1. – Kezdet
„Minden változásban, még azokban
is, amikre nagyon vágytunk ott a szomorúság, mert önmagunk egy részét hagyjuk
magunk mögött. Az életünknek véget kell érnie, hogy egy újat kezdhessünk”
– Anatole France
Két, Starbucks– os papírpohárral kezeiben lépett be a nő a kicsiny irodába.
– Jó reggelt – mormolta nem túl
lelkesen.
– Jó reggelt – visszhangozta a
férfi, aki fel sem nézett, de tudta, hogy a nő fáradt. – Hosszú volt az
éjszaka?
– Háromig voltam fent – biccentett
miután lenyelt egy korty forró kávét. – Iszonyatosan dühít, hogy – nagyjából
két millimétert mutatott ujjai között – ennyire vagyunk a győzelemtől, és mégis
elbukhatjuk az egészet.
– Ezt nem fogom hagyni – emelte
szigorú tekintetét a nőre.
Négy évvel korábban
–
A mesterlövészek elfoglalták a helyüket – hallotta fülesén keresztül a nő. –
Behatolásra készen állunk.
–
Mi is – jött a férfi hangja. Óvatos léptekkel tizenkét másodperc alatt jutottak
fel a második emeletre.
–
Itt az FBI! Letartóztatási parancsunk van ön ellen! – emelte meg hangját az
egységvezető miután berúgta az ajtót, s a SWAT embereivel a nyomában
felderítették a lakást. Az elkövető gyors léptekkel jutott el a tűzlépcsőhöz,
esze ágában sem volt megállni. – Metloaf menekül – tájékoztatta a nőt. – A
tetőre tart.
–
A délnyugati lépcsőház felől megyek – informálta a férfit miközben kettesével
szedte a lépcsőfokokat. Bár jó kondíciónak örvendett mire felért a
tizenharmadik emeletre bizony szaporán vette a levegőt. A látottak alapján pár
másodperccel később érhetett fel a két férfi után.
–
Brian Metloaf itt a vége! Nincs hová menekülnie – szegezte fegyverét az
elkövetőre az egységvezető. Épp csak kimondta ezt a pár szót a délkeleti
lépcsőház ajtaja is kivágódott és a helyi egység két rendőrtisztje jelent meg. –
Látja? Innen nem juthat le.
Egy
másodperc alatt történt az egész. Metloaf futni kezdett és átvetette magát a
tető szegélyén. Ezzel egy időben az egyik helyi nyomozó szintén futni kezdett.
–
Ne! Ryan állj! – üvöltött a parancsnok, de hiába. A rendőrök pislogás nélkül
figyelték őket, és bár legalább hét fegyver szegeződött a gyanúsítottra senki
nem lőtt. A nyomozó sértetlenül elérte a szemközti épület tetejét, míg az
elkövető csak megkapaszkodni tudott az egyik vaskos kábelben. Több mint tíz
emelet mélység tátongott alatta, de mikor a nyomozó a kezét nyújtotta, hogy
felhúzza a biztonságos helyre Metloaf csak nevetett és elengedte a huzalt. Ahogy
a nő lenézett a két épület között csak arra tudott gondolni, hogy túl kegyes
volt az élet ehhez a férfihoz azzal, hogy az életfogytig tartó börtön helyett
szörnyet halt Miami egyik sikátorában.
Másnap
kora este a csapat egy helyi bár felé tartott. Hosszú, fárasztó napokat húztak
le egymás után, és most, hogy az ügy lezárult úgy vélték rájuk fér egy kis
lazítás.
–
Maradnod kéne pár napot, most jön a jó rész – nevetett fel Henley.
–
Sajnos nem lehet – sóhajtott fel a férfi. – Holnap után új tagot kap az
egységem, Straus kinyír ha nem leszek ott.
–
És mióta tartasz te tőle? – hökkent meg a nő, de mosolya mutatta nem gondolja
komolyan a kérdést.
–
Inkább arról beszéljünk te miért nem akarod őt hivatalos főnöködnek – kortyolt
italába a férfi.
–
Nem is tudom Hotch, most azt érzem, hogy
itt van a helyem a Miami Dade– nál. Bár kecsegtető az ajánlat, de nem fogom
elfogadni. Mondjuk nem értem egy kadét hogy lehetne nagy segítség nektek.
