromira kemény.

– Az is. Legalábbis azoknak, akik nem kapnak felmentést.

– Miből? Ezek szerint te kaptál?

– Lövészet, erőnlét, az akadálypálya, terepgyakorlat. Szinte mindenből, ami nem az elméleti anyag része felmentést kellett kapnom, hogy bekerüljek az egységbe – felelte olyan természetességgel a hangjában, mintha tök normális lenne az, hogy egy FBI ügynök nem végez erőnléti gyakorlatokat.

– Te most szívatsz engem? – méregette gyanakodva.

– Nem. Én nem azért akartam szövetségi ügynök lenni, hogy ajtókat rugdossak be itt az FBI üvöltés mellett. Az Morgan dolga – biggyesztette hozzá széles vigyor mellett

*

– De ez nagyon jó dolog lehet. Szinte mindenre tudni a választ – mosolygott a nő őszintén Reidre.

– Aha, hát néha nem – ingatta fejét. – Meghallok egy kérdést, és nem tudok nem válaszolni. Még ha költői is a kérdés, én tudom rá a választ, amit rendszerint rá is vágok. És persze ez miatt Morgan eddig úgy ötszáznegyvenháromszor szólt be.

– Úgy?

– Na jó pontosan – mormogta. Caitlyn nem tudta megállni a feltörő kuncogását. Hogy lehet ezt a pasit nem imádni?

*

– Ne hidd, hogy olyan tökéletes az életem, mint amilyennek látjátok – kortyolt italába Caitlyn. – Gondolom az is benne van az aktában, hogy apa nélkül nőttem fel.

– Benne – bólintott sajnálkozó grimasz mellett. – Sajnálom.

– Én nem – ráncolta homlokát a nő. – Csak düh és fájdalom van bennem iránta. Láttam egy műsort a tévében, ahol sorozatgyilkosok családtagjai beszéltek az átélt borzalmakról. Azt mondta az egyik fiatal lány, hogy bár szeretné gyűlölni az apját azért, mert huszonöt nőt ölt meg, de egyszerűen képtelen erre. Ő nem tud egy olyan embert gyűlölni, aki ilyen szörnyűségeket tett. Én igen, pedig „csak” elhagyott és az italt választotta helyettem? Hogy lehetséges?

–  Érezni véled a gyűlöletet a szó mögött, de valójában az nem utálat, hanem fájdalom, düh, megbántottság, értetlenség, félelem. Ezek pedig egy olyan elegyet alkotnak, ami megbénít. Sokkal könnyebb azt mondani, elhitetni magaddal, hogy gyűlölöd őt, mint szembenézni azzal a veszteséggel, amit okozott. Azért hazudunk önmagunknak, mert az igazság felemészt. És mindegy, hogy mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni a hazugságok végül szertefoszlanak. Tudod mitől igaz az igazság? – szegezte Caitlynnek a kérdést. – Mert rohadtul fáj. Ezért hazudunk. – tette hozzá egy pillanattal később megadva az érzelmi hatást is, mik szavai mögött húzódtak.  Caitlyn annyira ledöbbent, hogy bő egy percbe telt mire tudatosult benne; a fiú reakciója csak azért lehetett ilyen heves, mert valaki valamikor őt is elárulta.

Álmos mocorgás hozta vissza a jelenbe, Reid megfeszítette izmait és pár lusta pislogás után éberen nézett a lány szemébe.

– Jó reggelt – súgta Caitlyn cinkos mosollyal ajkain.

– Szia – eresztett meg óvatos félmosolyt a fiú is. Egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy nő mellett ébredjen, és bár egy kicsit talán zavarban is érezte magát, tetszett neki, hogy a reggeli fényben láthatja az igéző tekintetű lányt. – Szeretnélek megcsókolni – szaladt ki száján az, amire gondolt.

– És miért nem teszed? – nézett fel pillái alól Caitlyn. Reid egy pillanatig ugyan hezitált, de végül föléje kerekedett és lágyan megcsókolta őt. Ezernyi pillangó repdesett a nő gyomrában, legalábbis ő úgy érezte. Ragyogó barna szempárba nézett fel és a szégyenlős mosoly láttán képtelen volt ellenállni annak, hogy a fiú tincsei közé túrjon. Végigsimított a puha szálak között, amitől elnyíltak Reid ajkai. Szinte tapintható volt a fülledtség, amivel egy perc alatt telt meg a szoba levegője. Hiába voltak egy furcsa ügy kellős közepén, hiába lett volna helytelen éppen most egy ilyen szituációba keveredni egy rendőröktől nyüzsgő hotelben abban a pillanatban csak ők ketten voltak. Spencer ösztönösen simított végig a lány oldalán, míg az hátravetette fejét utat engedve nyakához. Reid nem tudott ellenállni a hívogatóan puha bőrnek, ajkait a lány kecses nyakára tapasztotta sóhajt előidézve belőle. Caitlyn kezével Spencerét kereste, ujjaik összekulcsolódtak mutatva, hogy sokkal több van vágyaik mögött, mint azt gondolnák. 

Spenceren már nem volt póló és nem sok kellett ahhoz, hogy Lyné is a földön kössön ki, de ekkor megszólalt a szövetségi ügynök telefonja.  Egy pillanatig zavartan meredtek egymásra, majd fiú agya bekapcsolt és a készülék után nyúlt. Az ágy szélén ült, csípőjén hanyagul lógott a nadrág, míg szabad kezével hajába túrt mielőtt térdére támasztotta volna azt, Caitlyn pedig ajkába harapva figyelte a szexi pasit előtte. Végigkövette, ahogy ádámcsutkája fel s le mozdul nyelésnél, majd karján, s oldalán kalandozott el tekintetet. Egyáltalán nem értette miért nincs barátnője.

– Be kell mennünk az irodába – fordult Lyn felé Spencer miután letette a telefont. – JJ hívott, mert Hotch eligazítást akar majd tartani a csapatnak.

– Spencer én – kezdte a lány, de meggondolta magát és másként fejezte be a mondatot – kérlek ne legyünk feszélyezettek a történtek miatt. Komolyan mondtam, hogy vonzódom hozzád.

– Tudom – mosolyodott el reidesen, ami akár egy apró kuncogásnak is betudható volt. – Nem hiszem, hogy meglepő számodra, de elég ritkán és elég bénán randizom.

– El nem tudom képzelni miért – csodálkozott rá őszintén a lány.

– Te most viccelsz velem?

– Egyáltalán nem. Te egy jóképű férfi vagy, bár ez elhanyagolható tény az mellett, hogy mennyire szenvedélyes ember vagy.

– Általában az antiszociális, vagy a fura szót használják, nem a szenvedélyest – vágta rá. – Nem igazán értik meg az emberek, hogy más vagyok.

– Arra nem gondoltál, hogy hülyék az emberek? – támasztotta állát a fiú vállának.

– De, elég sokszor – nézett le Caitlynre.

Negyven perccel később Lyn a rúzsát igazította ki, míg figyelmesen hallgatta Spencer magyarázatát a nihili világról.

– … a cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti.

–Ehhez nekem több idő kell – fordult Reid felé vigyorogva, aki annyira lelkesen és izgatottan magyarázott neki, hogy muszáj volt megpuszilnia a fiút. – Hupsz! – fordította a tükör felé Reid rúzslenyomatos arcát kuncogva. – Jól áll neked ez a szín!