–
Viccelsz? A te szakterületeddel?
–
Az oké, de a te egységed profilozókból áll. Én viszont csak kadét vagyok még
ezen a területen.
–
Minden esetre örülök, hogy felvetted a profilozást is – biccentett Hotch.
Érezte, hogy Henley nem áll még készen arra, hogy mindent feladva egy új csapat
tagja legyen, de azért nem mondott le róla. – Az Akadémián a legjobbaktól fogsz tanulni.
–
Ez nem teljesen igaz – hunyorgott Henley, aki mindig is felnézett Aaronra. Az
egyik legjobb ügynöknek tartotta – Elvégre te nem adsz órákat.
–
Viszont a bizottságban benne vagyok. De ne reménykedj nem leszek elnézőbb azért
mert ismerjük egymást – vigyorodott el szélesen Hotch Henley döbbent arcát
látva.
Napjainkban
–
Itt Henley Hayworth ügynök, kérem, hagyja meg nevét, elérhetőségét és pár
szóban ismertesse hívásának okát, a későbbiek során vissza fogom hívni.
–
Itt Hotch, hívj ha megkaptad ezt az üzenetet. Nem hangposta téma! – hadarta a
tárgyalóba menet.
–
Mi történt? – kérdezett rá Derek Morgan, ahogy meglátta Hotch feszült vonásait.
Hosszú évek óta dolgoztak együtt, így jól tudta, hogy ez a gondterhelt grimasz
komoly ügyet jelent.
–
Egy, évekkel ezelőtti ügy merült fel – kezdte Hotchner egységvezető csapatának tájékoztatását,
ám ebben a pillanatban megrezzent mobilja. – Elnézést – pillantott fel majd
fogadta a hívást. – Hayworth ez gyors volt!
–
Nem volt valami biztató az üzeneted Hotch. Miért kerestél?
–
Brian Metloaf.
–
Sajnos nem. Kihangosítalak, itt van a csapatom, éppen az ügyet akartam
ismertetni.
–
Oké.
–
Hayworth különleges ügynök a Miami Dade helyszínelő egységénél dolgozik. Négy
évvel ezelőtt ő és a csapata segédkezett Brian Metloaf elfogásánál.
–
Ő ki? – pillantott értetlenül JJ
Hotchra. Az ügy ugyanis soha nem került fel az FBI adatbázisába.
–
Brian a „south beach– i fojtogató” – jött Henley hangja a készülékből. Szemmel
láthatóan az egész csapatot meglepte, hogy egy női hang áradt a telefonból. –
Négy évvel ezelőtt folytattuk ellene nyomozást, a South Beachen elkövetett
emberölések miatt. Tudomásunk szerint három áldozatot szedett, de már akkor is
erős volt a gyanúnk, hogy ez a szám magasabb.
–
A tetteset azonban soha sem ítélték el, ugyanis kómába zuhant – folytatta
Hotch. – Az elfogásánál lezuhant a tetőről, és bár elsőre azt hittük, hogy
szörnyet halt, kiderült, hogy életben maradt, bár súlyos koponya, és egyéb
sérüléseket szenvedett. Három hónappal később a virginiai köz kórházba
szállították, stabil életjelek mellett vegetált az elmúlt években, egészen a
mai napig. Reggel értesítettek, hogy Brian magához tért.
–
Aaron – sóhajtott fel Henley, de a férfi belevágott.
–
Most már érted miért fogom azt kérni, hogy azonnal repülj ide. Információim
szerint Cece Hillenbrand képviseli a vádat.
–
Akkor Brian minimum a villamosszékbe jut.
Alig
hogy bontották a vonalat Henley autóba szállt, s még a reptérre vezető út alatt
Hillenbrand ügyvédnő hívta, hogy felkérje tanúnak. A nő habozás nélkül mondott
igent, egyszer s mindenkorra börtönbe akarta juttatni a férfit, aki annyi
szörnyűségért volt felelős.
Eközben
az irodában mindenki részletes tájékoztatást kapott az ügyről. Ilyen eseményre
nem volt még példa az ügynökség fennállása óta, így a csapat nagy érdeklődéssel
kezdett munkának. Hotch csapata több okból kifolyólag sem tudott az ügyről.