– Elragadó – méregette Spencer homlokráncolva. – Caitlyn! – nyögött fel a felismeréstől. – Én ezt láttam már!

– Mit? A számat? – értetlenkedett, de Reid eddigre már az asztalnál túrta fel a papírokat.

– A levelek. Minden egyes levélre a te ajak lenyomatodat tette – emelte pillantását a lapról Caitlynre.

– Hűha – nézett ki a tárgyaló ablakán JJ. – Valami történt – követte végig a Caitlyn Spencer kettős sietős lépteit.

– Lehet Reid kiakasztotta Caitlyn – vigyorgott szemtelenül Morgan.

– Áh, tuti nem, nagyon egymásra vannak hangolódva – legyintett Emily. – Sziasztok! – köszöntötte a belépő párost.

– Azt hiszem tudom miért van minden levélen az ajak lenyomat – jelentette be Spencer.

– Hogy jöttél erre rá?

– Az mellékes – lapozott gyorsan egy hosszú lista lapjai között.

– Mi történt? – lépett be Hotch is.

– Majdnem biztos vagyok abban, hogy az elkövető valamilyen formában fizikai kapcsolatot létesített Caitlynnel – közölte gyanúját mikor teljesé vált a csapat. – Az ajak lenyomat Lyné, tehát egy csókra utal az elkövető. Abban is biztos vagyok, hogy tudatos mozzanat. Tudatni akarja veled, hogy ki ő – fordult a nő felé.

– Minden volt barátomat ellenőriztétek, ezt mondtam már neked út közben is.

– Kijönnél velem egy percre? – kérte határozottan Aaron.

– Caitlyn, ne feledd nem ítélkezni akarunk az életed felett, de meg kell kérdeznem, hogy van e olyan személy, akivel hosszabb, rövidebb viszonyt folytattál e.

– Huszonöt éves vagyok, az egyetemen volt egy két kalandom, de azóta eltelt jó pár év. A munkám mellett még a szobanövényekre se volt időm, nem hogy pasizni. Még a kaktuszomat is kinyírtam. Szóval ha arra vagy kíváncsi, igen volt kalandom, de nem, nem hinném, hogy közülük való ez a pasi.

– Sokszor pont azok a személyek tesznek ilyen jellegű dolgokat, akiről végül azt mondjuk, hogy nem gondoltam volna róla. Nem néztem ki belőle. Sajnálom, de meg kell nevezned őket, akármennyire is régen volt. A levél múlt idejű, könnyen lehet hogy az egyetemen ismert meg téged. Én magam járok utána a neveknek, a legnagyobb diszkrécióval.

– Rendben Aaron – bólintott és elfogadta a feléje nyújtott noteszt, s tollat. Négy nevet írt fel rá, majd visszament a tárgyalóba Hotch után.

– Hogy jöttél rá arra, hogy ez Caitlyntől származik? – emelte fel a lapot Morgan. –Azt ne mond, hogy valami hiperszuper térlátással.

– Pedig tudod, hogy a magas fokú térlátásom sztereopszist biztosít így a parallaxis szögnek köszönhetően pontos a mélységészlelésem.

– Mi van?

– Inkább azzal foglalkozzunk miért üzenget? Szerelemféltés? Csalódás? Talán egy kikosarazott udvarló? Ez ok lehetne az utálatra és az imádatra is – kezdte taglalni Emily. – Lehetséges, hogy a csók nyom arra utal, hogy erre vágyik.

– Nem biztos, hogy a csók maga szerelmi kapcsolatra utal – állapította meg Rossi. – Tudtommal attól, hogy itt nálunk ilyen szabadelvű két ember között a csók máshol nem az.

– Így van, bár számos változata létezik a csókkal történő üdvözlésnek. – bólintott Spencer.  – Például Európában egy, két, vagy három puszival jelzik a baráti kapcsolatokat, de ezek mindegyike arcra adott, nem szájra, mint Amerikában. 

– Bocsánat – állt fel a rezgő mobiljával Caitlyn. – Csak Becky az, iszom egy kávét lent – tette hozzá a kérdő tekintetek láttán. – El nem tudod képzelni milyen jókor hívtál – sóhajtott a készülékbe.

– Jól vagy?

– Igen, csak marhára bosszantó, hogy mindenki ezt kérdezgetni. Nálad minden rendben?

– Persze, valójában azért hívtalak, mert kaptál egy óriási csokor rózsát.

– Kitől? – merevedett le rögtön a nő.

– Van egy kártya a csokorhoz tűzve. Az a futár hozta, aki szokta a többit is kézbesíteni.

– Milyen virág?

– Queen Elizabet.

– A kedvenc rózsa fajtám – mondta ki a tényt. – Oda megyek, most amúgy is nagy elmélkedésben van a csapat – nézett be a tárgyaló ablakán.

– Oké, főzök egy teát addigra – felelte jókedvűen Becky. – A hangod alapján rád fér.

– Nem lehetne, hogy cosmopolitant főzz? – kérdezett visszareménykedve.

– De – nevetett, s bontották a vonalat. Nem akarta megzavarni a csapatot így Spencer asztalához sétált és egy cetlin hagyott üzenetet.

A lelke mélyén tudta, hogy óriási leszidást fog ezért kapni Hotchtól, de mégis taxiba szállt és maga mögött hagyta az FBI épületét testőreivel együtt. Sok volt már neki az, hogy az életének minden egyes mozzanatába betekintést nyertek az ügynökök, és, hogy mindig mindenhová követte valaki. Fojtogató, igen ez a szó illett leginkább a helyzetre. Persze tisztában volt azzal, hogy ők csak a munkájukat végzik, és hogy mekkora kockázatot vállalnak az ő életéért, de akkor is kellett egy kis idő, csak pár óra, amíg ismét az a Caitlyn Carey lehetett, akinek normális az élete.

– Hűha – nézte hosszan az óriási csokrot. – Nagyon enyhe illatú ez a fajta rózsa, de már a folyosón éreztem, már értem miért. Ez van vagy hetven szál.

– Valaki nagyon imád téged. Caitlyn, és ha ezt ő küldte? Az a pasi, aki zaklat? – aggodalmaskodott Becky.  – Az az ügynök azt mondta, hogy hívjam, ha bármi van, de tudtam, hogy velük vagy, így neked szóltam.

– Jól tetted Beck – nyugtatta meg a nőt, s a boríték után nyúlt de az utolsó pillanatban elkapta kezét. – Nincs egy zacskód?

– Minek? – hökkent meg.

– Spenc mondta még akkor, mikor először jártak itt, hogy bár elég csekély az esélye annak, hogy az ő ujjlenyomata rajta lesz a borítékon, ne puszta kézzel érjek hozzá.

– Tessék – nyújtott felé az aktuális Vougeról leszedett fóliát.

– Milyen teátrális – hümmögte Lyn míg ujjai közé csippentette a barack színű borítékot.

 „ Drága C!

Nem tudom mit követtem el ellened, ami miatt ezt érdemlem, de már belefáradtam ebbe az egész rohadt világba. Zárjuk le ezt!

Ma délben várlak a házadnál.