Először is az ügy a Miami Dade fennhatósága alá tartozott egészen addig, míg
Virginia államba, Brian szülőföldjére nem helyezték a férfi vegetáló testét,
másodszor pedig anno a nyomozásban csak Hotchner és Gideon ügynökök vettek
részt. Mára Jason azonban már nyugdíjas éveit töltötte, míg Hotchnak soha nem
volt oka arra, hogy erről az esetről beszéljen.
Aaron
biztos volt abban, hogy bár valóban a tettest kapták el akkor Miamiban, a férfi
védőügyvédje az elmúlt évekre alapozva Brian felmentését fogja kérni.
Szerencsére ügyészi múltjának köszönhetően pontosan tudta mit kell majd
tenniük, ha ezzel a problémával találnák magukat szemben.
Hotch
látta, ahogy Henley besétál az irodába, és bár nem éppen egy habkönnyű esemény
miatt volt jelen a nyomozónő, mégsem tudta elfojtani mosolyát. Túl régen látta
utoljára őt.
–
Henley! – örvendezett Rossi, aki direkt nem közölte a csapattal, hogy ő
valójában jól ismeri az ifjú ügynököt. – Maga semmit nem változott!
–
Ezt én is elmondhatom önről Dave! – ölelte meg a férfit barátian. Reid és
Morgan összenéztek, utóbbi már csak azért is felkapta a fejét, mert nem egy modellre
emlékeztető hosszú szőke hajjal és karcsú testtel rendelkező nőre
számított.
–
El sem hiszem, hogy itt vagy – szaladt le a lépcsőn Hotch.
–
Aaron! – mosolyodott el még inkább a nő. Szorosan megölelték egymást, majd a
férfi csapata felé biccentett
–
Henley, ismerd meg az egységet. Jennifer Jareau, Derek Morgan, Emily Prentiss
különleges ügynökök, és Dr. Spencer Reid. A technikusunkkal később találkozol –
mutatta be sorban embereit.
Ám
nem sokat időzhettek a főhadiszálláson, ugyanis a kórházban már várta őket
Cece.
–
Érdekes fordulat, nem igaz? – vágta csípőre kezeit Cece, Henley és Aaron
összenéztek, és amolyan ez tipikuscece
üzenet váltottak. A fiatal ügyvédnő ugyanis koránt sem volt egy csendes, szolid
személyiség. – Sziasztok!
–
Cece! – fogtak kezet Hotchnerrel. – Hogy vagy?
–
Remekül leszek, ha villamosszékbe juttattuk ezt a patkányt. Köszönöm, hogy
segítetek – pillantott Henleyre. – A vádindítvány még él, és szeretném ha
tanúskodnátok.
–
Minden tőlünk telhetőt megteszünk, de négy év az hosszú idő – sóhajtott Henley.
–
Hogy érted? – kapta fel fejét Cece.
–
A vádirat lehet, hogy még egyben van, de az ügy már nem. Az tanúk, nyomozók
eltűnnek, a bizonyítékok kihűlnek – fejtette ki Aaron.
–
El is felejtettem, hogy valaha államügyész voltál – sandított a férfire Cece.
–
Nem egyszer felsültem az ilyen hosszan húzódó ügyekkel.
–
Nos, az idő nem változtat a tényeken. Megölt három ártatlan nőt, és lehetséges,
hogy még többet is. Ki tudja, talán Csipkerózsika kész kiönteni nekünk a
lelkét!
–
Ha Mr. Metloafról beszél, akkor ezt kétlem – lépett ki a férfit kezelő orvos a
kórteremből. – A betegnek retrográd amnéziája van.
–
Hogy? Azt mondja, hogy nem emlékszik a gyilkosságokra?
–
Ami azt illeti a saját nevére sem.
Henley
gondolataiba mélyedve ült a fekete szolgálati autóban Hotch mellett. Már megint
annyira közel voltak ahhoz, hogy börtönbe juttassák ezt a mocskot, és az élet
ismételten akadályt gördített eléjük.
–
Újból összerakjuk a profilt a vizsgálatok mellett – közölte Hotch, mikor már
ismét az FBI épületében voltak. – Mostantól ez egy aktív ügy.
–
Kezdjük – lépett a tábla elé Dave. – Tehát
mindannyian barna hajú nők voltak. Fiatalok, kocogni indultak.