És ha esetleg szólni akarnál a kis rendőr barátaidnak… ne feledd Kaliforniában most is rekkenő hőség van és sajnálatos módon ez eltompulttá teszi az autóba ülőket. Nehogy véletlenül a Columbia sarkán lévő szalonba rohanjon egy kisbusz…

X”

– Majd én felhívom Morgant – mosolyodott el kényszeresen, és az irodája felé indult. – Semmi extra, csak az egyik főszerkesztő! – szólt vissza válla felett.

Eközben a tárgyalóban Hotch az ígéretéhez híven saját kezűleg nézett utána a felírt neveknek. Semmi figyelemfelkeltőt nem talált a férfiak jelenlegi és múltbéli életében és így már majdnem elkönyvelte magában, hogy ez az ötlet zsákutcába torkollik, amikor az egyiküknél meglátott egy régi fotót, amin az akkor húsz éves Caitlynt fedezte fel.

– Garcia – hívta a legjobb technikusukat – , átküldök egy képet derítsd ki, hogy ki az a barna hajú férfi Lyn mellett.

– És a másik?

– Ő tiszta ne vele foglalkozz. Kihangosítalak.

– Ooo – hallatszott Penelopé sóhaja. – Az képen látható úriember nem más, mint Isaac Henderson, huszonhét éves, lecsúszott újságíró. A szülei már nem élnek, egy testvére van. A Columbián tanult épp mint Caitlyn, sőt egy szemeszterre is jártak, amit Isaac éppen hogy csak be tudott fejezni.

– Miért olyan ismerős nekem ez a Henderson név? – ráncolta homlokát Hotch.

– Lyn titkárnőjének is ez a vezetékneve – kapta fel fejét Spencer. – Garcia van kapcsolat köztük?

– Ő az a testvér – jött a válasz.

– Van priusza?

– Van. Bár nem olyan vészes – hadarta. – Ezt visszavonom. Legutóbb azért tartóztatták le, mert bántalmazott egy fotóst.

– Ez mikor történt?

– Három hónapja. Az egyik pletykamagazin paparazzi fotósa volt, és a Kings roadon történt az eset. Nem ott lakik Caitlyn is?

– De. Elvittek valamit a fotóstól?

– Nem, de a fényképezőgépét összetörték, és hiányzott belőle a memóriakártya, ezt csak utólag vették észre.

– Hogy úszta meg a börtönt?

– A fotós végül visszavonta a feljelentést, mert Becky igen magas összegű kártérítést fizetett neki.

– Lehetséges, hogy a fotós Caitlynről készített paparazzi fotókat, ami megmagyarázza miért bántalmazta őt, és a kártya hiányát is.

– Becky benne lehet?

– Nem hiszem. Őszintén kedveli Caitlynt és aggódott miatta. Ha csak megjátszaná azt észrevettük volna, hárman is beszéltünk vele a csapatból – mondta Morgan.

– Nem tudom srácok, de ez a pasi nem az a típus, akivel Caitlyn kikezdene, ha ő az , aki a leveleket küldözgeti Rossi teóriája lehet a helyes, miszerint vágyna a csókra – nézett a képre Emily. – Látjátok? Itt is inkább a másik sráchoz húz.

– Ez viszont azt jelenti, hogy ha alkalma adódik rá bántalmazni fogja Caitlynt. Meg akarja kapni őt, bármi áron – mondta ki a legrosszabbat Spencer.

– Ojaj Isaac több lapkiadónál próbálkozott, de mindenhol elutasítottál az életvitele miatt. Úgy tűnik Mr Henderson nem veti meg az alkoholt és a könnyű drogokat. És most jön a legdurvább rész, mindenhová Caitlyn Careyre hivatkozva jutott be.

– Lyn sikeres újság és könyvíró, míg Isaac egy megbukott senki, ezért gyűlöli – összegezte Aaron. – És gondolom Caitlyn szóvá is tette neki, hogy ne keltse rossz hírét, ránézve ez kellemetlen.

– Mindezek mellett viszont gyengéd érzelmeket is táplál iránta. Szó szerint rajong érte. De mi lehetett a stresszor?

– Úristen – nyögött fel Garcia. – A fotós megverése után Becky távoltartási végzést kért tőle.

– Caitlyn nem csak az álom munkát, karriert és életet vette el tőle, hanem az utolsó embert is a családjából – vágta rá Rossi.

– Minden illik rá, csak ő lehet az.

– Szólok Caitlynnek – rohant le a lépcsőn Reid, de kiszúrta az asztalon felállított papírt. – Ne, ne, ne! – húzta elő mobilját és a nőt tárcsázta, de az egyből hangpostára váltott. – Hotch!

– Mi baj Reid? –  lépett ki az egységvezető is a tárgyalóból.

– Lyn elment, azt írja a kiadóhoz, de a mobilja ki van kapcsolva.

– Mikor kiment azt mondta Becky hívja. És ha Isaac ott volt? Fenyegette Beckyt, hogy csalja el őt innen.

– JJ, Morgan  a kommandósokkal induljatok a kiadóhoz, Garcia küld át Isaac lakcímét a GPS– emre, mi oda megyünk. – adta ki az utasítást Hotchner egységvezető.

 Ahogy becsukódott Caitlyn mögött az ajtó levegőért kapkodva térdére támaszkodott. Az anyja veszélyben volt, és bár nem utalt arra, hogy ne figyelmeztesse őt nem mert telefonálni neki. Aaron azt mondta, hogy egy intelligens emberrel van dolguk, aki mindent megtervez, a, b, és c tervel rendelkezik, kizárt volt tehát, hogy egy hívással véget vessen ennek az egésznek. Az órájára lesve tudta meg, hogy tizenegy óra hat perc a pontos idő, így igyekezni kellett a döntéssel. Ha találkozik vele az anyjának nem esik bántódása, és végre véget ér ez az egész rémálom. De ha szól Spenceréknek, akkor az anyjának baja eshet, és közel sem biztos, hogy nem lépne meg az FBI elől, ha olyan okos, akkor menekülési terve is van arra az esetre, ha ő nem úgy cselekszik, ahogy elvárja.

– Becky – ment ki miután normalizálni tudta remegését –, ne haragudj, de mennem kell. Tudod, nem szóltam Hotchnak, hogy lelépek, és most iszonyúan dühös rám az egész csapat. Ha csak nem akarjuk, hogy a SWAT egy tucat emberrel lerohanja a kiadót jobb lesz, ha visszapucolok a főhadiszállásra.

– Caitlyn, hát hogy lehetsz ilyen felelőtlen! Nyomás vissza!

Tudta, hogy csak az érte való aggodalomra alapozva léphet le a nélkül Becky elől, hogy az értesítené Morgant, mint ahogy azt is, hogy ezzel a hazugsággal elvágta a hozzá vezető utolsó szálat is. A levél a táskájába lapult, még ha ide is jönnének Hotchék nem tudnák hogy ő hová tart. Furcsa kettősség játszódott le benne, egyrészről megkönnyebbült, hogy legalább Spencerék biztonságban lesznek, másrészről félelem telepedett rá, hiszen szemtől szemben fog állni azzal az emberrel, aki őrült téveszmékkel küzdött.