–
Igen. Korán reggel, egyedül.
–
Mind könnyű préda – fonta keresztbe karjait Henley.
–
Nos, ha azt hittük, hogy ennél rosszabb már nem lehet, tévedtünk – rogyott le
az egyik székre Cece. – Marvin Leopold a koronatanúnk két éve meghalt.
–
Túladagolásban? – ráncolta homlokát Hotch.
–
Honnan tudtad? – hökkent meg az ügyvédnő.
–
Emlékeztem arra, hogy heroin függő.
–
Na, állj! – nézett Hotchra Rossi. – Egy narkós volt a koronatanú?
–
Látta Metloafot a parkban Darci Corbettel.
–
Ő volt a harmadik áldozat – pillantott automatikusan a nő képére Henley.
–
A vád főleg az ő tanúvallomására épült. A többi bizonyíték közvetett csupán.
–
Ennél kevesebbért is ítéltek már el gyilkost – állapította meg Emily.
–
Ez így igaz – bólintott Cece –, de gyorsított eljárás lesz. Egy túlterhelt
bíróval. Nincs idő felkészülni.
–
Majd én segítek – ajánlkozott Hotch rögtön. A stratégia roppant egyszerű volt; Aaron
ügyészi múltjával nagy hasznára vált Cecenek, így ők a bíróságra indultak, míg
a férfi csapata az eset újra vizsgálásával kutatott eddig fel nem fedezett
dolgok után. Ez volt az egyetlen, s leghatékonyabb módja annak, hogy igazságot
szolgáltassanak.
Órákkal
később a helyszíni képek elemzése után Henley összefoglalta a csapatnak azt,
amit ő személyesen látott a nyomozás során.
–
Az elkövetés nyomai megegyeztek az első két áldozattal. Az övhasználat lett a
férfi kézjegye. Mindegyik nő kezén volt egy fehér csík, az órájuk helye, tehát
trófeákat gyűjtött. Arccal lefelé temette el őket, amiről azt hittük, hogy a
megbánás jele. Ebből arra következtettünk, hogy ismerte az áldozatait, de az
áldozatok nem ismerték egymást.
–
Nem kellett ismernie az áldozatait ahhoz, hogy megbánja a megölésüket – szólt
bele Reid.
–
Pontosan – bólintott Henley. – Azért ölte meg pont ezeket a nőket, mert éppen
ott voltak. Rosszkor rossz helyen. A rajtaütés során aztán rájöttünk arra, hogy
hiányos a profil. Metloaf lakásán felfedeztük, hogy nagyon érdekli őt az
amerikai őslakosok mitológiája.
–
Van egy őslakos hiedelem, miszerint ha arccal lefelé temetik el az áldozatot,
akkor csapdába esik a lelke is – ráncolta homlokát Reid –, és nem képes
kísérteni a gyilkost – fejezte be Henleyvel tökéletesen egyszerre a mondatot.
–
Olvastam róla – vont vállat a kérdő pillantásokra a nő, mintha ez mindent
megmagyarázna. – Többször is átkutattuk a lakást, minden egyes helyet, amihez
Metloafnak köze volt, de semmi bizonyítékot nem találtunk. Sem DNS, sem a
trófeák. Csak annyit tudtunk, hogy azon a parton dolgozott, ahol megtaláltuk az
áldozatokat.
–
Akkor nem volt fontos, hogy megtaláljuk a trófeákat, de most elengedhetetlen
lesz – lépett be Hotch. – A koronatanú halálával könnyedén elveszthetjük a pert,
ő volt az egyetlen aki a helyszínhez kötötte Metloafot.
–
Talán van egy másik megoldás – kapta tekintetét Hotchra Reid pár pillanattal
később.
Másnap
reggel Virginia állam egyik bíróságán Cece Hillenbrand éppen arról próbálta
meggyőzni a bírót, hogy engedélyezzen egy speciális, úgy nevezett emlékmás
lenyomat vizsgálatot.
–
Ez az eljárás kimutatja, hogy vannak e emléklenyomatok a vádlott agyában a
bűncselekményekről. Akkor is ha ő nem akarja felfedni őket. – magyarázta Cece.