A kocsiját a kiadó őrzött parkolójában kellett hagynia a csapat kérésére, ez akkor roppantul zavarta, most viszont hálás volt érte. A hátsó ülésen lévő táskában az edzéshez szükséges dolgai voltak, így magas sarkúját lecserélte sportcipőjére, míg a kesztyűtartóban lévő bors sprayt farmerjének hátsó zsebébe süllyesztette. Fél óra volt hátra a kiírt időpontig, így normál tempóban vezetett a házáig. Még véletlenül sem akart rendőrökbe ütközni valami amatőr szabálysértés miatt. Húsz perccel később állította le a motort egy sarokkal lejjebb az otthonától. Az utca csendes, szinte kihalt volt, hiszen hétköznap délben szomszédjai a munkahelyükön voltak. Semmi gyanúsat nem látott, a felhajtókon parkoló három autóról mindről tudta, hogy kié és még a saját házára is rálátott ebből a szögből.

Becky kis híján majdnem szívrohamot kapott, amikor a lépcső felől szó szerint rárontott hat talpig feketébe öltözött SWAT egyenruhát viselő férfi Derek Morgan vezetésével.

– Becky, járt itt Caitlyn?

– Igen, a virágok miatt. Felhívtam, hogy kapott egy óriási csokrot.

– Mikor járt itt?

– Nagyjából negyven perccel ezelőtt, de azt mondta, hogy visszamegy magukhoz, mert nem is szólt, hogy eljött.

– Hotch, Caitlyn már nincs itt – szólt a mellényén lévő mikrofonba. – Mondjon el mindnet Becky!

– De Caitlyn hol van?

– Ezt próbáljuk kideríteni, de segíteni kell. Mi történt itt? Találkozott valakivel?

– Nem nem – túrt hajba idegesen. – Csak ez a csokor jött, futár hozta. Volt rajta egy boríték, amiben egy levél várta. Elolvasta, aztán bement az irodájába. Nagyjából tíz perccel később távozott.

– Mi állt a levélben?

– Nem tudom, nem mutatta meg. Az arca megváltozott, riadt lett, de rendezte a vonásait és azt mondta, hogy az egyik szerkesztőtől kapta.

– Úgy gondolja, hogy ez igaz?

– Nem – ingatta meg fejét. – A szája mosolygott ugyan, de a tekintete furcsa volt.

– Mikor beszélt utoljára Isaacal?

– Tessék? Hogy jön ide a testvérem?

– Alapos gyanúnk van feltételezni, hogy Isaac az, aki zaklatja Caitlynt.

– Micsoda? Is valóban egy nehéz eset, de hogy gyilkoljon, és zaklassa Caitlynt? Nem, ez nem lehet.

– Hölgyem, a testvére megvert egy fotóst, maga fizetett azért, hogy ne kerüljön bajba. Ez a fotós Caitlyn lakása körül fotózott. Tökéletesen illik rá a profil, amit alkottunk, és magán keresztül minden olyan információt megtudhatott, ami Lynnel kapcsolatos.

– Még ha ő is lenne az – törölte le gyorsan könnyeit – , én soha nem segítenék neki abban, hogy bántsa Caitlynt! Hosszú évek óta ismerem őt, valójában Isaacnak köszönhetően ismertem meg, és négy éve együtt is dolgozunk.

– Minden adatot ezen a gépen tárolnak? – nézett el a nő mellett a számítógépre.

– Nem. Mindenről van egy digitális másolat is ezen az iPaden – húzta elő a készüléket az egyik fiókból. – Caitlynnek is van.

– Ezt miért nem adta oda mikor a technikusunk kérte? – morrant fel Derek.

– Caitlyn azt mondta elviszi a sajátjával együtt – felelte megtörten a nő.

– Miben segíthetek drágám? – vette fel első csörgésre Garcia.

– Van itt egy iPad mucikám, ami kimaradt meg kéne nézned, hogy nem törték e fel. Más lehetőséget nem látok arra, hogy hogyan szerezte be az infókat.

– Csatlakoztasd a géphez – kérte Garcia. – Látom, egy pillanat és… igen itt is van! Egy kémprogi van rajta. Minden adat, ami átfutott itt eljutott ahhoz is, aki aktiválta.

– Isaac érthetett ilyen szinten a hackerkedéshez?

– Lehetséges, tavaly egy informatikai cégnél dolgozott – helyeselt Garcia. – Méghozzá egy a nem jó féle cégnél. Még ha ő maga nem is ért hozzá, ismerhet olyat, aki igen.

– Hozzáférhetett az iPadhez? – kérdezett vissza Morgan.

– Derek, a szervizlista szerint az ominózus cég is javította a kiadó némely gépét tavaly, azokban a hónapokban, amikor Isaac ott dolgozott. Nem hiszem, hogy ez véletlen.

– Nyomozd le hová vezet a program, és értesítsd Hotchot, elég valószínű, hogy a lakcímet találod meg ismét. Kösz szivi! – nyomta ki a készüléket. – Biztos, hogy a testvére az, aki bántani akarja Caitlynt, segíteni kell nekünk, különben nagyon rossz vége lesz az ügynek. Mondjon el mindnet, amit tud Isaacról.

Hotch, Rossi és Reid Isaac házánál senkit sem találtak. Gyéren berendezett lakásba hatoltak be, ahol a hálószobául szolgáló helyiség falai tele voltak ragasztva Caitlyn fényképeivel. Azok azonban, amelyeken valamilyen díjat vett át, a cikkei, a könyvbemutatón készült fotók össze voltak firkálva, le voltak öntve valami vörös, vérre emlékeztető festékkel.

– Minden itt van – nézett körbe Spencer aggodalommal telve –, az imádat és az utálat is.

– Igen Garcia? – vette fel Hotch a telefont.

– Becky iPadjén kémprogram volt, innen tudott mindent Isaac. Dereknek igaza volt, és a jel ahhoz a címhez vezet, ahol vagytok.

– Ő viszont nincs itt, mint ahogy Caitlyn sem. Még mindig nem kapcsolta be a telefonját?

– Sajnos nem, addig pedig nem tudom lenyomozni hogy hol lehet.

– És Isaac? Biztos, hogy neki is van telefonja – szólt bele Spencer. – Derek azt mondta, hogy volt egy levél a csokorhoz. Előfordulhat, hogy valamivel megzsarolta hogy magához csalja.

– Lépett, pont ahogy akartuk. Hogy a fenébe talált kiskaput Caitlynhez? Hiszen éjjel nappal velünk volt! – nézett végig a társaságon Rossi.

– Nyilvánvalóan feszélyezte, hogy ennyire az életében vájkálunk – kezdte Hotch. – Isaac tudta, hogy ha a kiadóba küld virágot, akkor Becky értesíti Caitlynt. Ő pedig úgy gondolta, hogy mi baj lehet abból, ha elmegy oda, hiszen mi magunk mondtuk neki, hogy nyílt terepen úgysem támad az elkövető.

– Caitlyn és Becky leveleztek, innen tudhatta, hogy nyomozunk – tette hozzá Spencer – , mint ahogy azt is, hogy Lyn egy kis szabadságra vágyik. Tudjuk, hogy nem könnyű feldolgozni egy ilyen eseménysorozatot.

– Isaac pedig kreált egy lehetőséget neki.

– Lokalizáltam Isaac mobilját! – sikkantott fel Penelopé. – Jó ég srácok, Caitlyn házában van!

– Morgan, azonnal induljatok Caitlynhez, hozzátok Beckyt is talán ő hatni tud Isaackra.

– Caitlyn bekapcsolta a telefonját – közölte Garcia, pár másodperc múlva megszólalt a két ügynök készüléke. – Nem sikerült bemérni, ahhoz túl kevés ideig élt a  hálózat.