Természetesen Brian védőügyvédje hallani sem akart az eljárásról, ám mindenki
meglepetésére a férfi önszántából ment bele a vizsgálatba. Cece kérésére Henley
és Spencer is a bíróságon tartózkodtak, ám az ifjú zseni ekkor még nem
tudhatta, hogy miért is kérte ezt az ügyvédnő.
–
Erre nem számítottam – nézett Spencerre a nő. – Mármint, hogy önként megy bele.
–
Én sem – ingatta fejét a fiú. – Attól tartottam a vád meggyőzi a bírót arról,
hogy ez csak érzelmi befolyásolás.
–
Jól érvelt, de Cece készült olyan ügyekből is, amelyeknek a perében az
emléklenyomat vizsgálat eredményét bizonyítéknak tekintették. EEG vizsgálat, az
agyi aktivitást méri fel, szóval nem árt Briannak.
Két
órával később Hotch idegesen lépett ki a liftből, ez már mutatta, hogy rossz
híreket hoz.
–
Metloaf átment a vizsgálaton.
–
Tessék?! – hördült fel a csapat szinte egy emberként. – Ez hogy lehetséges? –
kérdezett rá Emily.
–
Lássuk – vette el Aarontól a felé nyújtott papírt. – A teszt egyáltalán nem
mutatott MERMER– t egyik képnél sem.
–
MERMER?
–
Angol rövidítés a kódolt memóriával kapcsolatos többszintű reakciókról.
–
És ez hogyan teszi negatívvá a vizsgálatot?
–
Attól függ, honnan nézzük – nézett Emilyre Henley. – Ez azt jelenti, hogy nem
ismerte fel a vetített képeket. Vagy azért, mert tényleg nem emlékszik, vagy
mert nem ő a tettes.
–
Ez baromság! Ő a tettes, és ez biztos! – pattant fel Morgan.
–
Sajnos az emléklenyomat vizsgálat eredménye kétségessé teszi a vádat Metloaf
ellen.
–
Az ügyészségnek nem kell bizonyítékként felhasználni az eredményt – mondta
Rossi.
–
Ez igaz, de a védelem is megkapja az eredményt. Biztos vagyok abban, hogy
felhasználják. Én is ezt tenném. – összegezte Aaron.
–
De hogy úszta meg? A teszten nem lehet csalni.
–
A parietális lebeny károsodása nagyobb, mint hittük. A sérülés minden emléket
törölt az agyából – felelte Reid.
–
Ugye most nem ara célzol, hogy mivel más ember lett engedjük is el?
–
Én nem ezt mondtam. De az tény, hogy az identitás természete ebben az esetben
megváltozott. Bűnhődnie kell azért amit tett, de azokat a gyilkosságokat nem a
mostani férfi követte el.
–
Ez egy nyugati filozófiai koncepció – vágott bele gyorsan Henley, amikor látta,
hogy Morgan agya mindjárt felrobban a nyilvánvaló igazságtalanságtól. – Ami
szerint a múltunkkal összekötő kapocs nagy szerepet játszik annak
meghatározásában, hogy kik is vagyunk.
–
Mivan? Akkor bocsássuk szabadon, mert már nem pszichopata?
–
Ezt senki nem mondta, de felmerül az az érv, hogy jelenlegi állapotában nem
veszélyes a társadalomra – összegezte Emily.
–
Azt pedig, hogy milyen mértékű büntetést kap nem a mi tisztünk eldönteni –
zárta le a kényes témát Hotch igen bölcs módon. – Ez a bíróság dolga, a miénk az, hogy
bebizonyítsuk, valóban bűnös. JJ, említettél egy bizonyos Nina Moort, hogy
állunk a keresésével?
Így
esett, hogy másnap, a per első napján Cece és Aaron a bíróságon harcolt Metloaf
bűnössége mellett, míg Prentiss, Jareau és Hayworth ügynök nők a kórházban
kérdezték ki az alkalmazottakat a titokzatos Miss Moorról. Cece terve szerint a
két, az ügyben nyomozó ügynököt egymás után akarta kihallgatni, így Henleynek délutánra
a bíróságra kellett érnie, ahonnan Reid tájékoztatta őket Hotch vallomásáról,
ami a vád szempontjából remekül sikerült, az ügyvédnő briliáns módon emelte ki
a vádlott ellen felhasználható momentumokat.