– Nagyon sajnálom, de muszáj volt – olvasta fel Aaron. – Reid?

– Nekem is ezt küldte.

– Ez búcsú üzenet – állapította meg Rossi. Mély csend telepedett az ügynökökre, hiszen Davidnek igaza volt. Caitlyn pontosan tudta: nem biztos az, hogy viszont látja barátait.

Lyn tizenegy óra ötvenkilenc perckor bekapcsolta a telefonját és gyorsan begépelte az üzenetet, majd elküldte Spencer Reidnek és Aaron Hotchnernek, aztán újra kikapcsolta a készüléket. Pontban déli tizenkét órakor kinyílt a házának bejárati ajtaja. Caitlyn görcsös nyelés mellett kászálódott ki a kocsiból. Nem érzékelte mennyi idő alatt jutott el az ajtóig, mint ahogy azt sem, hogyan ment fel a lépcsőn. A testében tomboló adrenalin minden sejtjét átmosta.

– Caitlyn Carey – mondta ki nevét egy férfihang miután az besétált a nappaliig. Mire a nő megfordult a férfi már rá is zárt az ajtót és felé lépkedett.

– Isaac? – döbbent le teljes mértékben az ismerős arcot látva. – Én… te…

– Igen kedvesem? – emelte maga elé pisztolyát. – Elvitte a cica a hangodat?

– Mégis mi ez az egész? – hátrált automatikusan a nő.

– Először is tedd le azt a formás kis fenekedet arra a székre – mutatott a bútor irányába, de amikor Caitlyn nem mozdult a kanapéba lőtt egyet. Lyn sikítva ugrott arrébb, amin a férfi csak nevetett. – Azt mondtam, ülj le!

– Mi– mit akarsz tőlem? – kérdezett vissza zihálva.

– Nesze – dobott hozzá vastag szigetelőszalagot. – Ragaszd a szék lábához a sajátodat. Gyerünk! – emelte fel hangját. A nő reszkető kezekkel tette amit mond. – Ügyes kislány – dicsérte mézes mázas hangon, mikor sikerült kiviteleznie az akciót. – Most a kezedet is.

Ahogy ezzel megvolt az asztalra tette a pisztolyt és egyetlen szabad végtagját ő maga ragasztotta a karfához. – Na, máris jobb!

– Isaac – kezdte zihálva Caitlyn, de a férfi hírtelen, mohón és fájdalmasan durván megcsókolta őt. Amennyire izomzata engedte rángatózott, próbálta összeszorítani száját, végül harapott is, de  eddigre ő maga is megsérült.

– Azt a vigyorgó faszit a képen nem így csókoltad mi, te ribanc?!

– Semmi közöd hozzám – köpött undorodva a nő. – Gratulálok te nagy férfi! Le kellett ragasztanom a kezeim, lábaim, hogy öt méternél közelebb gyere hozzám!

– Ugye tudod, hogy ez az egész a te hibád? – zihálta a férfi miután pofon ütötte Caitlynt. – Hálátlan vagy! Én mindnet megtettem érted! Elintéztem azt a mocsok kiadót, meg a korcsot, hogy boldog lehess, erre te hívod a zsarukat?

– Miért kellett bántanod Buffyt? Imádtam őt – buggyantak ki könnyei.

– Te magad mondtad, hogy gondot okoz. Abban  a tévé műsorban!

– Nem, én sosem mondtam ezt – zokogott fel.

– De bántott téged – rogyott térdre Caitlyn előtt. – Kicsikém, tiszta seb volt a kezed!

– Eressz el te állat! – visított fel a nő, mikor Isaac végigsimított a karján. – Sallyt is ezért ölted meg?

– Az a ribanc rád hajtott!

– Micsoda?

– Láttalak a tengerparton titeket! Átkarolt, megölelt, tapogatott! Úgy sétáltatok végig a parton, hogy egymásba karoltatok, és azt az idióta dögöt is ő sózta rád, aki véresre karmolt! – üvöltötte Isaac. – Te tényleg nem érted? Szívességet tettem neked, hogy megszabadítottalak tőlük! És a következő az a faszi lesz, aki ölelget a képen!

– Megölted őket, mert bántottak – lihegte Caitlyn – , de az, hogy te megversz nem gond? Miért nem ölöd meg magadat is akkor?

– Ejnye, ejnye Caitlyn – egyenesedett fel a férfi, az egész személyisége megváltozott, a nő pedig tudta, hogy eddig az őt szerető elkövető volt jelen, most viszont már az, aki gyűlöli. – El nem tudom képzelni hogyan lettél te ilyen sikeres! Lényegében semmi másról nem írsz csak a női hisztijeidről. Üres fecsegés az egész, a világ pedig benyeli azt a szart, amit le akarsz dugni a torkukon. Hogy a faszba kaptál te állandó rovatot a Vougenál?

– Mindig is jobb újságíró voltam, mint te – felelte remegő hangon, mire Isaac erőből hasba vágta. Az egész világ forgott a nővel, ahogy levegőért kapkodott az erős hányinger mellett. Amennyire lehetett összehúzta magát, de ez nem sokat segített. Perceken át folytak a könnyei, köhögött, ökölődött mire úgy ahogy normálisan kapott levegőt.

– Biztosan be voltam lőve azokban az időkben, mikor tetszettél – guggolt elé. – Nézz magadra Lyny! Kócos vagy, a sminked elkenődött, míg a szádból vér és nyál szivárog. Na, most kéne egy fotót küldeni az oldaladra, had lássa a világ milyen vagy valójában!

– Te beteg vagy – lihegte.

– Te meg egy álszent kurva – rántotta hátra Caitlyn fejét hajánál fogva. – Átmostad Becky agyát is és ellenem fordítottad. Tudtad, jól tudtad, hogy nekem már csak ő maradt. Bemutattam neked erre addig játszottad a szemét kis játékodat, amíg távoltartásit kért. Tőlem, a saját testvérétől. Ez az egész a te hibád!

– Ez nem az én hibám, hanem a tiéd. Mert ittál, drogoztál, és folyton letartóztattak – nyüszítette Lyn, mire a pisztoly tusával kapott egy ütést. Pár percre még az eszméletét is elveszthette, mert nem látott, nem érzett semmit, csak a sötétség volt aztán félhomály, majd a fájdalom visszakúszott testébe éberré téve agyát is.

– Te tényleg hülye vagy – kaparta össze maradék lélekjelenlétét Caitlyn. – Idecsalsz a saját házamba úgy, hogy egy rakat FBI ügynök figyel?

– Nem hallom, hogy nagyon jönnének érted szivem – vigyorodott el. – Semmi nyom nem vezet hozzám. Te magad írtad Beckynek, hogy nincs gyanúsított.

– Isaac, a profilozók tudták, hogy a beteg agyad bekapja a csalit – felnevetett, bár iszonyatosan fájt neki a felrepedt ajka miatt. – A képen lévő faszi – idézte direkt az ő szavait, mert eszébe jutott Spencer mondata soha nem szabad félelmet mutatni egy szociopata előtt –  egy szövetségi ügynök. Az egész arra ment ki, hogy kapcsolatba lépj velem.

– Hazudsz! Már megint hazudsz! – döntötte fel székkel együtt a lányt. Beütötte a vállait, a hátát a fejét, hörögve kapkodta a levegőt. Biztos volt abban, hogy itt fog meghalni.