–
Tehát azt állítja, hogy az önök profilja vezette a rendőrséget az ügyfelemhez
az nap este – kezdte sunyi tekintet mellett a védelem képviselője.
–
A viselkedésanalízis fontos szerepet játszott benne igen.
–
A viselkedésanalízis az olimpiai robbantásoknál is pontos volt Atlantában? –
tért rá egy régi ügyre.
–
Igen így igaz.
–
És az önök gyanúsítottját Richart Jewellt el is ítélték ez ügyben?
–
Tiltakozom! Nem fontos – vágott bele Cece.
–
A tanú szakmai kompetenciája érdekel bíró úr.
–
Engedélyezem! Válaszoljon.
–
Nem, nem ítélték el.
–
Azért mert ártatlan volt. A profil NEM a tetteshez vezetett el.
–
Nem Jewell volt az elkövető. De ha megnézi a valódi robbantót Eric Rudolphot
látni fogja, hogy a profil helyes volt.
–
Voltak olyan ügyek amelyekben tévedtek, ez tény. Lehetséges, hogy az ügyfelem
Brian Metloaf esetében is tévednek?
–
Nem! Ebben az esetben ez kizárt.
–
Tisztelet esküdtszék, a valójában a viselkedésanalízis nem más, mint
intellektuális játék – fordult az esküdtek felé a férfi. - Maga körülbelül
annyira képes eltalálni a zoknim színét, mint a búcsúban a jósnő! – adta meg a
kegyelemdöfést immár Hotchra nézve. Az ügyvédről már messziről lerítt, hogy
értelmetlen hókuszpókusznak tartja a viselkedés kutatást, és ezen véleményét
nem is titkolta.
–
Tiltakozom! – pattant fel indulatosan Cece.
–
Visszavonom! – emelete maga elé kezeit az ügyvéd. De már mindegy volt, és ezt ő
is jól tudta. Akár jogos volt a kirohanása, akár nem, már elhintette az
esküdtszék tagjaiban a megkérdőjelezés magvait.
–
Nézzenek oda, ezt eltalálta – vigyorgott ostobán az ügyvéd, ám Hotch itt még
közel sem fejezte be mondani valóját.
–
Olyan, mint az öltönye, hogy magasabbnak látszódjon. Sarokemelőket is rakott a
cipőjébe. Takarékosnak tűnik, de valójában pénzügyi gondjai vannak. Hamis
Rolexet hord, mert az eredetit zálogba adta, hogy kifizesse az adósságait.
–
Pro bono vállaltam az ügyet! – kelt ki magából az ügyvéd. – Az állam egyik
legsikeresebb védőügyvédje vagyok!
–
Lovakra fogad. A telefonja húsz percenként rezeg, általában ennyi idő telik el
két futam között a lóversenypályán, ilyenkor megkapja az eredményeket. Amikor
üzenet érkezik megváltozik a hangulata, és ma nincs valami jó napja, azért,
mert úgy választ lovat, mint ügyfelet. A nehéz esetekre tesz.
–
Szép mesét adott elő, de mint mindig most sincs bizonyítéka – tárta szét
karjait.
–
Ha nem tévedek, az ötödik futam eredménye mindjárt megérkezik – Aaron az
órájára pillantott, a telefon pedig rezegni kezdett. – Nos, megfordult a
szerencséje?
Henley
képtelen volt elfojtani vigyorát, Reiddel egymásra mosolyogtak, majd ismét
Hotchra figyeltek.
–
Bíró úr ez…
–
Mit óhajt tőlem? – sóhajtott fel a bíró. – Mutassa meg a telefonját, vagy
engedje el a tanút.
–
Nincs több kérdésem!
–
Bölcs döntés. A bíróság holnap reggel kilenc órakor ül újra össze. Sziasztok!
El is érkeztünk az első részhez. A harmadik évad egyik részét vettem alapul arra, hogy behozzam Henley karakterét az egység életébe, ám nem ragadunk le ennél az évadnál. Először nem Hotch szerepelt a gondolataimban, mint a nő régi ismerőse, de a későbbiekben kellenek majd a férfi főnöki kapcsolatai, és lássuk be, van amire csak egy egységvezető képes... :) Jó pár dolog van, amit még meg kell tudnotok Henleyről, és ha figyelmesen olvastatok, akkor az is feltűnhetett, hogy nem derült ki: pontosan mit is csinál ő Miamiban?