Távoli sziréna hangja ütötte meg fülét, egy utolsó próbálkozással még felnyitotta szemeit.

– Ezt elbasztad Isaac – suttogta rekedten, majd elsötétült a világ.

– A francba! – loholt az ablakhoz a férfi. Két szövetségi autó fékezett csikorgó kerekekkel, amiből vagy hat ember ugrott ki, a rendőrautókról nem is beszélve. – Ideje lelépni szivi! – rohant vissza az eszméletlen nőhöz. Levágta lábairól a szalagot, de nem nagyon törődött azzal, hogy a húsába is belevág. – Héj, Caitlyn, ébredj! – pofozgatta a nőt mikor már kirúgta alóla a széket. Mocorogni kezdett, majd mint egy fuldokló óriási levegőt vett és kipattantak szemei. A férfi hátra hőkölt a fájdalomba torzult arcot látva. Ekkor tért vissza

a valódi Isaac.

– Ne – nyöszörgött Caitlyn, mikor megpróbálta felemelni a férfi.

– Kicsikém, vérzel, nagyon vérzel, be kell kötnöm a ebeidet.

– Isaac Henderson, itt az FBI! – áradt be Hotch hangja. – Körbevettük a házat. Tudjuk, hogy Caitlyn bent van. Maga egyedül van, mi rohamosztaggal, gondolkozzon el, milyenek a túlélési esélyei.

Válaszul Isaac az ablakba lőtt párat. – Takarodjanak el innen, vagy kinyírom a csajt!

– Ugyan Isaac, maga szereti őt – jött a nyugodt hangú felelet. – Hiszen mennyi mindent megtett érte. Még gyilkolni is hajlandó volt miatta.

– Látod Lyn, ők tudják mit tettem érted, te miért nem fogod fel? – simított végig a lány arcán. –Gyere! – vonszolta az ablakhoz őt maga elé tartva.

– Mit akarsz még? – zihált Caitlyn. – Rengeteg ember van odakint. Ha megölsz te is meghalsz. Örökké nem lehetünk itt.

– Én téged akarlak! Mindnet elterveztem, együtt élhetnénk és dolgozhatnánk. Kiadunk egy saját lapot, te pedig minden vasárnap palacsintát sütsz a gyerekeinkkel…

– Beszélnie kell vele – állt Becky elé Hotch. – Nem tudom meddig tart ez az állapot nála, de most az az énje kerekedett felül, amelyik szereti Caitlynt. Ez az egyetlen esélye, hogy élve hozzuk ki.

– De mit mondjak neki? – sírta el magát a nő.

– Próbálja megnyugtatni, hogy itt van, miatta és nem Caitlyn miatt van itt. Segíteni fogunk.

– Kérje meg, hogy jöjjön ki, mert nagyon szeretné végre látni az egyetlen testvérét – hadarta Reid. – És Caitlynt ne említse a nevén, csak úgy, hogy a nő.

– I– isaac – kezdte bizonytalanul Becky. – Én vagyok a testvéred.

– Becky? Mit keresel te itt? – kiabált ki a férfi.

– Miattad jöttem! Csak is miattad vagyok itt!

– Hazudsz. Caitlyn akarod te is – jött a kétségbeesett válasz.

– Ez nem igaz. Te vagy a testvérem, nem az a nő. Tudok mindent Is, elmondták a rendőrök – folytatta mire Spencer egy papírt tolt elé pár sorral. – Áldozatokat hoztál érte, de ő hálátlan igaz? Meg sem köszönte még azokat, amiket tettél érte. Ugye? 

– Be kell jutnunk – jött Rossi hangja. – Hátulról nem tudunk bemenni zaj nélkül, elbarikádozta a bejáratot.

– A kép – nézett társaira Reid. – Nyilván bosszút akar állni rajtam a kép miatt, így bejuthatok hozzá.

– Ez túl veszélyes – vágott bele Hotch. – Fegyver nélkül nem mehetsz be, azzal meg nem enged be.

– Mindig túl veszélyes! Megígértem Caitlynnek, hogy elkapjuk a tettest.

– Mint ahogy én is Reid, de…

– De most én vagyok az egyetlen, aki akármit is tehet. Nem ez lenne az első eset, hogy az életemet kockáztatom. Hotch mi értelme van ennek az egésznek, ha nem védhetjük meg azokat, akik fontosak nekünk?

– Rendben – bólintott szigorú pillantás mellett, mire Reid Beckyhez fordult.

– Isaac, nem érdemes ennyit kockáztatni ez miatt a nő miatt – próbálkozott ismét.

– De én szeretem őt, hát nem érted? – jött az ingerült válasz.

– És ő téged? Itt áll mellettem az a férfi, aki olyan bensőségesen ölelgette őt!

– Beszélni akarok vele!

– Szép volt Becky – vette át a hangosbeszélőt. – Dr Spencer Reid vagyok az FBI– tól.

– Milyen jogon tapogattad te Caitlynt? – üvöltött a férfi.

– Isaac az csak egy kép. A lényeg az, hogy a valóságban mit tettünk. Kérdezze meg tőle, hogy milyen érzés volt, amikor hosszan megcsókoltam, vagy, hogy reggel mellettem ébredt!

– Ez igaz? – meredt Caitlynre.

– Minden szava – törölte le kézfejével az alvadt vért szája alól. – Spencer az a férfi az életemben, akit mindig is kerestem.

– Mond mindezt a szemembe! Gyere ide, ha van merszed! – töltötte meg újra a fegyvert. Tökéletesnek vélte a tervét. Bejön ez a Spencer, ő megöli, az ügynökök ezzel lesznek elfoglalva, míg ő megpattanhat a nővel.

Caitlyn tudta, hogy Spencer azért hergeli Isaacot, hogy bejusson, bár fogalma sem volt arról, hogy mit tervez Reid onnantól, hogy bejutott. Minden erejét összeszedve felkapaszkodott, és bár ingatagon, de meg tudott állni két lábon.

– Lássuk ezt a híres ügynököt – húzta fel fegyverét a férfi. Reid magabiztos léptekkel indult a bejárat felé, ami zárva volt, így kopogtatott. Lánc csörgés után kattant a zár és kitárult az ajtó.

– Befelé – intett a pisztollyal Isaac. – Ne érj hozzá! – parancsolta, pedig Spencer csak besétált. Bár szíve szerint rögtön Caitlynhez rohant volna, főleg, hogy meglátta a bántalmazás nyomokat rajta, de türtőztette magát, és csak az elkövetőre figyelt.

– Nem akartam hozzá érni. Itt vagyok, mit akar? – szegezte neki a kérdést, amivel egy pillanatra kizökkentette.

– Isaac – lépdelt hozzá lassan Caitlyn. –Szerinted jó ez így? Minek kellett ide hívni őt, csak akadályoz. – biccentett Reid felé. –Auhh – kapott oldalához nyögve, de csak azért, hogy összegörnyedve észre vétlenül vegye ki a bors sprayt zsebéből. Tudta, hogy Spencernél nincs fegyver, és hogy csak ez az egyetlen esélye lesz arra, hogy kijussanak innen, mint ahogy azt is, hogy amint dulakodni kezdenek Hotch csapata megszállja a házat, így vett egy utolsó mély levegőt, és minden, maradék energiáját beleadva Isaac szemébe fújta a maró anyagot.