Megismeritek a Henleyt "alakító" színésznőt ? :)
A Love me like you do cím még nem teljesen végleges, van egy csepp kétségem a címet illetőleg (bár illik a történetre :D ), de érdemes rákeresni youtube-on, egy remek számot fog kiadni :)
Folytatás jövő héten, megköszönném, ha hagynátok pár sort arról, hogy mi a véleményetek a bevezetésről :)
J.
Hah, első komment! :D
VálaszTörlésÚj kinézet: nagyon tetszik :3 Letisztult, a szín pedig feldobja, jó ránézni az oldalra :) Jó az egyedisége és az elrendezése.
Az új történet: igen! Tök kis sejtelemes vagy :D és ez nagyon tetszik. Az az érzésem, hogy Henley ügynök nagy meglepetést fog okozni nekünk. Most vagy azért, egy Lara Croftot csinálsz belőle, vagy mert inkább a szavak embere lesz.
Tényleg mit is csinált ő Miamiban? Oké, hogy tanult profilozást - nagy ölelés, ha azért, mert Hotch inspirálta erre :3 ♥ - de mi mellé? Mi az a szakterület, amit Hotchner is kiemelt?
Felfedeztem Blake fotóját, ezek szerint ő is szerepel majd benne?
És bár régebben egy Reid sztorit említettél, tényleg ő lesz a nagy ő Henleynek? Nem akarlak befolyásolni, de én AH mellett is szívesen látnám :D meg Reid mellett is :D
Uuu, és majdnem elfelejtettem: Miami Dade? Ryan? CSI? :D Kérlek, mond hogy igen, és hogy szerepelnek majd valamikor ők is itt, na, jó elég, ha csak Ryant hozod :D
Remek kezdés volt szerintem , mert mint látod vagy hat kérdést kapásból fel tudtam tenni, és még van is, amit majd több infó után teszek fel :P
Puszi
Bel.
Szia JJ,
VálaszTörlésIgazán izgatottan vártam a legújabb zseniális alkotásodat és meg kell, hogy mondjam most sem csalódtam. Ugyan még szinte nem tudunk semmit a főszereplőnőnkről, de úgy érzem igen nagy meglepetéseket fog még nekünk tartogatni, már csak a "Viccelsz? A te szakterületeddel? " kis kérdések alapján is. A Henley név számomra egy kissé furcsa volt az elején, de másodszori olvasásra már egészen megszokható volt, így azt hiszem, nem lesz gond vele a későbbiekben sem...
A cím is kifejezetten tetszik, de ha a történet során megváltoztatod, nekem az is jó, tégy ahogy jónak látod...:)
Beth Riesgraf karaktere női főszereplőnek szerintem remek választás volt. Én kifejezetten szeretem őt, a Lépéselőnyben című sorozatban láttam először és már ott is felfigyeltem rá... De, ha jól emlékszem A Gyilkos elmék sorozatban is játszott néhány epizód erejéig, innen is gondolom, hogy Reid lesz a férfi főszereplőnk, hiszen a "valóságban" az ő barátnőjét alakította... (remélem nem lőttem le az esetleges poént, de az az évad volt az egyik kedvencem)... :)
Türelmetlenül várom a jövőhetet :)
Perla
Igen 😃 annyira nagyon igazságtalan volt hogy ennyire keveset szerepelt... Főleg úgy hogy milyen óriási karakter lehetett volna, legalábbis szerintem 😊 köszönöm hogy írtál 😊
TörlésSzia Húsom!
VálaszTörlésSzépen felvezetted a történetet. Pörgős lesz ez a történet úgy érzem.
Sok minden még nem történt, de remélem ez a következő részben már rendesen beindulnak az események. Szimpatikus a hölgyemény. A sorozatban rendesen elcsúfították szegénykémet, de itt csinos és talpraesettnek tűnik. Kíváncsi vagyok erre a szakterületre.
Hotch továbbra se szimpi. De Reidet imádom :)
Várom a folytatást :)
Hjaj soha nem érem el hogy megszeresd? 😃 nagyon mérges voltam hogy így elcsúfították őt. Ráadásul nagyon hamar ki is iktatták.... Tudod jól itt utáltam a sorozatot 😃 na, de majd most.... 😃
Törlés