Totálisan összefolytak az események. Isaack üvöltött, lőtt is, de mindezt vaktában, Lyn összegörnyedt, míg egy sötétkék csíkot látott maga előtt, mint utóbb kiderült Spencer volt az, aki hasba rúgta a férfit, s miután az a földön kötött ki elrúgta fegyverét. Mire ő maga reagálhatott volna betódult az ajtón Hotch, Morgan, Rossi és Prentiss, minden irányból körbe fogva őket.

Vége volt. Mindennek.

Caitlyn furcsa hangokat hallott, amire kénytelen volt kinyitni szemeit, bár szívesen maradt volna még a tudatlanságban. Ahogy pislogott egyre jobban tisztult előtte a kép, ami egy kórházi szobát mutatott.

– Spencer – súgta halkan, mikor tudatosult benne, hogy a fiú ott ül egy fotelben könyvvel a kezében.

– Héj! Felébredtél! – pattant fel rögtön. – Hogy érzed magad?

– Mint aki betépett – felelte az igazsághoz híven. – Mi történt? Onnan, hogy bejöttél a házba.

– Elkaptuk Isaacot, te pedig elájultál. Sokkot kaptál.

– Mióta vagyok itt? – próbálkozott felüléssel, amiben a fiú segített neki.

– Csak pár órája – nyugtatta. – Ha minden jól megy ma haza is engednek, szerencsére csak pár öltés kellett.

– Meséld el, kérlek – sóhajtotta Caitlyn, mikor már egy szívószállal ellátott poharat tartott kezében.

– Mire emlékszel?

– Hogy lefújtam Isaacot a bors sprayvel.

– Honnan volt nálad egyáltalán?

– Az ügynököm mondta, hogy mivel közéleti személyiség vagyok, nem árt, ha tudok magamra vigyázni, így kaptam tőle egy bors sprayt, mivel karatézni nem tudok.

– Te tényleg nem vagy százas – mosolyodott el Spencer, s gyengéden végigsimított a lány arcán.

– Most már tényleg vége van?

– Teljesen vége van, Isaac már előzetesben van, minimum húsz évet kap a két gyilkosság miatt, ráadásul a vizsgálataink alapján több bűncselekménnyel is összefüggésbe hozható. Megtaláltuk a levelet, a Californiai kollégák átvizsgálták anyukád szalonjának a környékét.

– Valóban bántotta volna?

– Minden kétséget kizáróan – bólintott Reid. – Megvolt a kisbusz, a férfi pedig vallomást tett. Sima drogügylet. Isaac nagy mennyiségű és jó minőségű heroint szerzett neki cserébe azét, hogy balesetet okozzon.

– Nem merek belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem megyek el a házhoz – ráncolta homlokát Lyn.

– Nagyon felelőtlen voltál, hogy odamentél – kezdte Dr Reid. – De megértem miért tetted. Veszélyben volt az édesanyád. Ettől függetlenül számíthatsz egy kis szidásra a csapattól – tette hozzá vidámabban.

– Ebben biztos voltam – mosolyodott el félénken Caitlyn. –  Köszönöm Spenc. Bár fegyver nélkül bemenni egy zakkant elkövetőhöz szintén felelőtlenség.

– Ezt pont te mondod?!

– Nálam legalább volt bors spray – húzta ki magát Lyn.

– Én viszont szövetségi ügynök vagyok – vágta rá Reid.

– Mondtam, nagyzolós – fektette kezét a fiúéra, mosolyogva néztek össze. – Spencer? Nagyon gázul nézek ki? – érintette meg óvatosan duzzadt ajkát a nő.

– Egyáltalán nem – felelte őszintén Reid. –Most már valóban minden rendben lesz.

Hat nappal később Caitlyn előtt halk suhogó hang kíséretében nyílt ki a liftajtó. Nagy műanyag dobozt cipelt, amely különböző ízű édességeket rejtett. 

– Nem úgy volt, hogy te pihensz? – nézett rá dorgálóan JJ.

– Pihenek, csak éppen nekem nem megy az, hogy órákon át ágyban legyek. Ha feszült vagyok, akkor muszáj valamit csinálnom, és ennek az eredménye ez a rengeteg süti. Négy pasival vagytok körülvéve, ha akartam volna sem találtam volna jobb helyet arra, hogy elfogyjon az édesség.

– Uhm, de jó illat van! – sietett be Derek, s egy öleléssel üdvözölte Lynt. – Ezt te sütötted? – hümmögött elégedetten egy falat muffinnal szájában.

– Miért nem lep meg, hogy itt látlak? – mosolyodott el Aaron miután megpuszilták egymást.

– Nem megy nekem ez az ülj otthon akció – vont vállat. – Spenc is folyton dolgozik, Becky elutazott, a többieknek meg nem akarok magyarázkodni arról, hogy miért vannak sebeim.

– Jól nézel ki – nézett végig Caitlynen Hotch. – Komolyan mondom.

– Nos, igazság szerint egy egészen jó ápolóra tettem szert – kísérte végig tekintetével Reidet, aki JJ irodájából jött ki, s tartott a tárgyalóba.

– Szia! – simított végig futólag Caitlyn arcán Spencer, mire Emily és JJ cinkosan összenéztek, a gyengéd és bensőséges mozdulat Hotch és Rossi figyelmét sem kerülte el.

– Fiúk, lányok újabb ügy a láthatáron! Van pár kép – masírozott be Garcia.

– Én már itt se vagyok – nyögött fel Caitlyn.

– Valahogy megértem, hogy nem kíváncsi – mosolyodott el Rossi.

– Kikísérem Lynt – nézett JJ Hotchra, aki halványan bólintott.

– Miért érzem azt, hogy mondani szeretnél valamit? – sandított Jenniferre Caitlyn.

– Az irodavezetőnk ügyel arra, hogy minden rendben legyen az irányítása alatt álló egységekben, és most, hogy egy hírességnek segített a csapat fel fog keresni téged, egy kis hírverés céljából. Csak szólni akartam róla, hogy ne érjen váratlanul. Nem egészen érdekli az, hogy az átélt trauma miatt neked most inkább nyugalomra van szükséged, mintsem felhajtásra.

– Kösz JJ – biccentett hálásan. – És azt is, hogy bátorítottad Spencert miattam.

– Tudod, ő egy nagyon különleges ember, iszonyatosan intelligens, és okos, de néha nem árt egy kis bíztatás.

– Sokszor emlékeztet egy nagy gyerekre – mosolyodott el a nő. – A jó értelemben véve. Azt mondtad az előbb, hogy trauma ért, nos valóban nagyon nehezek voltak azok a napok, de valahol ennek köszönhetem, hogy megismertem Spencert. És ezért nem cserélném el azokat, semmiért sem.

A két nő öleléssel köszönt el egymástól, Caitlyn már a liftben állt, mikor JJ visszafordult.

– Mióta ismered Hotchot?

– Idén lesz öt éve. Miért?

– Spenc kereken öt éve dolgozik velünk – mosolyodott el Jennifer, s belépett az üvegajtón. Caitlyn eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Aaron előbb mutatja be neki kollégáit. Vajon már akkor így megdobogtatta volna szívét az ifjú zseni?

Egy nap talán kiderül, hogy miért most, és miért így kellett megismernie Spencer Reidet, a férfit, aki megváltoztatta az életét.

* Epilógus *

A fiatal írónő Caitlyn Carey második könyve, megjelenése után két héttel máris a bestseller listák élén áll. Caitlyn jól ismerheti ezt az érzést, hiszen első kötete is igen nagy sikernek örvendett, ám új könyve egészen más kategóriába sorolható a Love Lies – Szerelmi hazugságok ugyanis a krimi műfajában állja meg igazán helyét. A könyv érdekessége, hogy két síkon jár az olvasó egyszerre: a valóságban, ahol Dorothea Hurley kriminál pszichológiát tanít az egyetemen, s kapcsolódik be néhány nyomozásba; valamint az egyik elkövető fejében létező világban.

Dorothea számára megszokott, hogy furcsábbnál furcsább esetek szövődnek mindennapjaiba, ám az egyik gyilkossági sorozatot elkövető férfi után való nyomozás során ő maga is veszélybe kerül, miután a tettes fantáziálni kezd róla, s ezáltal mániákus tettek sorozata veszik kezdetét, ahol Doroty versenyt fut az idővel saját életért.

Caitlyn elárulta, hogy hónapokon át tanulmányozta a szövetségi ügynökök munkásságát, hogy valóban hiteles legyen a regénye. És, hogy ez sikerült e neki? David Rossi –  akit a pszichológiai műfaj koronázatlan királyának tartanak, mivel sikeres FBI múlttal, s rengeteg, a témát érintő tapasztalattal rendelkezik –  szerint nagyon is, ő maga írt ajánlást a kötethez.

– Híresek lettünk – nevetett fel JJ.

– Csak magunk között – koccintotta poharát Jenniferéhez Rossi. – Bár Caitlyn a szereplőiről azt mondta, hogy ezek a mindennapi hősök köztünk élnek nem hiszem, hogy ránk ismernének az emberek.

– Ti kértétek, hogy ne említselek név szerint benneteket – tárta szét karjait mosolyogva Lyn.

– Minden esetre, ha film lesz belőle, engem Nina Dobrev alakítson – közölte Emily egy falat eperrel szájában. – Állatira formásak a lábai.

– Na, de Emily – nevetett fel Morgan.

– Még hogy film – legyintett Caitlyn.

– Hé! Ne becsüld le, eszelősen jó ez a könyv.

– Ne szaladjunk ennyire előre azért – kuncogott „felháborodásukon”. 

– Mit terveztek most, hogy egy kezd elülni a könyv okozta felfordulás?

– Egyenlőre élvezem, hogy van egy kis nyugi, bár egy bizonyos egységvezető általában belerondít – pislogott Hotchra.

– Én nem tehetek arról, hogy a csapat nem tud Spencer zsenialitása nélkül létezni – nevette el magát Aaron.

– Micsoda? Nem értettem kristály tisztán – ráncolta homlokát Spencer, míg átkarolta Caitlynt, aki kuncogva ölelte magához, s nyomott puszit arcára.

– Hát Reid, nem gondoltam, hogy előbb lesz belőled férj, mint belőlem – húzta ismét Derek Spencert nevetve.

– Én igen – jelentette ki komolyan Reid. – Te nem vagy egy elkötelezős típus – magyarázta könnyedén általános vigyort csalva kollégái arcára. –És technikailag még nem vagyok férj. Na, jó azért ez fura kimondani – nevette el magát ő is.

– Gideon nagyon büszke lenne rád Spencer – nézett a fiú szemébe Hotch. Tökéletesen tudta, hogy milyen sokat jelentett neki Jason. – Hol van már az a huszonhárom éves kölyök, akinek JJ tortát hozott az irodába.

– Sose felejtem el – sóhajtott JJ.

– Én se – ingatta fejét Reid.

– Mintha képes lennél akármi is elfelejteni,olyan fárasztó tudsz lenni Spenc– grimaszolt Prentiss. –Erről jut eszembe, hoztam neked valamit! – csúszott le a bárszékről.

– Mi ez? – nézte elgondolkodva az elé pakolt darabokat. 

– Ez egy csillagkirakó. Gyakorlatilag lehetetlen kirakni. Mi sem tudtuk.

– Csillag kirakó? – kérdezett vissza Caitlyn míg elbűvölten nézte, ahogy Spencer hosszú, vékony ujjai között forgatja a darabokat.

– Az eredete egy nagyon romantikus mese. Volt egyszer egy ifjú herceg, aki el akarta nyerni a királyság legszebb hajadonjának a szívét. Ezért hát felmászott a birodalom legmagasabb tornyának a tetejére, hogy elkapjon a lánynak egy hullócsillagot. Sajnos azonban olyan izgatott volt, hogy kiejtette a kezéből a csillagot, ami darabjaira tört. Kétségbeesetten próbálta összeilleszteni, hogy a lány lássa, menyire szereti. Végül sikerült is és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

– Ebben nincs semmi ráció – ráncolta homlokát Spencer.

– Hogy hogy nincs? – hökkent meg Emily.

– A hullócsillagot nem lehet elkapni, mert elég a légkörben – mormolta Reid, míg a darabokat rakosgatta. Morgan a szemét forgatta míg Caitlyn kuncogva támasztotta állát Spenc vállának. Mindig is szerette figyelni, mikor alkotott valamit a fiatal zseni.

– Tudom Reid, de ne szó szerint vedd – ingatta fejét Prentiss. – Ez csak egy mese.

– De ebben nincs semmi tanulság. A tanmesékben van.

– Te tényleg ehhez a sráchoz akarsz hozzámenni? – mutatott vigyorogva Spencerre Garcia, Lyn pedig határozottan bólogatott.

– Jó, akkor csak egy romantikus mese. A lényeg amúgy is az, hogy nem lehet kirakni, mert olyan darabok vannak benne és…

– Kész! – tette az asztal közepére a csillagot.

– Ilyenkor nagyon utállak Reid!

– Ne aggódj, én szeretem a zseni énedet is – nevetett fel Caitlyn, mire Spencer finoman, rajongva csókolta meg őt.

The End

Sziasztok!

Eredetileg az epilógus nem létezett, de úgy gondoltam írok még pár sort, amivel direkt nem alkottam nagy lezárást.

Nagyon élveztem megírni Caitlyn ás Spencer történetét, főleg, hogy most nem az adott szereplők szemszögeiből, hanem  narrációból ismerhettétek meg az eseményeket, érzéseket. Szerintem a CM sztorikhoz jobban illik ez a verzió, és erősen hajlok arra, hogy innentől kezdve ilyen típusban írjak tovább.

Bízom abban, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a második rész, ami harminc oldal terjedelmű, és közel hetvenezer karakter szerepel benne. Most már értitek, hogy miért mondtam az előző részre, hogy „reklám előtti” :D A támadás leírása direkt ilyen… káoszos, hiszen az elkövető szó szerint zakkant. Csempésztem pár olyan Reid momentumot is a sorozat különböző részeiből, amiken én sírva szoktam röhögni. :D

Többen szóvá tettétek, hogy örülnétek egy JJ & Reid párosításnak, és szerintem a fejlécből már ki is találtátok, hogy én magam is nagyon szeretem ezt a páros, szóval valószínűleg „ők” a soron következőek :)       Addig is pipáljatok, kommenteljetek, látogassátok meg a blog  FB oldalát, ahol részleteket, tervezeteket, induló projekteket találhattok :)

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!